A gyerek örül az állatnak, a szülő meg sétáltathatja

Zanza!

Tartsunk-e otthon háziállatot, ha igen, milyet, és a csemete hány éves korától? A szülők
többsége előbb-utóbb felteszi magának a kérdést. És vajon fogja-e gondozni, nem a szülőre
marad-e a feladat? Vagy inkább járjunk házon kívülre „állatozni”, például lovagolni?
A pszichológus helyzete bizonyos értelemben egyszerű, ha ezek a kérdések felmerülnek.
Legrövidebben úgy lehetne elintézni a választ: igen, legyen háziállat, és igen, járjunk
lovagolni! Ha megtehetjük.

Olyan személyiségtípust nehéz lenne említeni, akinek kifejezetten ártana az állat társasága.
Persze nem mindegy, mikor, milyen állatot tartunk. Az egészen kicsi babák mellé csak
gyermekkedvelő, nagyon megbízható kutya való, nehogy baleset legyen az együttélésből.
Egy terráriumban tartott hörcsög társaságát még kevéssé élvezi a kisbaba, a macska pedig
kifejezetten veszélyes lehet, ha a csemete óvatlan mozdulatára megijed, és „visszatámad”. A
két-három évesnek már meg tudjuk mutatni, hogyan szabad hozzányúlni, még ha egy darabig
felügyeletet is igényel a találkozás.

Rendrakás, felelősségtudat

Sok szülő azért gondolkodik el háziállat beszerzésén, hogy felelősségre tanítsa csemetéjét.
Nos, ebben van ésszerűség, azonban a gyermekek érdeklődése bizonyos életkorig könnyen
változik, ne csodálkozzunk, ha nyolcévesünk égre-földre megígéri, hogy tisztítani fogja
a macskaalmot, cseréli a vizet és ételt ad a cicának, ám a lelkesedés néhány napnál nem
tart tovább. Egyéni érettségtől is függ, de inkább kamaszkorban várható, hogy a gyermek
következetesen ellássa háziállatát, ez sem mindenkitől. Mielőtt vállaljuk a kisállat
befogadását, mérlegeljük, úgy is elfogadható-e számunkra az új helyzet, ha végül ránk marad
a gondozás feladata. Attól még, hogy így alakul, a kicsi sokat fog tanulni abból, hogy néha
közösen etetjük, tisztítjuk a jószágot.

Testileg-lelkileg

Sok egyéb kedvező hatással jár a háziállattal való együttélés. Ha olyan állatot választunk, aki
kommunikatív, visszajelzéseket ad, az komoly érzelmi töltetet jelent a gyermek számára. Egy
nehezebb pillanatban, mikor otthon túl nagy a feszültség, esetleg vitatkozott valami miatt a
család, jól esik a csemetének, ha fordulhat valakihez, aki nem részese ennek a dinamikának,
és szeretet megnyilvánulással jutalmazza a gyermek közeledését – addig is, míg csitulnak a
viharok, és helyreáll a harmónia a családtagok között. Talán részben ez a feszültségoldó hatás
magyarázza azt a kutatási eredményt, hogy a „jól simogatható” állattal együtt élő embereknél
alacsonyabb a szív-érrendszeri megbetegedések kockázata. Nem kisebbek a kedvező lélektani
hatások sem: különösen a legkisebb gyermek számára jelent sokat, hogy van valaki a
családban, akit pátyolgathat, szeretgethet, akihez képest erősnek érzi magát. Ritkán, de sajnos
előfordul, hogy az állatnak ez a kiszolgáltatottsága gondoskodás helyett éppen ellenkezőleg,
agressziót vált ki a gyermekből. Az állatkínzás az antiszociális személyiségzavar egyik
legpontosabb bejósló jele, komoly aggodalomra ad okot, ha gyermekünk így reagál. Ha
úgy látjuk, a csemete kifejezetten élvezi, hogy fájdalmat okoz a kisállatnak, azzal érdemes
szakemberhez fordulni.

A házon kívül is jó, ha találkozik állatokkal. Lélektani szempontból persze az a találkozás
jelentős, ami közvetlen kontaktust jelent gyermek és állat között. Gazdagabbá teszi a
csemete gondolkodását, érzelmi intelligenciáját, ha alkalma nyílik a haszonállatokkal való
megismerkedésre is. Szomorú, mikor egy fiatal számára az asztalra kerülő hús pusztán
egy termék, aminek számára semmi köze az élővilághoz. Ám ha találkozik élőben azokkal
az állatfajokkal, amelyek tejét, húsát fogyasztjuk, az segít, hogy elhelyezze magát, mint a
természet részét, egyik elemét egy nagyobb rendszernek.

Lovaglás és terápia

Az állattal való házon kívüli találkozásnak szintén áldásos területe a lovaglás. Ma már
egyre több testi és lelki kórkép gyógyításában fedezik fel a terápiás lovaglás nyújtotta
lehetőségeket. Legyen szó testképzavarról, mozgásszervi problémáról, depresszióról vagy
szenvedélybetegségről (és még folytathatnánk a sort), mindegyik lényege a lóval való
kapcsolat, kommunikációs és mozgásos összehangolódás élménye.

Összességében, legyen szó háziállatról vagy találkozzon vele a gyermek a természetben,
az állattal való kapcsolat gyógyít, erősíti az érzelmi intelligenciát, és segít megőrizni az
egészséget.

Cziglán (Bujdosó) Karolina,
pszichológus

Blogmustra