Hagyjuk már, hogy a gyereknek alapvető szükséglete az otthon biztonsága és az állandóság. Vagy szigorúan tilos évente néhány hétre eltávolodni a macimintás tapétától? És a gyerek sosem mehet aludni este tízkor nyolc helyett?
Kockafejűség helyett inkább utazzunk a gyerekkel, mindenkinek csak jót tesz. Mehetünk messzire vagy közel, autóval, vonattal vagy repülővel, időeltolódással vagy anélkül, csak végig kell gondolni, mire vágyunk.
A napirendnek épp az az egyik rendeltetése, hogy elbírja a kilengéseket, hiszen még otthon is a feje tetejére állhat minden - elég egy kis betegség vagy akár egy szülinapi zsúr. Másrészt az állandóságot bizonyos mértékig akár egy antarktiszi nyaralás során is biztosíthatjuk a babának.
Hiszen a kisgyerekes utazás korántsem azt jelenti, hogy kizárólag a kicsi alkalmazkodik a nagyokhoz, hogy elvárjuk tőle: csöndben, csillogóan érdeklődő tekintettel nézzen végig velünk napi hat múzeumot és tíz templomot, hanem azt, hogy megkeressük azokat a vállalható kompromisszumokat, melyek segítségével mindenki örömét leli az utazásban.
Napirend: a sorrend fontos, nem az óra
Érdemes nem elfelejteni, hogy a gyerekek számára a legfontosabb, hogy mi ott legyünk nekik - és egy ilyen utazás során nagyon intenzív a családi együttlét!
A konkrét napirendben pedig nem annyira az időpontok, mint inkább az események sorrendje a fontos a baba számára, hogy (ha lehet) ebéd után legyen az alvás, fürdés után a tejivás és hogy fogmosás után hozzá lehessen bújni az alvómacskához. A totyogók nem az időpontokhoz, hanem ezekhez a szokásokhoz ragaszkodnak meglehetősen konzervatív módon - ha például elfelejteném a mese előtt ráadni a hálózsákot, Anna szigorúan figyelmeztet – viszont mindez egyáltalán nem azon múlik, hogy otthon vagy egy hotelszobában vagyunk.
Persze alaposan át kell gondolni, hogy mire van szüksége a gyereknek a lefekvéshez - nem arra gondolok, hogy az összes gumikacsát be kell pakolni, de én például semmiképp sem hagynám otthon azt a könyvet, amiből a baba minden este olvastat magának.
Ami pedig a nappali alvásokat illeti – a picik nagyon jókat tudnak szunyókálni a hordozóban, babakocsiban, miközben a felnőttek várost néznek. A nagyobbaknak több nyugalomra van szükségük, ám a délutáni alvást időzíthetjük a felnőtt-ebéd vagy egy múzeumlátogatás idejére, de akár vissza is mehetünk a szállásra.
Nehéz pillanatok itt is vannak
Mindez persze nem azt jelenti, hogy nincsenek nehéz pillanatok egy utazás során – nyűgös, hisztis gyermek mellett is igyekezzünk betartani a nehezen betartható aranyszabályt, miszerint maradjunk higgadtak és kedvesek.
És semmiképp se kenjük a problémát a partnerünkre, mert ha az energiánkat annak eldöntésére pazaroljuk, hogy ki a felelős a kialakult helyzetért (már ha egyáltalán van kit hibáztatni), biztosan nem fog megnyugodni a gyerek.
Nálunk csodákra képesek a mondókák, különösen a lovagoltatós-csikizősek, újabb kutya-, macska-, madárpéldányok felfedezése vagy akár fotókon, plakátokon ábrázolt társaik megmutatása is. És általában hordunk magunknál valami Csodaszert A Legvégső Esetre – Annánál hónapokig a Bóbita gyerekprogram-magazin decemberi száma töltötte be ezt a megtisztelő funkciót, de lehet valami apró játék, esetleg kedvenc rágcsálnivaló is.
Időeltolódás
Néhány ésszerű szabály betartásával az időeltolódás sem okozhat gondot – ha átállunk az új időzóna szerinti étkezésekre, sokat segít!
Thaiföldre (+6 óra!) magyar idő szerint reggel érkeztünk, ekkor Bangkokban már délután volt. Rögtön az ebéddel kezdtük, majd egy „délutáni szundival” (ami könnyen ment, hiszen Anna fáradt volt a repülőút miatt). Bangkoki idő szerint este 11 körül fektettük le (ezzel máris megnyertük az időeltolódás felét), másnap reggel nem hagytuk, hogy nagyon sokáig aludjon – és aznap már este 9-kor feküdt le.
Visszafele még könnyebb volt: beiktattunk eggyel több főétkezést és egy nappali alvást, amiből felébresztettük, és utána, a „végleges lefektetés” előtt próbáltuk még egy darabig ébren tartani. Az sem nagy baj, ha az utazás idejére nem alkalmazkodunk teljesen az időzónához – pár óra eltolódás belefér.
Programok
A gyerekek tele vannak energiával és a világ felfedezése iránti vággyal – ebben hasonlítanak utazni vágyó szüleikhez –, és nagyon könnyű olyasmit mutatni nekik, aminek örülnek. Teljes extázisba tudnak kerülni egy pocsolya élővilágától, egy szökőkúttól, egy daruskocsitól vagy egy kortárs festmény sarkában felfedezett madártól. Ha segítünk nekik megtalálni ezeket a dolgokat, a felnőttprogramok alatt sem fognak unatkozni. Én cseppet sem bánom, hogy egy templomban nem a román stílusjegyek, hanem a vázába helyezett virágok szagolgatása köti le a lányomat.
Ettől függetlenül mindenképp szervezzünk programokat a gyerek kedvéért: minél sűrűbben iktassunk be egy kis játszóterezést vagy kacsaetetést parkban, menjünk velük állatkertbe, bevásárlóközpontok játszóházába akár, sőt néha az a nyerő, ha egy-egy fél napra a szálláson maradunk, és ott játszunk velünk.
Mivel utazzunk?
Kisgyerekes családok gyakran dilemmáznak, milyen messzire érdemes menni a gyerekkel, és milyen eszközzel utazzanak. Alapvetően ez is szokás-szoktatás kérdése, az örökmozgó családok gyerekei abban nőnek fel, hogy állandóan mennek valahová - nekik nem is szokott probléma lenni az utazás. Ők azok, akik át tudják ültetni a gyakorlatba az angolszász mondást: Getting there is half the fun, vagyis Az odaút már a móka fele.
Alapvetően azt lehet mondani, hogy az utazáshoz használt eszköz kiválasztása mindig az úticélon és a családon múlik, szinte minden mellett találunk érveket, kivéve talán a hosszú, buszos utakat, ami még felnőttnek is intenzív szenvedés.
Kisgyerekkel jó választás lehet az autó - ha úgy tervezzük meg az utat, hogy beleférjenek gyakori, hosszabb pihenők, például játszótérrel is felszerelt autópályapihenőknél. A vonat sem rossz választás: fel lehet állni, lehet mászkálni, talán még büfékocsi is van, ami mindig érdekes. Ugyanezen okból a hajó is jó lehet, kivéve, ha valaki tengeribeteg a családból.
Rövidebb, 1-3 órás repülőutat gyakorlatilag bármekkora, bárhogyan szoktatott gyerekkel el lehet normálisan tölteni, sok család számára ez jobb megoldás, mint az egy napos kocsiút. A hosszú repülőutak már lehetnek problémásabbak, azokra rá kell készülni, ahogy erről már korábban írtunk. Összességében erre is vonatkozik: ha a szülő nem görcsöl, és képes kreatívan viszonyulni a felmerülő problémákhoz, szinte mindegy is, mivel, és milyen hosszan utazunk, a lényeg, hogy találjuk meg benne a jót.
A sorozat korábbi részei:
Kisgyerekkel utazni 1. – Megőrültek ezek???
Utazás kisgyerekkel 2. – Tervezés és egyéb előkészületek
Kisgyerekkel utazni 3. - Repülés: a legnagyobb para?
Kisgyerekes utazás: nem kell tevekaraván
