A kendő, majd később a zsebkendő a világ számos kultúrájában megtalálható valamilyen formában. Az eldobható zsebkendők korában a textilből készült a múlt ereklyéjének tűnhet. Ám ennek az időtlen szövetdarabnak gazdag, évszázadokon átívelő története van, és ma is megannyi gyakorlati és szimbolikus célt szolgál.
Kultúránként változott a zsebkendő üzenete és a funkciója
Az első történelmi bizonyíték, egy Kr. e. 1000-ből származó, Kínában talált régészeti lelet azt példázza, hogy a zsebkendő használata nem újkeletű. Igaz, a Zhou-dinasztia tagjait ábrázoló alakok még nem zsebkendőt, hanem olyan ruhadarabokat tartanak a kezükben, amelyekről a történészek úgy gondolják, hogy a forró naptól védte meg az emberek fejét. Később a rómaiak voltak azok, akik a nyilvános rendezvényeken négyszögletes ruhadarabbal hadonásztak, és a sportversenyeket is egy kendő meglebbentésével indították el. Európában pedig a középkorban a lovagok egy női sálat kötöttek a sisakjukra szerencsehozó talizmánként.
A fejfedőként és az orrfújásra használt kendő a 14. században különült el egymástól. A korabeli visszaemlékezések szerint II. Richárd angol királyról jegyezték fel először, hogy egy kis négyzet alakú kendővel törölgette az orrát. Ebben az időben a fejfedésre és az orrfújásra használt kendő megkülönböztetésére kialakult a kézkendő kifejezés, majd az Erzsébet-korban már a zsebkendő kifejezés volt általánosságban használatban.
A 15. században az európai kereskedők fejkendővel a fejükön tértek vissza Kínából, és a látványos kiegészítőkkel azonnal divatot teremtettek. Erről tanúskodnak a reneszánsz portrékon hímzett és csipkével szegélyezett zsebkendővel ábrázolt férfiak és nők is. Ezt követően a zsebkendő rendkívül népszerűvé vált az arisztokrácia körében, sőt olyan értékesnek számított, hogy gyakran a hozomány részét képezte, és még végrendelkeztek is róla.
A zsebkendő mérete és formája sok mindenről árulkodott
Perzsiában a nemesség jelképének tekintették e textileket, és a királyok kiváltsága volt. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a portrét ülő arisztokraták kifejezett kérése volt, hogy egy zsebkendő is kerüljön a képre, hogy jelezze státuszukat és pozíciójukat. Ahogyan a kendő funkciója, úgy az alakja is folyamatosan változott.
A gazdagság szimbólumának tekintett kellékek egyre nagyobbak lettek, 1785-ben XVI. Lajos francia király kijelentette, hogy senkinek sem lehet az övénél nagyobb zsebkendője. Ezzel az intézkedéssel az uralkodó nem csupán a zsebkendők méretéről, hanem a formájáról is rendelkezett. Ugyanis a zsebkendő nem mindig volt négyzet alakú. Csak azt követően lett széle-hossza egy, hogy XVI. Lajos elrendelte, mindegyiknek a szélességével egyenlő hosszúságúnak kell lennie.
A zsebkendőnek hosszú időn keresztül nemcsak politikai, hanem gazdasági jelentősége is volt. Mivel a gyöngyökkel díszített, arany- és ezüstszállal átszőtt finom szövet, a selyem, a csipke, valamint a parfüm az ókortól kezdve csak a leggazdagabbak számára volt elérhető, a díszes fajták évszázadokig a státusz jelképei voltak.
A középkori Európában, ahol a zsebkendő sokkal inkább díszítő szerepet kapott, gondosan hímzett divatos kiegészítőként használták. A tehetősebbek bonyolult tervezésű zsebkendőkkel demonstrálták gazdagságukat, és egyúttal ezek a tárgyak a kifinomultság és az ízlés szimbólumává is váltak.
Itáliában hosszú időn keresztül fontos eleme volt a menyasszonyi ládának, miután a menyasszony zsebkendői a nő gazdagságáról és extravaganciájáról árulkodtak.
Nem csak a gazdagság jelképe lett
A reneszánsz idején a zsebkendők új funkciót nyertek, a férfiak és nők nélkülözhetetlen kellékeivé váltak. A selyemből vagy csipkéből készült kiegészítő a romantika jelképe lett. Ha egy nő megajándékozott egy férfit a zsebkendőjével, akkor azzal azt üzente, hogy érdeklődik iránta. Ha pedig a férfi elfogadta az ajándékot, egyértelmű jelét adta annak, hogy az érdeklődés kölcsönös.
A lovagok sokszor nyilvánosan is viselték a hölgyektől kapott zsebkendőt, hogy megmutassák, az ajándékozó milyen kedves a szívüknek.
A kiegészítő a 19. században érte el népszerűsége csúcsát, amikor gyakran titkos üzenetek közvetítésére használták, és a nonverbális kommunikáció egyik eszköze lett – főként a nők körében. Ha a hölgyek az arcuk elé húzták, azt üzenték: „Szeretlek”, ám, ha végig simították vele egy férfi kezét, egyértelmű jelét adták annak, hogy nem szimpatizálnak vele.
A papír zsebkendő átvette a szerepet
A 20. század elején a zsebkendők szerepe megváltozott, és az első világháború végére szinte elavulttá váltak a díszként használt textilek. Tömeges gyártásuk oda vezetett, hogy már csak a náthás orr törlésére használták, miután az influenzajárvány az első világháború után végigsöpört a világon.
A finom anyagból készült zsebkendő ebben az időben luxuscikknek számított.
A textilből készültek kora végleg leáldozott, amikor Kleenex márkanéven megszületett az első papír zsebkendő, amelyet eredetileg az 1920-as években arctörlésre, pontosabban a krémek eltávolítására találtak ki.
Az eldobható papír zsebkendők térhódításával a textilből készült zsebkendőknek egyre kevesebb higiéniai szerepük lett, napjainkban sokkal inkább ismét kiegészítőként és az elegancia szimbólumaként használatosak – ezért van még ma is a férfiak öltönyén „zsebnégyzet”.
Ha kíváncsi vagy arra, hogyan hozta zavarba Erzsébet királynőt Amerika kedvenc csemegéje, olvasd el az erről szóló cikkünket is.
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
