Már az antik Görögországban is megkülönböztettek munkakutyákat és kedvtelésből tartott ölebeket, amelyeket akár fájdalomcsillapításra is alkalmaztak az ókori emberek.
Ha az ókori görög leleteken végigtekintünk, számtalan cserépedényen találunk kutyaábrázolásokat. Ezek jelentős része vadászkopóforma, kifejezetten a vad űzésére alkalmazott munkakutya lehetett egykor. Fontos szerepet töltöttek be a társadalom elitjének mindennapjaiban, azonban korántsem annyira, mint azok az ölebek, akik jóval kevesebbszer kerülnek szemünk elé a korszak emlékeit vizsgálva.
A görögök tudták, hogy a házi kedvencek csillapítják a fájdalmat
Az úgynevezett ölebek sem voltak ugyanis ritkák, leginkább a mai máltai selyemkutyára hajazó kisméretű kedvencek éltek a felsőbb társadalmi rétegek közvetlen környezetében. S nem csak a nők, a férfiak is előszeretettel vitték őket magukkal akár hosszabb utazásaikra, akár a mindennapi, ügyes-bajos teendőket intézve.
„Athénaiosz a gümnaszionba tartó férfiak mögött ügető kutyákról ír, Aiszóposz pedig megemlíti, hogy némelyek még a hosszú hajóutakra is magukkal vitték kutyájukat. Bár a fajtát egyértelműen társállatként tartották, a máltai kutyának megvolt a haszna is: idősebb Plinius állítása szerint szokás volt a fájdalmakban szenvedők hasára tenni őket, így csillapítva a kínokat”
– írja a Múlt-kor.
Sok görög forrás arról is megemlékezik, mennyire fájó volt a kisméretű kedvencek elvesztése. Egyes kedvencek halálakor még epigrammák is születtek, a kutyák temetése is komoly társadalmi esemény lehetett egykor. Plutarkhosz tollából ismerjük a fájdalmas, végső búcsú mikéntjét is, ő örökítette meg Xanthipposz kutyájának történetét, amely nem bírta elviselni, hogy elszakadjon gazdájától, annak triérésze (három evezősoros hadihajó) után úszott, amikor gazdája Szalamiszba indult csatázni. Az eb beúszott a sziget melletti szorosba, majd partra sodródva belepusztult a kimerültségbe. A katonák szertartásos módon temették el, nyughelyét a kései korok a Kutya Sírdombjaként ismerték.
A vadászkutyákat is szerették az ókori görögök
A számtalan írásos emlék között találjuk Xenophón Kynegetikos (A vadászatról) című munkáját. Az író részletesen leírja a különböző vadászati technikákat, de tanúságot tesz a vadászkutyák iránti szeretetéről is. Kiderül, milyen tulajdonságok ideálisak egy jó vadászkutyában, testfelépítéstől a személyiségig.
A kutyák tartásához is megfogalmaz tippeket:
„A nyakörv puha legyen és széles, hogy ne ártson a kutya bundájának. A pórázon legyen egy hurok, aminél fogni lehet, de semmi más… A hevederen legyenek tüskék varrva, hogy megvédjék.”
A kutyák tenyésztését is szabályozták az ókori Görögországban
A tenyésztési elvek szerint télen szerették pároztatni az ebeket, hogy erős és ellenálló tavaszi alom születhessen. A kölyköket egy évig szüleik mellett hagyták nevelkedni, a nőstény kutyákat nyolc, a hímeket pedig tíz hónapos korukban lehetett először vadászatra vinni, és rövid, egy szótagos nevet volt célszerű adni nekik. A tenyésztésből kivett ebeket pedig ivartalanították.
S ugyan egyéb funkciókat is elláttak az ebek a hellén kultúrában, például sokszor feláldozták őket, vagy egyenesen elfogyasztották, a kedvtelésből tartott háziállatok száma igencsak magas volt a nép körében.
Arra is rájöttek, hogy nemcsak a jókedvet képesek a ház falai közé és gazdáik életébe elhozni, de betegségek idején valóságos orvosi hatással is bírnak a bundás négylábúak. Az ókor egyik különleges fájdalomcsillapító eszköze így lett a kutya, melyet nemcsak gyógyszerként ettek meg, de egy meglehetősen modernnek tűnő módon is igénybe vették szolgálatait.
Orvosság és gyógyszer volt a fájdalomra a kutya az ókorban
Az idősebb Pliniustól ránk maradt történetek szerint szokás volt a fájdalmakban szenvedők hasára tenni őket, így csillapítva a kínokat. Az állatok asszisztenciája a gyógyulás során tehát több ezer évvel ezelőttről ered, a tudomány pedig a mai napig alkalmazza ezen tulajdonságukért a négylábú házi kedvenceket. Amint azt a Dívány által megkérdezett pszichológus, Madurka Petra elmondta, az állatasszisztált terápiákat számtalan, különféle betegség esetén alkalmazzák sikerrel, régóta ismert és tudományosan bizonyított fájdalomcsillapító, szorongásoldó hatásuk.
„A vizsgálatok során azt találták, hogy az állatok, elsősorban kutyák és macskák jelenlétében a stresszválaszhoz köthető hormonok és ingerületátvivő anyagok, vagyis a dopamin, az adrenalin, a noradrenalin szintje mérséklődik, aminek következtében a vérnyomás és a pulzus is csökken – összegezte Madurka Petra.
Mint mondta, a kutyák jelenlétében az úgynevezett boldogsághormon, az endorfin is nagyobb mennyiségben termelődik, ezáltal a fájdalomérzet csökken. Nem véletlen, hogy azok az ókori népek, ahol nem csak haszonállatként tekintettek az ember legjobb barátjára, hamar kihasználták ezt a szemmel látható előnyt.
Ha érdekel az ókor legtitkosabb csodaszere, melytől minden betegségre gyógyírt reméltek, érdemes tovább olvasnod!
