harc világháború

1942 kora tavasza van, a második világháború egyik legzordabb időszaka. A csendes-óceáni térség forrong: a japán erők győzelmi sorozatuk csúcsán állnak, és megpróbálják megszilárdítani uralmukat Délkelet-Ázsiában. Miközben az amerikai és szövetséges erők felkészülnek az ellentámadásra, mindenki tudja, hogy a japán flotta túlerőben van: gyorsabb hajóik, nagyobb tűzerejük és tapasztaltabb legénységük helyezi őket jobb pozícióba. Ebben a vesztett kiindulóhelyzetben kap utasítást a USS Stewart, hogy szembenézzen a japán hadihajókkal.

Ez az egyetlen hajó, amely mindkét oldalon harcolt a világháborúban

A USS Stewart egy Clemson osztályú romboló volt, amelyet az Egyesült Államok haditengerészete 1920-ban állított szolgálatba. A második világháború kitörésekor a hajó már hosszú szolgálati idővel a háta mögött őrjáratokat teljesített Ázsiában, különösen a Fülöp-szigetek vizein. 1942 elején, a harcok kezdeti, viharos hónapjaiban a Stewart és legénysége éppen egy újabb veszélyes küldetést hajtott végre a holland fennhatóság alatt álló Kelet-Indiában (ma Indonézia), amikor a japán erők meglepő erőfölénybe kerültek.

Hirtelen egy dörrenés hallatszott: a japánok támadásba lendültek. A Stewart csapata gyorsan reagál, próbálja kikerülni az érkező torpedókat és lövedékeket, miközben saját ágyúi válaszolnak a támadásra. A romboló mozgékony, gyorsan szeli a vizet, de a japánok precíz lövései végül eltalálják a hajót. Robbanások hallatszanak, az egész fedélzet beleremeg. A legénység versenyt fut az idővel, hogy eloltsák a tüzet és megakadályozzák a hajó elsüllyedését.

Először direkt süllyesztették el

A harc hosszú és kegyetlen, a Stewart súlyosan megsérül, de nem adja fel. A legénység megteszi, amit csak tud, hogy visszajuttassa a hajót Surabaya kikötőjébe. A megérkezés pillanatában a fedélzeten lévők tudják, hogy ez lehet az utolsó útjuk: a hajó túl sok kárt szenvedett, és esély sincs arra, hogy időben megjavítsák.

Ahogy a Stewart lassan alámerült, senki sem sejtette, hogy ez nem a vég, hanem egy újabb fejezet kezdete lesz a hajó életében. A japánok ugyanis később kiemelték a roncsot, és úgy döntöttek, hogy újra hadrendbe állítják saját flottájuk részeként. A hajót működőképessé tették, és „Patrol Boat 102” néven ismét vízre bocsátották. Innentől kezdve japán zászló alatt járőrözött és szállította ki a csapatokat, harcolva korábbi gazdái ellen. 

Így került másodszor is a tenger fenekére

A sors iróniája, hogy a hajó a háború végén, 1945-ben újra az amerikai erők kezére került, amikor a japán flotta megadta magát. Az amerikai tengerészek meglepődve ismerték fel egykori hajójukat, amely ugyan romokban volt, de még mindig úszott. Noha a Stewart visszakerült az Egyesült Államok haditengerészetéhez, nem állították többé aktív szolgálatba, hanem célpontként használták a gyakorlatozáshoz. Egy ilyen hadgyakorlaton 1946-ban ismét elsüllyedt, amikor torpedók célpontjává vált.

78 éven át nyugodott hullámsírjában 1067 méter mélységben mintegy 80 kilométerre San Franciscótól. Idén augusztus elején talált rá három víz alatti jármű, amelyeket az Ocean Infinity nevű tengeri robotikai cég épített. 24 óra leforgása alatt 127 négyzetkilométeres területet pásztáztak át, és nagy felbontású képeket szolgáltattak, amelyek végül sikeresen elvezettek a hajó maradványaihoz – adta hírül a Live Science.

A hajó története a csendes-óceáni háború összetettségének a szimbóluma

– jelentette ki James Delgado tengeri régész, aki szerint a roncs rendkívül jó állapotban van, így betekintést enged a 20. század eleji haditengerészeti technológiába.

A háború sorsfordító eseményei, a csaták pokla és a tengeri ütközetek kegyetlensége mind beépültek a Stewart egyedülálló történetébe, amelyhez foghatót semmilyen más hajó sem produkált. 

Ha kíváncsi vagy, mit fedeztek még fel a víz alatt a közelmúltban, ide kattintva ezt is megtudhatod.