Hogy mennyire nem, azt jól mutatja, hogy Magyarországnak jelenleg is egy Habsburg, pontosabban Habsburg-Lotaringiai György a nagykövete Párizsban. IV. Károly unokája ezer szállal kötődik hazánkhoz, és magyarnak is vallja magát, de milyen út vezetett ide onnantól kezdve, hogy az utolsó trónörökös, Habsburg Ottó évtizedekig be sem tudott lépni hazánkba?
Váratlanul lett a történelem főszereplője IV. Károly
Ha Ferenc József császár fia, Ferenc Ferdinánd ellen nem hajtanak végre sikeres merényletet, IV. Károly és leszármazottjai mindenképpen egészen más életet éltek volna. a fent említett esemény következtében azonban a császár 1916. november 21-én bekövetkezett halála után IV. Károly lépett trónra: fia, Ottó már ott volt a december 30-ai koronázási ünnepségen, díszmagyarba öltöztetve.
Károly uralkodása ugyanakkor nem nyúlt túl hosszúra: 1918-ban kénytelen volt lemondani nemcsak a koronáról, de mindenféle szerepvállalásról is az állami ügyekben.
Az 1919-ben megszületett Habsburg-törvényben kitiltották az Osztrák Köztársaság területéről, visszatérését ahhoz a feltételhez kötve, hogy teljes körű lemondó nyilatkozatot tölt ki. Mindezek mellett a Habsburg-Lotaringiai ház teljes vagyonát is elkobozták. Később a magyar tróntól is megfosztották IV. Károlyt, aki utolsó éveit száműzetésben, Madeira szigetén élte le.
A Habsburg-család száműzetésben
Zita királyné rokoni kapcsolatai révén a családfő nélkül maradt Habsburgok előbb a madridi El Pardo királyi palotába, majd a Baszkföldön található Uribarren-palotába költöztek. Arisztokraták adományai mellett a magyarországi birtokaik bevételeiből éltek meg, miközben Ottó a legmagasabb szintű tanulmányokat folytatta magántanulóként, továbbra is trónörökösi tudatban.
A német mellett magyar nyelven is érettségizett, Leuvenben járt egyetemre, majd Belgiumba költözött.
1930-ban nagykorú lett, ezzel megörökölte a császári és királyi címet: édesanyja ünnepi alkalmakkor ezekkel is illette őt, ha megszólította.
1935-ben aztán politikai és társadalomtudományi doktori címet szerezett, az Adolf Hitlerrel való találkozás lehetőségét többször is egyértelműen elutasította. Otthona a monarchisták központi erőtere volt a második világháborúig, ahol bár Zita királyné döntött a család ügyeiben, fia megkérdezésével tett csak így. Ekkoriban úgy tűnt, talán van remény uralmának visszaállítására, legalábbis az osztrák államvezetés hajlott arra, hogy ha az ország érdekeit ez szolgálja, ismét monarchia legyen az államforma.
Ezt készítette elő az az intézkedés, amikor a császári család kiutasítását hatályon kívül helyezték, ám arra kérték Ottót, hogy egyeztetés nélkül ne térjen vissza szülőhazájába.
Elfogyott a remény a restaurációra
Kurt von Schnussig kancellár ugyanakkor még nem érezte aktuálisnak a restaurációt a kül- és belpolitikai nehézségek miatt: a történelem nem hagyott időt arra, hogy kiderülhessen, valójában megvalósította volna-e ezt. 1938-ban Hitler rákényszerítette az Anschluss elfogadására, s bár Habsburg Ottó kérte, adja át neki a kancellári címet, ezt nem tette meg. Az utolsó Habsburg trónörökös szerint ekkor szűnt meg minden remény a restaurációra: személyét a nácik német állampolgárnak és hazaárulónak tekintették, egy 1940-ben kiadott parancs szerint
amennyiben Zita királyné vagy ő rendőri kézre került volna, akkor nem letartóztatni, hanem lelőni lettek volna kötelesek őket.
A háborús éveket az Egyesült Államokban töltötte Habsburg Ottó, ahol sokat segített a menekülteknek, és igyekezett azt is elkerülni, hogy Magyarország szovjet megszállás áldozatává váljon, Horthy Miklós köreivel is tárgyalásokat folytatott ez ügyben. 1944-ben felszámolta tengerentúli otthonát, a háború lezárultakor osztrák földön tartózkodott, de kénytelen volt azt elhagyni, mivel a Habsburg-törvény is újra hatályba lépett az 1920-as szövetségi alkotmánytörvény visszaállításával.
Az otthontalansága miatt búslakodó herceg Franciaországban talált új lakhelyre, ahol elvette Regina hercegnőt, majd Bajorországban telepedett le vele, itt is éltek felesége 2010-es haláláig. Összesen hét gyermekük született: Angela, Mónika, Michaela, Gabriella, Walburga, Károly és György.
Magyarországon élt és dolgozott
Később visszanyerte osztrák állampolgárságát – innentől kezdve viseli ő és minden leszármazottja a Habsburg-Lotaringiai vezetéknevet –, majd 1961-ben utolsó formalitásként lemondott minden uralkodáshoz fűződő jogáról is. Osztrák útlevelére 1966-ig várnia kellett, ezután térhetett vissza újra az országba – Zita királynénak ehhez még több időre volt szüksége, 1982-ben tehette meg ugyanezt.
Habsburg Ottó 1973-tól a Páneurópai Unió elnökeként tevékenykedett, a hetvenes évek végén pedig a CSU frakciójában európai parlamenti képviselővé vált.
Magyarországra csak 1987 augusztusában tehette be ismét a lábát, azt követően, hogy lekerült az ezt tiltó jegyzékből a neve.
A Páneurópai Piknik fő védnöke volt, az FKgP köztársasági elnökké tette volna, de a jelöltséget elutasította. Az Antall-kormány helyreállította állampolgárságát, a kétezres évek magyar politikai életének fontos tanácsadója, kommentátora, közszereplője maradt, egészen 2011-ben bekövetkezett haláláig.
Habsburg György is magyarként él
Bár a legidősebb fiúgyermek Habsburg Ottó családjában nem György, hanem Károly volt, mégis az előbbi neve cseng igazán ismerősként Magyarországon. Károly inkább Ausztria számára fontos, mivel osztrák színekben a kilencvenes évek végén európai parlamenti képviselőként ismerték, a Paneurópa-Ausztria szervezet alapító elnöke, Thyssen-Bornemissza Franciska férjeként pedig magyar kapcsolata is van. A pár ma már külön él, három gyermekük van.
Habsburg György azonban magyar diplomáciai szerepet vállalt azt követően, hogy pályafutását újságíróként kezdte meg. Dolgozott a ZDF tévécsatornának, de előtte még politológiát, történelmet és jogot is hallgatott német és spanyol egyetemeken.
Iszlám szakos kitérőt is tett, a Közel-Kelet iránti érdeklődése jeleként egy ideig az ománi tévének is dolgozott, majd saját dokumentumfilmes céget alapított.
Magyarországra 1993-ban költözött vissza, ekkor felvette az állampolgárságot, és édesapja, Ottó kabinetjében kezdett el dolgozni. A Magyar Vöröskereszt elnöke, az MDF EP-választási listájának második jelöltje, az akkoriban a TV2-t tulajdonló MTM-SBS igazgatósági tagja is volt, majd a Magyar Olimpiai Bizottság nagykövetévé választották. Jelenleg hazánk párizsi nagykövete.
Jobb, hogy nem figyel rájuk annyi szem
Érdekesség, hogy Károly bátyja az uralkodóházak törvényei szerint rangon alul házasodott – igaz, Habsburg Ottó ezt a kitételt eltörölte, arra hivatkozva, hogy a Habsburgok már nem ülnek trónon. Vele szemben György Eilika oldenburgi hercegnő személyében rangjához méltó házastársra lelt, akivel három közös gyermeket neveltek fel. A család Sóskúton telepedett le, Zsófia Mária, Ildikó Mária és Károly Konstantin ide születtek a kétezres évek elején. Mind beszélnek magyarul, angol nyelvű óvodába, budaörsi magyar nyelvű katolikus általános iskolába, majd német nyelvű gimnáziumba mentek tanulni. A két idősebb gyermek Spanyolországban ment egyetemre, de franciául is tanulnak, és az Indexnek korábban úgy nyilatkoztak,
nem tudnák megmondani, hogy németül vagy magyarul beszélnek-e jobban.
A magyar és osztrák kettős állampolgárként élő két hercegnő hobbija a lovaglás, melyben hazánkat képviselték, és a származással járó diplomáciai feladatokból is kiveszik már részüket, amennyiben arra van szükség, hogy egy Habsburg megszólaljon valahol. Nevük sehol nem jelent számukra hátrányt, és a családi életüket is harmonikusnak, kiegyensúlyozottnak írják le, egy összetartó családban, ahol nem hárul rájuk olyan kellemetlen mennyiségű figyelem, mint ha Erzsébet királynő lett volna a nagymamájuk.
Persze azért a formaságok nem maradhatnak ki az ő életükből sem: bemutatkoztak a megfelelő életkorban a francia Le Balon, mely az arisztokrácia krémjének hagyományőrző eseménye. Igaz, ma már kortárs zene követi itt a formális keringőt, de a bemutatkozó előkelőségek még mindig rangjuknak megfelelő lovagot választanak maguknak a hasonló korú fiatalok közül, így lehetett az idei eseményen Károly Konstantin Bourbon Eugénia francia királyi hercegnő partnere.
Ha érdekel az uralkodói családok története, biztosan szívesen olvasol elrontott királyportrékról is!
