nőket mentett meg

A nőknek hasznos lehetett, hogy terhesek voltak, ha elítélték őket. Angliában több mint 700 éven át elkerülhették a halálbüntetést miatta. A halálra ítélt terhes nő a gyermek megszületéséig haladékot kapott a kivégzésre. Sőt, gyakran a szülés után a halálos ítéletet enyhítették.

Így mentette meg a nőket a matrónák esküdtszéke

Természetesen bárki mondhatta, hogy terhes, anélkül, hogy ténylegesen gyermeket várna. Hogyan határozták meg tehát a bíróságok, hogy az állítás igaz-e? A 20. század elejéig bevett gyakorlat volt, hogy kizárólag nőkből álló esküdtszékeket, úgynevezett „matrónák esküdtszékét” hívtak össze annak megállapítására, hogy egy nő terhes-e. Ezek az esküdtszékek azért nagyon érdekesek, mert valamennyire bevonták a nőket a jogrendszerbe, illetve nem férfiak, hanem nők hoztak döntést a nők testéről.

Angliában már 1140-től léteztek kizárólag nőkből álló esküdtszékek, és egészen 1931-ig fennmaradtak. A bíróságokon betöltött szerepüket nagyra értékelték, és ha ők úgy találták, hogy a nő várandós, a kijelentéseiket nem vitatták. Amellett, hogy megállapították, hogy egy nő terhes-e, ezek az esküdtek segítettek az örökösödési igények elbírálásában, megvizsgálták a nőket annak megállapítására, hogy viselik-e a boszorkányság fizikai nyomait, és eldöntötték, hogy a gyermekgyilkossággal vádolt nők vajon szültek-e gyermeket. A bíróságok számára orvosi szakértői tanúvallomást tettek, de nem feltétlenül voltak bábák. Az esküdtszéki tagság magas státuszú kiváltság volt.

Nemcsak Angliában létezett a nőket megmentő esküdtszék

Az angliai gyarmatokon, így Amerikában, valamint Ausztráliában és Új-Zélandon is léteztek kizárólag nőkből álló esküdtszékek. Anglián kívül az első Ausztráliában jött létre. Ann Davist 1789-ben bűnösnek találták ruhadarabok lopásában. Ez a lopás főbenjáró bűn volt. A nő terhesnek mondta magát, és egy matrónákból álló esküdtszéket hívtak össze, hogy elbírálja az esetet. Miután megvizsgálták Davist, az idős bírónő kijelentette: „Uraim, ő ugyanolyan terhes, mint én.” A próbálkozása tehát sikertelen volt, így Davis lett az első nő, akit Ausztráliában felakasztottak.

Egy másik példa Elizabeth McGree volt Dél-Ausztráliában, 1882-ben gyilkossággal vádolták. Az áldozat a gyilkosságot megelőző este McGree férjével ivott, majd másnap kora reggel visszatért. McGree azt vallotta, hogy berontott a házba, és erőszakoskodott vele. Dulakodás tört ki, és a nő – talán a férje segítségével, akit szintén gyilkossággal vádoltak – felülkerekedett támadóján. McGree két egymásnak ellentmondó beszámolót adott a gyilkosságról, a bíró mind őt, mind a férjét akasztásra ítélte. Miután bűnösnek találták, a nő azt vallotta, hogy terhes. Összehívták a matrónák esküdtszékét, és megállapították, hogy valóban várandós, így megúszta az akasztást. Később a börtönben szülte meg a gyermekét. Halálos ítéletét tíz évre változtatták.

A férfiak összejátszással vádolták a nőket

Ha egy elítélt nő terhessége szüléssel végződött, akkor meglehetősen gyakori volt, hogy megkegyelmeztek, és megtarthatta az életét. Azonban emiatt egyre több férfi beszélt arról, hogy sok nő hamisan állítja, hogy gyermeket vár, hogy elkerülje a halálos büntetést. Attól tartottak, hogy a nőkkel „természetüknél fogva” szimpatizáló, matrónákból álló esküdtszék esetleg melléjük áll.

Bár kevés bizonyíték van arra, hogy ez valóban így volt, a férfiak aggodalmának eloszlatása érdekében kikötötték, hogy a terhességre csak egyszer lehet hivatkozni. Így ha egy terhes nő haladékot kapott a halálbüntetés alól, hogy megszülje a gyermeket, attól még bármilyen más jövőbeli bűncselekményért kivégezhették.

Az 1800-as évek végére az a gyanú, hogy a matrónákból álló esküdtszékek pártolják a nőket, és hogy az elítéltek visszaélnek a terhesség tényével, összeolvadt azzal az aggodalommal, hogy a nők túl irracionálisak, túlságosan terheltek a szoptatós csecsemőkkel, tudatlanok, és könnyen megronthatóak ahhoz, hogy szerepet kapjanak a bíróságokon. Ezek az aggodalmak, valamint az egészségügyi szakemberek megjelenése és a sztetoszkóp feltalálása egyre inkább elvette a matrónák esküdtszékeinek szerepét, és a férfi egészségügyi tisztviselőknek adta át.

A női szépség egyik legismertebb jele a nők jogai mellett zajló tüntetéseknek köszönhetően került az őt megillető helyre. Ismerd meg a történetét az alábbi cikkünkből.