A Milton hurrikán 15 millió ember otthonát fenyegetve érkezett meg Floridába, 3 millióan maradtak áram nélkül, több hónapnyi csapadék áztatta el a szárazföldet rendkívül rövid időn belül, és már halálos áldozatokról is szólnak az első híradások. Kettészakadt házakról és síró emberekről számolt be egy férfi, aki kritikus helyszínen élte meg Milton közel fél méternyi csapadék hullásával kísért érkezését.
Bár hihetetlenül hangzik, a legpusztítóbb hurrikán az 1900-as évek elején egyes becslések szerint 8-12 ezer amerikai életét követelte. Mi vezetett odáig, hogy ekkora pusztítás menjen végbe bő 100 évvel ezelőtt?
Amikor még nem lehetett előre sokat tudni egy hurrikánról
Szerencse, hogy ma egy hurrikán pillanatnyi erősödéséről már közeledtekor pontos ismeretekkel rendelkezhetünk. Észlelhető, mikor gyengül és mikor erősödik, viszonylagos precizitással látható és kiszámítható érkezési ideje, ereje és az érintett terület mérete. Ez pedig, ha a lakosság is együttműködő, segíthet megakadályozni, hogy olyan katasztrofális esetek történhessenek, mint az 1900-as Galveston hurrikán tragédiája volt.
A 20. század elején a meteorológiai előrejelzések elkészítéséhez rendelkezésre álló technológia fényévekre volt a jelenlegitől. Ahol pedig már járt a ciklon, és tapasztalták, mire lehet képes, onnan az információ igen csak megtépázva ért célba. Az 1898-as párizsi békével zárult spanyol-amerikai háború még alig ért véget, s a Kuba és az Amerikai Egyesült Államok közötti kommunikáció nem volt éppen "felhőtlen". Ráadásul, az amerikaiak, a felesleges pánikkeltésektől megkímélve magukat csak virágnyelven fogalmaztak még az egymás közti jelentéseikben is, mellőzve az olyan rémisztő kifejezéseket, mint a tornádó vagy a hurrikán. Az ijesztő jelenségek "trópusi zavarnak" címkézése és a kubaiaktól szórványosan érkező és mérsékelt intenzitású figyelmeztető jelzések ignorálása végül drámai következményekkel járt.
Amerika és talán a világ legpusztítóbb hurrikánja
A Texas állambeli Galveston arról a 1746 és 1786 között élt Berdardo de Gálvezről kapta a nevét, aki spanyol származása ellenére az újonnan létesülő Mexikó állam függetlenedését segítette Spanyolországtól, s aki a később róla elnevezett sziget első európai városát létrehozta.
Galveston tehát valójában nem volt más, mint Gálvez's town,
mely az 1800-as évek végére egy közel 40 000 lelket számláló, pezsgő várossá nőtte ki magát Texas állam szintén Galveston nevű szigetén. A város virágzásának fő oka, hogy a sziget a Mexikói-öböl egyik legfontosabb kereskedelmi csomópontja volt, s így jómódú és modern, haladó szellemiségű, élénk életteret kínált.
A gazdasági szempontból rendkívül kedvező elhelyezkedésű sziget domborzata viszont végtelenül egysíkú: az egész sziget egyetlen összefüggő, teljesen lapos földdarab, melynek legmagasabban kiemelkedő pontja sem érte el a tengerszint feletti 3 métert. Így, amikor a Kubán 1900. szeptember 4-én trópusi viharként végigsöprő ciklon elhagyta a szigetországot, és a meteorológusok előzetes számításaival szemben nem távolodott el északkeleti irányban az Államok partjaitól, hanem néhány napon belül elérte Galveston partjait, a sziget védtelenül adta meg magát az őt leteperő óriásnak.
1900. szeptember 8-án délután érte el Galvestont a mai tudásunk szerint 4-es erősségűnek gondolt ciklon, s azonnal 4-5 méteres hullámokkal tört a városkára.
A szakértők úgy vélik, a szél sebessége meghaladhatta még a 215 km/órát is, az áradás pedig néhány órán belül olyan mértékűvé fajult, hogy másnap reggel már 3 méteres víztömeg hömpölygött az utcákon.
A tragikus amerikai hurrikán
Az 1900-as galvestoni hurrikán Amerika legtöbb halálos áldozatot követelő természeti katasztrófájaként vonult be a történelembe, ahol legkevesebb 4000 otthon semmisült meg, és minimum 8000 ember veszítette életét. Az áldozatok pontos számát megbecsülni nehéz, mert sok holttestet ragadhattak magukkal a hullámok is, melyeket elnyelhetett a felbolydult hatalmas víztömeg. Éppen ezért a halottak számát van, aki jóval többre, akár 12 000 főre is teszi.
Mivel ekkora mennyiségű holttestet lehetetlen volt eltemetni is, a tragédia után úgy döntöttek az életben maradtak, vagyis a város lakosságának a szerencsésebb kétharmada, hogy a holttesteket uszályokra teszik és majd a nyílt tengeren vízbe dobják azokat. Csakhogy a víz visszavitte a partra jó részüket. A drámai fordulat után más megoldást kellett keresniük. Így jutottak arra a drasztikus megoldásra, hogy a város több különböző területén máglyákat rakva égetik majd el szeretteik földi maradványait.
(A Milton hurrikán útját figyelemmel követheted ezen az internetes oldalon.)
Arról, milyen protokoll lép manapság életbe hurrikánveszély esetén, és hogyan élik ezt meg az ott élő emberek, ebből a korábbi cikkünkbőltudhatsz meg többet.
