SZÜLŐSÉG

A koszban felnövő gyerekek ellenállóbbak felnőttként

2009. december 10., csütörtök 10:57 |

Eddig is tudtuk, hogy jobb a gyereknek, ha nem visszük túlzásba a fertőtlenítést és nem tartjuk ultrahigiénikus környezetben, erre most kedvenc tudósaink bizonyítékkal is szolgálnak. Egy új, amerikai tanulmány szerint ugyanis azok kisgyerek, akiket engednek a sárban henteregni vagy a földre esett falatot megenni, felnőtt korukban ellenállóbbak a betegségekkel, akár a szív- és érrendszeri betegségekkel szemben.

"Akit kisgyermekkorában ultrahigiénikus környezetben tartanak, az felnőttkorában több gyulladáson esik át, ami egy sor betegségnek a kockázatát növeli" - jelentette ki a tanulmány vezető szerzője, Thomas McDade.

Az Illinois állambeli Északnyugati Egyetem kutatói egy Fülöp-szigeteki tanulmány adatait elemezték. A Fülöp-szigeteken több mint 3.300 anya 80-as években született gyermekeit követték figyelemmel bébi koruktól 22 éves korukig. A kutatók a gyermekek kétéves koráig kéthavonta tettek látogatást a családoknál, később 4-5 évenként, egészen addig, amíg a gyerekek 20-as éveikbe nem léptek.

Vizsgálták a háztartások higiénés viszonyait (például azt, hogy a háziállatok, mint a sertések vagy csirkék szabadon mászkálhattak-e a ház körül vagy a házban) és a családok társadalmi és anyagi körülményeit. Amikor a vizsgált gyerekek felnőtté váltak, nézték a vérükben a C-reaktív fehérje szintjét, amely a fertőzésekről tanúskodik. Összevetették ezeket az adatokat amerikai fiatal felnőttek CRP-mérésével. Meglepve tapasztalták, hogy a Fülöp-szigeteki huszonévesek vérében 80 százalékkal alacsonyabb volt a CRP-szint, mint az amerikai kortársaikéban. Vagyis a Fülöp-szigetekiek, akik gyermekkorukban sokkal több fertőzésen estek át, mint az amerikaiak, felnőttként kevesebb gyulladásos betegségben szenvedtek.

A kutatók egyik megállapítása az, hogy az amerikaiak kisgyermekkorukban ritkábban érintkeztek állati ürülékkel. De McDade szavai szerint "ebből nem az következik, hogy mindenki rohanjon disznót venni, és azt engedje szabadon a lakásban". Hanem az, hogy a közönséges kórokozóknak, baktériumoknak való kitettség hasznos. Ezek a kórokozók esetleg egyáltalán nem okoznak klinikai megbetegedést, de fontos szerepet játszanak az immunrendszer fejlődésében.

A kutatásvezető maga is két és fél éves kisgyerek apja. Arra a kérdésre, hogy ő engedi-e a kisgyereknek megenni a földre esett ételt, így válaszolt: "Habozás nélkül azt mondom neki, hogy vegye fel és kapja be".

A tanulmány a brit tudományos akadémia lapjának, a Proceedings of the Royal Societynak az on-line változatában jelent meg szerdán.

(Független Hírügynökség)

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2009.12.10 20:37:01Athe

    bavette,
    Az az alapfeltételezésed, hogy az ember nem meri képviselni az álláspontját 30X évesen,és ebben az esetben a fenti levezetésed még akár igaz is lehetne, csak az a baj, hogy ilyet senki nem írt, nem tudom hol olvastad. Adva vagyon egy adott ember, akivel szép szóval nem tudod elintézni a bajod, veszekedéssel sem, mert max egy érzelmi zsarolásig jut el a dolog, azaz minden bevetett fegyvered ellenére maradnak a dolgok változatlanul, mert valakivel nem lehet kommunikálni. Ha lehet, akkor fasza, ott a megoldás, kommunikáltok, és kész.

  • 2009.12.10 20:39:06bavette

    Másutt!
    Nem irigyellek. :( És abban igazad van, hogy ezt a helyzetet már tényleg nem lehetett szimpla "beszéljünkkel" megoldani.
    Én csak azt írtam, hogy lehet, hogy nem most alakult így valakinek (itt neked) a kapcsolata az anyjával... (De lehet, hogy nincs igazam, és tényleg örüljek, hogy jót dobott a gép. Örülök is.)

  • 2009.12.10 20:41:49bavette

    Athe!
    Én nem azt írtam, hogy az a baj, ha valaki 30X évesen nem tud kommunikálni, hanem hogy nekem az a fura, hogy hogy jutottak el idáig. Mert ezek szerint a 30X évben se sokat kommunikáltak.

  • 2009.12.10 20:44:12másutt

    tenyleg, bavette, hol mondtam en, hogy valamit nem mertem megmondani???? pont az ellenkezoje volt az igaz.

    A tortenet egyebkent anyosomrol szolt, NEM anyamrol, az o maniaja volt a vasalas es naponta 3-szor hipozas-porszivozas a gyerek miatt.

    nem irtam le az egeszet, mert ahhoz egy regenyyi hely kellene.

    kulfoldon lakunk, es meglatogat valaki, akivel addigi 36 evem alatt OSSZ. 1 orat toltottem el jopofizassal, bekoltozik a kicsi lakasunkba a heverore, es osztja, osztja az eszt. reggel 6-tol ejfelig. elottem kel, utanam fekszik, bekoltozik a konyhamba es ejjel, mialatt alszom, az agyam szelere ul es nezi a csecsemot! kikuldeni nem lehet, a nyelvet nem beszeli.

    ha egy hibat elkovettem, az az volt, hogy kinyitottam a szamat es udvariasan, kedvesen, de azt mondtam "NEM.. az en hazam, az en varam"
    na, ettol tort ki a haboru.

  • 2009.12.10 20:45:08másutt

    NEM az anyam volt!!!! :D
    Az anyosom.

  • 2009.12.10 20:47:59Athe

    bavette, én sem azt írtam
    épp az a baj, hogy ide nem eljutottunk, hanem ez az adott szitu, érted? ami pedig éppen ezért nem is kerülhetett megoldásra, mert mindig is ilyen volt - azaz az egyik féllel nem lehet problémát megoldani, csak generálni

  • 2009.12.10 20:48:44bavette

    Ja és én nem vagyok megmondó ember, csak véleményt írtam. Ami - belátom - itt-ott sántíthat. (A családját tényleg nem választhatja meg az ember.)

  • 2009.12.10 20:49:25Athe

    másutt anyósa
    nekem anyám

  • 2009.12.10 20:50:09bavette

    Másutt!
    OKÉ. Felfogtam. :)
    (Ja, és az anyósra én is azt írtam hogy kicsit más tészta. :))

  • 2009.12.10 20:52:13bavette

    Az adott szitu elől meg menekülni lehet... Messzire. :)

  • 2009.12.10 21:14:23R2D2 & C3PO

    Még nem olvastam a hozzászóláshegyet...

    Viszont a környezetben mindenféle mikróba lehet: a szervezetünkre nézve hasznosak, ill. károsak. Ezek valószínűleg általában egyensúlyban vannak. Ezért nem probléma, ha gyerek végignyalja a villamost, vagy mást.

    Kb. úgy képzelem, mint a bélflórát. Általában észre sem vesszük, csak olyankor, ha valami "elrontotta", mint például egy jó kis antibiotikum-kúra. És ilyenkor szedünk hasznos bacikat (ki pro-biotikumot szed, ki erjedt ételeket tol), és helyreáll az egyensúly.

  • 2009.12.10 21:26:00csib

    Szerintem tök normális, hogy nem vagyunk anyáinkkal mindenben összhangban. Hogy is lennénk? Generációs különbségek, meg a másutt által említett társadalmi szakadék elég indok. Ha olyan egy húron pendülnénk, vagy én gondolkodnék totál régimódiasan, vagy ő volna már-már érthetetlenül fiatalos életvitelü (mindkét verziónak vannak egyéb más hátrányai, mit szólnánk, ha pl. egy harmoncas sráccal lelépne a fatertól, mert ő annyira fiatalos?!) :))

    Szerintem ezért nem egészséges egy háztartásban élni, de akár egy házban is, vagy nagyon közel. Kivéve, ha kényszer. Vagy ha a szülöket rabszolgásította a gyerek, mert olyat is láttam többször.

  • 2009.12.10 21:32:12bavette

    Csib
    Tök igazad van. Én sem bírnék már együttélni velük. (Hosszútávon megennénk egymást, mert azért másképp látunk jó néhány dolgot.)

  • 2009.12.10 21:35:12cozumel

    Csib

    es fel sem merul benned az a verzio, ahol a generaciok remekul megertik egymast?
    Pedig elofordul, meg nagymamak es unokak kozt, holott ott aztan 5 evtized is lehet a kulonbseg!

    Voltal Te valaha nagycsaladban? Amikor egyutt van a 9 honapos meg a 90 eves, es kozte minden korosztaly? Nem egyutteles szinten, de idonkent osszejonni, nagyon jo dolog. Nem szokott tomegverekedesse fajulni soha :)

  • 2009.12.10 21:39:32cozumel

    Azert, mert anyam 20 evvel idosebb, meg apam 23 evvel nalam, meg remekul megertjuk egymast.
    Ez nem jelenti, hogy en az o ritmusuk szerint elek, vagy ok az en eletvitelemet veszik fel.

    Gondolkodnunk sem kell mindenrol egyforman. Bar az en szuleim eleg jol veszik a tarsadalmi valtozasokat, nem sopankodnak a mai fiatalsag eletvitelen.
    Azert, mert nem ruhellik a drogosokat es nem lenne ellenukre, hogy a fuvet legalizaljak, meg nem jelenti, hogy rohannanak is a sarki trafikoshoz, ha ez bekovetkezne.

  • 2009.12.10 21:40:35fantaghiro lesz a lanyom

    Peldaul nalunk.

  • 2009.12.10 21:42:28csib

    Cozumel,
    Indőnként összejönni egy dolog, együtt lakni, illetve akár átmenetileg, hetekre bezárva lenni egy lakásba egy ordító gyerekkel és agy anyóssal megint más.

    Nekem is van ám családom, sok-sok generáció és nem verekszünk karácsonykor :)) DE nem értünk egyet mindenben, ami nyilván nem egy összejövetel alatt bukik ki, hanem mondjuk, ha odacuccolna anyu a gyerek miatt, vagy akér egy hosszabb közös nyaralás... ettől még lehet jó a kapcsolat a maga intenzitásában.

  • 2009.12.10 21:43:08bavette

    Cozumel,
    Amit Csib ír azért az nem ugyanez. Én is jól megvagyok a családommal (ezek szerint a szerencsés kivétel vagyok), de nem élnék együtt velük. Jobb az úgy ha mindenkinek megvan a saját "vára" ahová visszahúzódhat.
    De mi pl. tervezzük hogy jövőre együtt megyünk nyaralni anyuékkal. Így ők együtt lehetnek a babával, és mi is pihenhetünk.

  • 2009.12.10 21:46:30csib

    bavette
    Ilyen nyaralós tervem nekem is van, de még nem döntöttem el, hogy felhozom-e. Mert ha igen, akkor menni kell. Előbb megvárom a gyerek utáni segítést, mint tűzpróbát. Pedig rohadt szívesen jönnének velünk, boldogan vigyáznának a gyerekre és eljutnának olyan helyre, ahova midnig is akartak, de sose volt merszük (és nyelvtudásuk) nekiindulni.
    Majd számolj be a tapasztalatokról!

  • 2009.12.10 21:50:10cozumel

    Csib

    en sem laknek egyutt.
    De nem bannam, ha gyakrabban latogatnanak anyamek vagy anyosomek.
    Ami a mi esetunkben automatice heteket, esetleg par honapot is jelenthet, mert ilyen tavolsagra repjegyet venni csilliardokert, hat ket hetre nem eri meg.

    Volt mar ilyen, igen, kellettek a kompromisszumok, de kozben meg nagyon jo is volt. Szoval en az ilyen egy fedel alatt eltoltott idot nem erzem tehernek, sot, ha ugy alakulna, hogy mondjuk barmelyikunk szulei elveszitenek a lakasukat, vagyonukat, akkor bizony szo nelkul idekoltoztetnenk oket.
    Szerencsere ebben egyetertes van koztem es a ferjem kozott.

  • 2009.12.10 21:51:19Rosa Rugosa

    2009.12.10 20:37:01Athe

    Nagyon igazad van.

    Másutt

    Nem tudom, ki hány éves, de a mi szüleink bizony a "nagy generáció" tagjai. Az ő életük gyökeresebb változáson esett át, mint előtte néhány generációnak.
    És azt hiszem nagyon sokan közülük nem tudtak ezzel mit kezdeni.
    Hány olyan nagymamáról hallasz, aki képtelen a normális gyakorlati segítségre, ellenben az észosztás nagyon jól megy neki?

    Abban, hogy generációk ma nehezen élnek együtt nem csak a fiataloknak van negatív szerepe. A mi szüleink közül sokan nem veszik észre, hogy "eljárt az idő" felettük és már nem ők lennének a dominánsak egy nagy együtt élő családban. Ez pedig sok konfliktushoz vezet.

    A férjem szüleivel pl. az a probléma, hogy képtelenek feldolgozni, hogy a gyerekük önálló életet él, semmiben sem függve tőlük.
    Képtelenek változtatni a hozzáállásukon, állandóan előálltak valami jó tanáccsal, mit hogy csinálunk már megint rosszul, aztán az élet igazolt minket. A helyzet azóta sem változott, egyszerűen nem tudnak vele mit kezdeni, hogy boldogulunk nélkülük.

  • 2009.12.10 21:54:24Tejbajusz

    Nekem csudajó a kapcsolatom az anyukámmal, bár a segítség terén nem dobálja magát a feladatok elé, de ez így van rendjén. Ha kérek valamit, valahogy szakít rá időt (mint fent írtam, heti 1x fixen bevállalja a gyerkőcöt és főz és imádja).

    Ő keresett és talált magának elfoglaltságot, 61 éves. Pl. ahol lakik, egy kis hegyecskén, csinált a lakókból egy kört és óvják, védik a környzetet ezerrel a beruházók ellen. Összeszedik a szemetet és utána kerti bográcsozást csap a szomszédokkal! Meg elmászkál kiállításokra, meg színházba, meg barátokat hív vendégségbe és Ő is megy. Nem csak az unokázás az élete. És nagyon örülök neki.

  • 2009.12.10 21:57:33Rosa Rugosa

    Nekem olyan sok gondom nincs vele, mert anyámmal nagyon jó a kapcsolatunk (a férjem is azt mondja, inkább anyámmal fél év, mint az anyjával 5 perc). Viszont a férjemnek borzalmas szerintem. Gyerekkorától az ellen kűzd, hogy ilyen szinten uralkodjanak rajta és a kapcsolatuk is ilyen, mióta csak ismerem.
    Most már addig jutott, hogy egyszerűen csak azt mondja nekem, amikor anyósomék elmennek -soha nincsenek sokáig-, hogy nem bírja az anyját elviselni. És osztja is őket, ők meg nem is tudnak vele mit kezdeni. A gyerek mindent máshogy csinált, mint ahogy eltervezték, mégis sikerre vitte az életét, jó munka, jó család, egy kiváló ember. És borzasztó a kereszt, amit cipel, ez a felszínes kapcsolat a szülőkkel. Csak megszólalnak és egy akkora fal van közöttük, hogy szinte látható.

  • 2009.12.10 22:01:07bavette

    Csib,
    Beszámolok szívesen. De csak jövő nyáron megyünk. :)
    AMúgy a síelések eddig jól sikerültek, bár akkor gyerek még nem volt, de volt egy olyan férj, aki egy kukkot se beszélt magyarul (anyámék meg olaszul nem... apukám angolul csak-csak, de nem magasröptű beszélgetéseket azért). És a férjem tök jól elvolt velük és a barátaikkal. Valahogy megértették egymást. (Vagy mentek külön utakon sízni. :))
    Szóval nekem pozítiv reményeim vannak. :)

  • 2009.12.10 22:02:03R2D2 & C3PO

    Szerintem igaz az, hogy itthon az idősödő emberek zömében nem önmagukkal foglalkoznak (hobbival, felnőtt kapcsolataikkal), hanem várnak a csodára. Azt hiszik a csoda az unoka...

    Másrészt nálunk a nagyszüleim engem 4 hónapos koromban megkaptak, anyám meg ment dolgozni. Valszeg nem volt egyedül ezzel akkoriban. Tulajdonképpen ha így nézem, jogos (lenne), hogy ő is kapjon egy lehetőséget.

    Harmadrészt, az embernek el kell fogadnia a szüleit és velük kialakítani egy megfelelő/jó kapcsolatot. Ha az ember felnőttként viselkedik a szüleivel, akkor a szülei is felnőttként fogják elfogadni (no persze lehet, hogy nem azonnal és lesz néhány nehéz hét, hónap vagy év). Viszont nagyon sokan úgy viselkednek, mint gyermekkorukban: apának/anyának mindig igaza van (kivéve a háta mögött), vagy elkezdenek szülőként viselkedni (főleg, ha gondoskodásra szorulnak a szülők). Ilyenkor persze mindkét fél érzelmileg manipulálja a másikat és a felnőtt, érdemi párbeszédnek és probléma-megoldásnak gyakorlatilag zéró az esélye...

    Szerencsésnek tartom azokat, akiket szülei felnőtt korukra felnőttként kezeltek (szerintem ez az elengedés), de nagyon kevés ilyen embert ismerek személyesen...

  • 2009.12.10 22:03:21bavette

    Cozumel,
    valahogy megértelek. Nekem is tudnak hiányozni! De azért együtt nem laknék velük... Abból vita lenne. Kicsi a lakás. :)

  • 2009.12.10 22:04:50Tejbajusz

    És kontra az anyósom: csak a család az élete. 147 cm és azt hiszem, egyfolytában versenyez, bizonyítani akar, hogy "ér annyit, mint egy normális magasságú".

    A vasalástól több okból is kibuktam:
    1. a takker elvasal, neki kell ez a bevétel, támogatjuk Őt, Ő számít erre a melóra.
    2. anyósom 4 inget vasalt ki 2,5 óra alatt és amikor hazaértem, állt az izzadságszag a laksában.
    3. tök fáradt, beteg, fáj a csuklója, azt kezelik, erre nekiáll vasalni, hogy bizonyítson.

    Nem bírom megérteni az áldozathozatalt. Csak még jobban fog fájn ia keze.

    Amúgy a szülés után anyukám azt mondta, ha kell valami, úgyis szólsz. Az anyósomék meg a kórházból hazajövetel másnapján hajnalban megjelentek, és este 8-kor ebrudaltam ki őket. A férjem nem tudott otthon lenni pár napot a munka miatt. Erőszakkal próbáltak lefektetni, anys minden pelenkázásnál beleszólt, mit csináljak, pedig nem is éri fel a pelenkázóasztalt.

  • 2009.12.10 22:12:45Tejbajusz

    Barátnőm mondta, hogy amikor szoptatott, az anyósa 20 cm-ről nézte a folyamatot. Én amikor ezt hallottam, mégcsak terhes voltam és mivel elég szégyellős vagyok, kiakadtam.

    Na, én vihettem el a pálmát: nemcsak nézte a szoptatásaimat, hanem meg is fogta a jéghideg ujjaival a mellemet, van-e benne elég tej.

  • 2009.12.10 22:15:30Rosa Rugosa

    R2D2 & C3PO

    "Ha az ember felnőttként viselkedik a szüleivel, akkor a szülei is felnőttként fogják elfogadni"

    Bár csak így lenne. Tudod ez nálunk úgy működött, hogy a férjeméknél annyira ment ez a negatív diszkrimináció (ha nem az ő kedvük szerint élsz, akkor nem jár neked semmi -nem is kaptunk soha semmit), hogy a végén feladtuk. Veszekedés, minden. Aztán próbáltunk közeledni (pedig nagyon pofára ejtettek minket), és kezdődött előröl. Egyszerűen képtelenek egy olyan kapcsolat kialakítására, amiben nem mi vagyunk a gyerekek, ők meg a felnőttek.
    Érthetetlen és szomorú. Az egész rokonság, mindenki látja ezt és érthetetlenül állnak előtte. Nem tudom mit lehet tenni. Tudod, amikor nyújtod a kezed és ráharapnak a karodra.

  • 2009.12.10 22:16:35Rosa Rugosa

    "Na, én vihettem el a pálmát: nemcsak nézte a szoptatásaimat, hanem meg is fogta a jéghideg ujjaival a mellemet, van-e benne elég tej."

    ÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!

  • 2009.12.10 22:18:01csib

    tejbajusz
    részvétem. komolyan.

  • 2009.12.10 22:21:55Rosa Rugosa

    Azért milyen már, hogy a koszhoz meg a rendetlenséghez rögtön hozzácsapódott az anya-anyós téma....:D:D:D

    A lelkünk mélyén tudjuk, soha nem lesz akkora rend és tisztaság nálunk, ami előtt ők "de" szócska nélkül meghajolnának.:))))

  • 2009.12.10 22:22:48Tejbajusz

    És bármilyen hülyén hangzik, nem mondhatok anyósomékra egy rossz szót sem, mert jó emberek.
    Csak a 147 cm párosul az erőszakos, kibaszott nagy szívvel és nem tudsz mit csinálni ellene.

    Amúgy milőtt megtapizta volna a cicimet, megkérdezte, hogy "megfoghatom?" de én annyira le voltam döbbenve, hogy nem bírtam válaszolni. Na ezt a tized másodpercnyi rökönyödésemet kihasználva már nyúlkált is. Közben a bébi meg szopott.

  • 2009.12.10 22:24:07jazmine

    2009.12.10 21:51:19Rosa Rugosa, hát gyanús vagy mostanában, mert ezzel mind egyetértek, csak épp a férjed szülei az enyémek is...
    Nagyanyámnak halála után x évvel is felró ezer dolgot, de ő olyanokat tesz tejes természetességgel, amit ha az anyja tett volna, szóba nem állt volna vele.
    Egyszerűen nem érzik, h kellene elengedni, nekik 2 állapot van: együtt sülve-főve (azaz elfogadom az összes tanácsuk, elveiket és persze mindig mindenhová együtt menni) vagy örihari. Mint az oviban. Nem kevés munkával eljutottam velük addig, h ok, velem örihari vagy beszélünk az időjárásról, de az unokáikat legyenek szívesek legalább néha látogatni - ez most működik, bár épp ma győzködtem őket, h ok, összevonják a télapót a karácsonnyal és mostanában jönnek, viszont akkor karácsonyi csomagbontás nem lesz, viszont szívesen beteszem a fa alá az ajándékuk.
    Mindig mindenkitől nekik nehezebb, mindenki rájuk legyen tekintettel, őket mindenki bántja...

  • 2009.12.10 22:26:32jazmine

    Nálunk csak azt veszik észre, h valami nem stimmel. Ha rend van, akkor naná, ezt láttad (pedig nem), naná, hát mi neveltünk, ha gond, akkor Te csináltad, mi mondtuk, h nem így kellene.

  • 2009.12.10 22:26:48Tejbajusz

    Hű, vannak itt fura anyósok-apósok még :-)

  • 2009.12.10 22:41:20jazmine

    Ja, én világosan elmondtam, elmondom milyen segítségnek örülnék. De az esetek többségében vagy eleve figyelmen kívül hagyják és totál mást csinálnak vagy nem nagyon akarják csinálni, DE megindokolják, miért hülyeség az egész és megsértődnek. Pl. első gyereknél mondtam, h kórházba ne jöjjenek gyereket nézni, DE itthon örömmel várom őket pár hét múlva. Hát azt nem, mert azt nem úgy szokás stb. Végül anyámék eljöttek az egyhetes fiamhoz, hoztak kaját, h legyen ebédjük, várták, míg valahogy megterítünk (kb. 4 hétig nem nagyon tudtam állni sem), megették és elmentek.

  • 2009.12.10 22:55:40Tejbajusz

    A koszban felnövő gyerekek koszosak lesznek - csak hogy hozzászóljak a poszthoz.

    Én még azt sem szeretem, ha maszatos a kezük. Szörnyű anya vagyok, mi?

    Te jó ég, milyen anyós leszek??? :-)

  • 2009.12.10 22:57:22Rosa Rugosa

    jazmine

    Az én anyósom meg állandóan azzal jön, miért nem karácsonyozunk náluk... Szóval 0 átmenet... ráadásul mi már elég sokan vagyunk, és megvan a magunk kis szokása, ami persze teljesen más, mint az övék.
    Ja, tele vannak lével, de a gyerekeknek ajándékot soha nem vesznek. Megtalálják apuci első kötelező olvasmányát és azt elhozzák.
    Meg vesznek NEKEM (?) valami kurva drága robotgépet, amit azt se tudom hogy kell használni.
    Mi soha nem adunk semmit (csak valami jelképes házi készítést), most már ők se. Végre.

    Ja, amikor a két nagy volt kicsi együtt Karácsonyoztunk egyszer. 2 és 3 évesek voltak. Mit kaptak a Jézuskától? Valami kurva drága gyapjútakarót... Azt hiszem akkor kezdtek kételkedni Jézusban... Még jó hogy mi vettünk valami játékot is.:)

  • 2009.12.10 23:05:28Tejbajusz

    Gyapjútakaró :-)

  • 2009.12.10 23:07:53bavette

    Tejbajusz,
    A poszt kapcsán: én nem tudok akkora szőnyeget a gyerek alá rakni, hogy ne másszon le róla a kőre, ne fedezzen fel olyan sarkokat, amikről kb. nem is tudtam hogy vannak, és ami a legdurvább, ha véletlenül lent hagyom a papucsom, tuti rányomul, és enné. IGEN, A TALPÁT!!! (Nem hagyom, de azért röhögök, hogy még jó hogy nem sterilizáltam magam agyon eddig se, mert most aztán, amit magához vesz, egy-egy óvatlan pillanatban... Hihetetlen. Tegnap a játszótéri hinta láncát nyalogatta volna. De megakadályoztam. :))

  • 2009.12.10 23:41:02Tejbajusz

    Ó, hát a papucsisten mindent visz!

    De a hintanyalogatás is megvolt.

    Akkor vadulok be, amikor a bidet lefolyóját babrálja a kisgyerek és utána az épp kinövő fogát igazgatja.

    De láttam már kakival játszó gyereket a strandon.

  • 2009.12.11 00:17:42rath.dinen

    Kommunikáció: van, akivel egyszerűen nem lehet, blokkolja a dolgot.

    Én borzasztóan cserfes vagyok, általában azt szoktam megbánni, hogy túl sokat beszélek, meg olyat is kikotyogok, amit nem kellett volna. De van a családban egy-két ember, akikkel szemben egyszerűen lebénulok, képtelen vagyok velük beszélgetni. Ha más a véleményem, bele se kezdek.

    És az a vicc, hogy ezek az emberek nem erőszakosak vagy agresszívek, és kifejezetten nem nagyhangúak. Nem tudom mi van bennük, egyszerűen mintha egy nagyon csöndes, nagyon kulturált kis üvegfalat húznának maguk köré.

    Volt már, hogy valami tök fontosat meg kellett volna beszélni, de egyikünk se hozta fel a témát. Utólag elmondtam, hogy ez nekem milyen furcsa volt, mert végig ez járt a fejemben, de nem mertem elmondani. Erre azt mondta, hogy ő is végig arra gondolt, de nem akart vele piszkálni. És elhiszem, hogy tényleg így volt.

    Szóval volt benne valami gát, és ez nagyon átjött. És lehet, hogy a gát abból eredt, hogy nem akart rámszállni a témával, de olyan erős "becsukódásnak" éreztem, hogy már én se mertem őt a témával zaklatni.

    A kommunikáció mindig kétemberes, hogy egy jó kis közhellyel éljek, és lehetsz te a Vágó István, ha egy olyan ember ül veled szemben, aki blokkolja a dolgot, akkor ezen nem tudsz áttörni. Ideig-óráig maximum, de senki se szereti, ha megerőszakolják, szóval hosszú távon csak még rosszabb lesz sokszor.

  • 2009.12.11 00:17:54cozumel

    Nalunk a macskara fekudt ra a kuszo gyerek (a fiu), es gyakorlatilag nem is vettem volna eszre, ha nem keszul eppen bekapni a farkat :D

  • 2009.12.11 00:19:35rath.dinen

    Ja és a témához: hát kosz az van nálunk nagy tételben. A gyerek még szinte sose volt beteg. Mondjuk nem jár közösségbe, majd az óvis időszakban visszajövök örömködni, hogy fertőéseknek kitéve tényleg olyan errős-e az immunrendszere.

    De szerintem az mond valamit, hogy én vagyok az az anyuka, akinél sosincs zsepi, mert sose folyik a gyerek orra. Sokkal egészségesebb, mint én (anyám mindent fertőtlenített).

  • 2009.12.11 00:24:54tildy:)

    2009.12.10 20:41:49bavette : vagy épp kommunikáltak eleget, csak az olyan is volt. Vannak dolgok, amik ha elromlanak kamaszkorban, vagy gyerekkorban, akkor nehéz vagy szinte lehetetlen rajta változtatni. Ha azt érezted, gyerekként anyád nem szeret, ha gondod van nem keresheted meg, hogy nem lehet őszintén beszélni vele, mert lebasz érte, akkor miért várná, vagy gondolná valaki, hogy ez később javul?
    Javulhat, de nehogymár a "gyerek" legyen a hibás, ha valami már évtizedekkel korábban megromlott..

  • 2009.12.11 08:30:00Silverveil

    bla?

  • 2009.12.11 08:38:57Silverveil

    Elszállt a jó hosszú, amit írtam :(

    Nekem nem sikerül magam köré gátat építeni, bárhova megyek, velem mindenki beszélgetni akar és egyszerűen nem értem hogy mit látnak bennem ezek az emberek akikkel nem igazán látok semmi közöset magunkban. Én egy teljesen átlagos egyszerű ember vagyok, miért kapok vajon ennyi figyelmet?

  • 2009.12.11 08:57:44Ribizlee

    Silver, mert olyan jó barátságos fejed van :-)
    velem is beszélgetni akar minden kutyasétáltató néni, a zöldséges vagy szomszédbácsi. evvan :-)

  • 2009.12.11 09:41:16dodóó

    2009.12.11 00:17:42rath.dinen

    Nálunk is van ilyen családtag.
    Egyszerűen nem tudok vele miről beszélgetni azon kívül hogy hogy vagytok?Viszont a férjemmel,dédivel,anyával,be nem áll a szánk.
    Mint akinek szófosása van.
    Az adott rokonok akikkel nem értek szót,amúgy valószínűleg ugyanígy érezhetnek velem szemben.
    Tehát nem velük,illetve velük sincs gond.

1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta