elnök választás

Belva Lockwood indult az Egyesült Államokban az elnöki posztért az 1800-as évek végén. Jogász volt, és rájött, hogy bár a neme miatt nem szavazhat, azt semmi sem tiltja, hogy elinduljon az elnökválasztáson. Végül több ezer szavazatot kapott férfiaktól.

A nő, aki az elnökválasztáson indult

1884-ben Belva Lockwood ügyvédként és nőként indult az Egyesült Államok elnöki posztjáért egy olyan időszakban, amikor a nőknek még nem volt szavazati joguk. Az életét annak szentelte, hogy – ahogy ő mondta: „nővéreimet egyenlőségre helyezzem a férfiakkal.”

1872-ben Lockwood érdeklődve figyelte, ahogy Victoria Woodhull, egy szüfrazsett, az Egyenlő Jogok Pártjának jelöltjeként indult az elnöki posztért. Bár Woodhull nem nyert, és nem is fektetett túl sok energiát a jelöltségébe, inspirációt adott az utódjának. 1884-ben az Egyenlő Jogok Pártja Lockwoodot nevezte meg elnökjelöltként. Az ügyvédnő tudta, hogy a láthatóság az egyenlő jogokért folytatott harc fontos része.

„Ideje, hogy legyen saját pártunk, saját programunk és saját jelöltjeink. Soha nem lesznek egyenlő jogaink, amíg nem ragadjuk meg őket, és soha nem kapunk tiszteletet, amíg nem kényszerítjük ki”

– írta.

Woodhull és Lockwood egy mozgalmat építettek, amely már a polgárháború vége óta formálódott. Az 1870-es évektől kezdve a nők elkezdtek helyi tisztségekért indulni, például békebírói vagy oktatási pozíciókért. Ha megválasztották őket, férfiak szavaztak rájuk, mivel a nőknek ekkor még nem volt választójoga. Azonban az, hogy egy nő is lehet elnök, elképzelhetetlennek tűnt, Lockwood mégis vállalta ezt a szerepet. Arra is rámutatott, hogy Amerika le van maradva a női vezetőket tekintve más országokhoz képest.

„Miért ne jelöljünk nőket fontos pozíciókra? Nem Viktória az indiai császárnő? Nincsenek-e országunk asszonyai között olyan tehetséges és rátermett emberek, mint máshol? Nem bővelkedik-e a történelem női uralkodók példáiban?”

– kérdezte.

Lockwood, Woodhull-lal ellentétben, teljes körű, professzionális kampányt indított. Programjában szerepelt természetesen a választójog, de a gazdaság és az alsó- és középosztálybeli amerikaiak életének javítása is, minden rasszra kiterjedően. Az országot bejárva kampánybeszédeket és interjúkat adott, és szembeszállt a bírálóival.

1884. november 4-én a demokrata Grover Cleveland lett az Egyesült Államok elnöke. Bár Lockwood messze elmaradt a végső szavazatszámban, mégis óriási hírnévre tett szert.

1888-ban ismét indult, ami nem kis felháborodást keltett a választójogi mozgalom néhány vezetője körében. Susan B. Anthony önző feltűnéskedéssel vádolta őt. Ez a kampánya kevesebb figyelmet kapott, mint az 1884-es.

Az élete a választások előtt

Belva Ann Bennett 1830. október 24-én született egy farmon, Royaltonban, New York államban. 14 évesen tanár lett, és megdöbbentette, hogy feleannyit keresett, mint a férfi kollégája. 1848-ban feleségül ment egy Uriah McNall nevű farmerhez, aki három évvel később meghalt, így egyedül maradt, hogy eltartsa kislányukat, Lurát.

Özvegyként Lockwood beiratkozott a Genesee Wesleyan Szemináriumba, ahol 1857-ben kitüntetéssel végzett. Ekkor kezdett el aktívan részt venni a növekvő választójogi és mértékletességi mozgalmakban. 1866-ban Washington D.C.-be költözött, tanított, és haladó szellemű barátok befolyásos körét alakította ki. 1868-ban ismét férjhez ment egy idős lelkészhez és fogorvoshoz, Ezekiel Lockwoodhoz. Egy közös gyermekük született, Jessie, aki kétéves kora előtt meghalt. Ezekiel segített nevelni Belva első házasságából született lányát, Lurát, és támogatta felesége karrierjét és aktivizmusát.

Még azelőtt megnyitotta otthonából működő kis ügyvédi irodáját, hogy felvették volna a washingtoni ügyvédi kamarába. Kezdetben Ezekiellel dolgozott együtt. Férje felhagyott a fogászattal, és közjegyzőként, valamint nyugdíj- és igényügynökként hirdette magát. Emellett bíróság által kinevezett gondnokként keresett pénzt, kiskorúak és mentálisan sérültek pénzügyeinek felügyeletével. Bár ezekből a tevékenységekből nem keresett sokat, segítettek a család megélhetésében, és kapukat nyitottak meg a felesége számára.

A későbbi elnökjelölt ügyesen építette ügyvédi karrierjét

Ezekiel rendszeresen megfordult a helyi bíróságokon és szövetségi hivatalokban, ahol a neve ismertté vált, és vele együtt Belváé is, aki közben az ügyfelek dokumentumainak másolása és iktatása révén tanulta meg a jogi és adminisztratív eljárásokat. Ezekiel szerezte meg a bírósági gondnoki kinevezéseket, és feleségét is bemutatta az illetékes tisztviselőknek. 1873-ra Belva maga is keresett pénzt bírósági gondnokként. Ezekiel emellett indián ügyfelek földbirtok- és szerződéses követeléseit is képviselte, ami újabb jogi területet nyitott meg Belva számára.

Először a helyi rendőrbíróságon munkálkodott mint kezdő ügyvéd. Belva első ügyében egy részegség vádjával elítélt ismerőse büntetésének enyhítését érte el. Később hagyatéki ügyekkel és nyugdíjkövetelésekkel foglalkozott. A Lockwood-iroda sokszínű ügyfélkört vonzott: munkásokat, festőket, szobalányokat, kereskedőket, veteránokat és kisebb ingatlanok tulajdonosait. Az, hogy ügyfelei nagy része a munkásosztályból került ki, valószínűleg hozzájárult a sikeréhez. Mint nő, nem vehetett részt a férfi ügyvédek által használt hálózatokban, például klubokban vagy üzleti találkozókon. Ám más csatornák léteztek, és Lockwood ügyesen használta ezeket új ügyfelek felkutatására.

Myra Colby Bradwell volt az Egyesült Államok első női ügyvédje, bár munkásságát csak utólag ismerték el. Tudj meg többet a történetéről az alábbi cikkünkben.