SZÜLŐSÉG

Évente ötezer kutyatámadást regisztrálnak Magyarországon

2008. május 9., péntek 10:30

Ingyenes kiadvánnyal indította el kampányát a Felelős Állatbarátok Egyesülete, amelynek célja, hogy a gyermekeket játékos formában tanítsa meg a kutyákkal való helyes bánásmódra és megtanítsa őket felismerni az ebekkel kapcsolatos veszélyhelyzeteket és segítse azok elkerülését. Az oktatófüzetet a tervek szerint minden magyarországi óvodába eljuttatják.


A FRAKK elnevezésű társadalmi célú kampány programjának készítői úgy vélik, hogy a kiskorban kialakított szemlélet nagyon fontos. Az állatokhoz fűződő viszonyunk pedig akkor alakul ideálisan, ha kellő mennyiségű és minőségű információt kapunk. A program épp ezért elsősorban a kisgyerekeknek szól, a leendő állattartóknak, hogy meganuljanak harmonikus kapcsolatot kialakítani a kutyákkal.

Hazánkban nemzetközi viszonylatban is sok, körülbelül kétmillió kutyát tartanak. Évente csaknem ötezer kutyaharapást regisztrálnak, a statisztika pedig azt mutatja, hogy a támadások elszenvedői leginkább a 6 évnél fiatalabb gyerekek. A legtöbb tragikus kimenetelű támadás is őket éri. A kutyatámadásoknak az elmúlt tíz évben 25 halálos áldozata volt, olvasható a program honlapján.

A legutóbbi kutyatámadás a Borsod megyei Nemesbikken történt, szerdán este egy hétéves kisfiú a súlyos sérülések következtében a helyszínen meghalt, írja az MTI. A település határában lévő futballpályán játszó gyerekekre egy közelben lakó férfi uszította rá az általa tartott 13 kutyát. A Sajtóadatbank összeállítása a 2005 óta történt halálos kimenetelű kutyatámadásokról:

2005. augusztus 3. - Életét vesztette egy 84 éves asszony, akit egy kaukázusi juhászkutya támadott meg a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Szabolcsveresmart községben; az idős nő a kórházba szállítást követően hunyt el.

2005. augusztus 26. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Fényeslitkén saját kutyája támadott meg egy 74 éves asszonyt, aki olyan súlyosan megsérült, hogy 31-én belehalt sérüléseibe.

2005. december 23. - Feltehetően saját rottweiler kutyája marta halálra azt a férfit, akinek holttestére másnap találtak rá a Csongrád megyei Magyarcsanád egyik lakóházában.

2006. szeptember 6. - Tragikus baleset történt az Albertirsa és Ceglédbercel közötti egyik tanyán, ahol egy elszabadult rottweiler halálra mart egy féléves csecsemőt.

2007. március 11. - Kiskunfélegyházán otthonában megtámadta gazdáját egy rottweiler kutya. Az idős nő a kórházban belehalt sérüléseibe.

2008. február 16. - Kutyák marcangoltak halálra egy férfit Egerben, akit egy hétvégi ház udvarán találták meg holtan az Eger határában lévő almári üdülőkörzetben.

Dobi Tamás, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendőr-főkapitányság kommunikációs irodájának munkatársa hangsúlyozta, hogy a rendőrségi tapasztalatok szerint az ilyen jellegű tragédiák jelentős százaléka a nem megfelelő állattartásra vezethető vissza.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2008.05.09 18:09:16baud

    Hűű, ez a nyolc év biztos? Szerintem olyan 25-re kellene elítélni az ilyent...

  • 2008.05.09 18:20:52Kolompár Winettou

    Mindegy hány évet kap, kevés! Az a kisfiú szörnyű halált halt! Életet életért! Ez nem baleset volt, nincs mentség!

  • 2008.05.09 18:22:56trollkotze

    "Ha az én kislányomat csak megmorogná egy kutya, olyat kapna a gazdájával együtt, hogy ottmaradna."

    Aha. És az nem is érdekel, hogy miért morogta meg? A morgással azt jelzi a kutya, hogy valami nem tetszik neki, mondjuk az, hogy meghúzták a fülét, és ez fáj. Még csak azt sem jelenti, hogy támadni szándékozik.

    Közlöm veled, hogy egy kutyának is vannak érzései, ergo ha ha húzkodod a fülét és odamorog, az igenis a te hibád.

  • 2008.05.09 20:10:56csutkababa

    Lánykoromban mindig volt családi kutya, 18 éves koráig imádtuk, családtag volt, végigasszisztáltam az ellését, csak én nyúhattam bármikor a kölykökhöz...szóval, csak jó tapasztalatom van a saját kutyáról.

    DE.

    Mentővel, ügyeleti autóval érkezve rettenetese utálom, mikor +

  • 2008.05.09 20:15:27csutkababa

    Folyt,

    a házőrző habzó szájjal tépi a kerítést, gazdi meg sietve nyit ajtót, jöjjenek, nem bánt! felkiáltással.

    De ha mégis? közölni szoktam, addig ne nyisson, nem megyünk be, amíg nem szeparálja a kutyát. Volt, aki ezért fel akart jelenteni,ordított, hogy nem megyünk segíteni, miközben a szétszórt nyers mahracsontok között őrjöngött négy nagytestű eb.

    Hihetetlen taplók ezek az emberek! A kutya érzi a bajt, a rémületet, és logikus, hogy ránk támad, mert idegenek vagyunk, furcsa szagú táskákkal jövük, sőt, rohanunk befelé.

    És RENGETEGEN nem értik meg ezt az egyszerű dolgot!

  • 2008.05.09 20:30:17zolnaid

    fortisszimafingusz, én szeretem az állatot. (a legyet nem) Kutyákat pláne.

    Három éve állok a liftben, megyek lefele, mellettem a babakocsi, benne egyéves lányom ül. A hatodikon beszállt mellénk egy kedves szomszéd, egy shar-pei-el, szájkosár, póráz nélkül (már a kutya), állat bedugja a fejét a babakocsiba, lányom megrémül, kutya mordul egyet.

    Igen, ha bírtam volna testileg, úgy a gazda, mint a kutya nyugodtan ottmaradt volna.

    Biztos én voltam a hibás. De meséld el, miben.

  • 2008.05.09 20:35:30zolnaid

    Nekem különben volt kutyám, sajnos már nem él, egy elég jámbor állat, de úgy gondolom, hogy a gazdi kiszámíthatja ugyan a kutya viselkedését (na ugyan én nem vennék rá minden esetben mérget) de a gyerekekét, pláne a nagyon picikét, nem, még sokszor a szülő sem, számomra kicsit túl nagy merészségre vall vadidegen kisgyerek közelébe engedni póráz-szájkosár nélkül kutyát.

  • 2008.05.09 23:21:03brabra

    Gyerekkoromban -konkrét ok nélkül- féltem a kutyáktól. Már csak ezért is teljesen át tudom érezni azoknak az embereknek az érzéseit, akik tartanak/félnek/paráznak a kutyáktól. Ennek megfelelően tekintettel vagyok rájuk: rendkívül békés, barátságos, nyugodt, iskolázott, engedelmes kutyámat sosem engedem el közterületen, csak olyan helyen (réten, kertben, kutyafuttatón) ahol még a jelenlétével sem ijeszthet meg senkit.

    A felelősségteljes, felkészült gazdik természetesen (kutyaiskolából, szakkönyvekből) megszerzik azt a tudást, amelynek segítségével biztosítani tudják egyrészt, hogy kutyájuk boldog, kiegyensúlyozott, s ebből adódóan megbízható legyen, másrészt pedig, hogy soha ne kerüljenek olyan helyzetbe, amelyben előfordulhat, hogy az állat bánt valakit. (Pl. mi mindig zárjuk az ajtónkat, mert a kutyánk rossz néven venné, ha egy ismeretlen csak úgy benyitna.)

    Elítélem azokat a korlátolt, felelőtlen kutyát tartó embereket, akik miatt az általánosításra könnyen kapható, szintén korlátolt emberek meg- illetve elítélik a kutyatartókat, köztük engem, s a kutyákat, köztük az enyémet.

  • 2008.05.09 23:52:19Gigi84

    jewel: A kutyarol annyit kell tudni, hogy anyamra is morgott, es kiskora ota neveli.

    Enis kiskoratol kezdve gondoztam, mivel akkor meg otthol laktam.

    Viszont kb 3 eve mar nem anyameknal elek, de ez akkor sem mentseg a kutya reszerol, hisz ismer.

  • 2008.05.09 23:58:10Gigi84

    liva: Nagyon sokat kertem anyamat, hogy ne csinalja ezt a kutyaval ,mert elvan kapva.

    Az a baj,hogy ram se figyelt sose, megvarta amig idaig fajul a dolog, hogy tamad a dog.

    Es ezek utan is azt tudta mondani, hogy de a Felix az jo kutya csak kicsit ideges.

    Lenyegtelen ,hogy majdnem megharapta a paromat.

    Anyam sajnos idiota, es ezert nem lat ugy dolgokat ahogy kene.

  • 2008.05.10 00:25:14repce

    Gigi,

    az anyád nem idióta, csak nem ért a kutyákhoz. Amit leírtál a helyes rangsor időben történő kialakításával elkerülhető lett volna.

    A kutya számára a gazdája kell, hogy a falkavezér legyen. Nem a párod, hanem a mamád. De ezt még kölyökkorban kellett volna megoldani.

    Nálatok is a gazda hozzá nem értése volt a hiba és nem a kutya működött rosszul.

  • 2008.05.10 00:40:46trollkotze

    zolnaid

    Nem azt írtam, hogy feltétlenül az a hibás, akire rámorgott a kutya (elsősorban a gazdájának kell ismernie és megnevelnie), hanem azt, hogy lehet, hogy ő a hibás. Az idézett hozzászólásban azt sérelmeztem, hogy ez, mint opció, fel sem merült.

    A kisgyerekek és a kutyák viszonya potenciális veszélyforrás, mert a gyerekek sokszor nem tudják, hogy mit tehetnek meg egy állattal. Ez nem is baj, annál inkább baj az, hogy a szüleik sem tudják, nem tanítják meg nekik, és nekik áll feljebb, ha egy kutya jogosan (mert van ilyen) odamorog. Arról nem is szólva, hogy a morgás általában csak egy jelzés, és nem pedig az azonnali támadást vezeti be.

  • 2008.05.10 00:43:09trollkotze

    "ha húzkodod a fülét és odamorog, az igenis a te hibád"

    Ez egy konkrét _példa_ volt arra, amikor a "megmorgott" a hibás.

  • 2008.05.10 06:45:38zolnaid

    Fortissima, ez a hszed volt félreérthető. "Ha az én kislányomat csak megmorogná egy kutya, olyat kapna a gazdájával együtt, hogy ottmaradna."

    Aha. És az nem is érdekel, hogy miért morogta meg? A morgással azt jelzi a kutya, hogy valami nem tetszik neki.

    Úgy gondolom, hogy normál szitukat (ha az ismeretlenek nem bántják, kiabálnak rá, fenyegetik a gazdit) egy kutyának amennyiben emberek köé viszik, ki kell bírnia, ne legyen attól ideges hogy gyereket lát, vagy lobogó szoknyát, stb., mert ezek a szituk nap mint nap előfordulnak.

    Ehhez képest kicsit túl sok idegbeteg kutyust látok nap mint nap. Persze hogy a gazdi a hunyó általában, és vállalja a felelősséget, de mit ér az a "felelősség" (amit amúgy is szóban szokás vállalni és kizárólag nem éles szituban) ha mondjuk széptharapja a lányom arcát, és egy életre eltorzul?

  • 2008.05.10 10:20:12brabra

    Repce leírta a kulcsszót: rangsor.

    A támadások jó részének a helytelen hierarchia az oka.

    Probléma, ha egy kutya azt hiszi, ő a falkavezér. Már csak azért is, mert emiatt minden felbukkanó "falkavezérjelölttel" szemben (pl. irányítást átvenni akaró pasi) meg kell védenie a pozícióját.

    Ha pedig gyerekről van szó: a gyereket be kell illeszteni a falkába. Ha a kutya volt ott előbb, nem szabad azt éreznie, hogy az új, tehetetlen jövevény eléje került a falkában, mivel akkor meg kell(ene) védenia korábbi pozícióját. Van pár egyszerű szabály, amelyek betartásával ez -egy korábban normálisan nevelt kutya esetében- símán megoldható.

    Nyilván, a gyerekekre is vonatkoznak szabályok. Pl. ne bántsa, hagyja pihenni a kutyát, ne vegye el a kajáját. S ha egy egyébként jól nevelt, kiegyensúlyozott, a falkában a helyét biztosnak érző kutyáról van szó, a kisgyerektől szinte mindent eltűr. És éppen azért, mivel nem betolakodó vetélytársként, hanem a falkához tartozó kölyökként kezeli.

    Ha minden gazdi épelméjű volna (nem egy betegagyú barom, mint pl. az utolsó támadás uszító f.szkalapja) és érezné azt a valódi felelősséget, ami a kutyatartáshoz kapcsolódik (mind a kutya, mind a család, mind a tágabb környezet felé) s elsajátítaná a "kutyatartás alapjait", nem lennének többé kutyatámadások.

    Persze, ide tartozik a tenyésztők/szaporítók felelőssége is, mert nyilván a kutyáknak is ép idegrendszerűeknek kell lenniük, hogy probléma nélkül élhessenek együtt az emberekkel.

  • 2008.05.10 12:47:10Ukyo

    Multkor leordította a fejemet egy ismeretlen nő az utcán tőlem ugy 20 méterről, hogy kössem meg a spániel kutyámat mert őt bizony meg fogja harapni!! Közben az a szerencsétlen kutya tőle messze a fűben feküdt és botot rágcsált... pláne hogy futni is már alig tud mivel 15 éves, és rá se nézett a nőre. Néha nem értem az embereket, szerintem őt is azért harapta meg egyszer egy kutya mert aztis igy leordította. Szerintem elöbb tájékozódni kéne és nem a kutyásokat támadni. A legtöbb becsületesen neveli a kutyáját és családtagként szereti. Aki meg úszítja másokra azoknak nagyobb büntetés kéne nem csak pénzbirság.

  • 2008.05.10 13:14:00verkaverka

    Ez nehéz kérdés, egyfelől ugye a szabály szerint bizony pórázon kéne lennie mindig a kutyáknak, másfelől akkor alig mozoghatnának. Több futtatóhely kéne, és persze sokkal nagyobbak, nevetséges ami most van, de a másik fele a dolognak hogy ha már mind szabálytalankodunk mikor póráz nélkül visszük a kutyát akkor mondjuk szó nélkül vigyázzba vághatjuk magunkat és megfogjuk a kutyát ha valakinek ez fontos. Még akkor is ha nem szépen kéri. MI szabálytalankodunk...

  • 2008.05.10 13:41:56vacska mati

    Valamilyen szabályozás kellene, az biztos. Chipeltetni kellene a kutyákat hogy beazonosítható - így büntethető - legyen az utcán kóborló kutya gazdája, ivartalaníttatni hogy ne legyen felesleges szaporulat...

    Nekem egy 3 éves szuka és egy 10 hetes kan kutyám van, mindkettő beagle. 20 emberből 18 azt kérdezte hogy lesznek-e kiskutyák... Hát nem, mert a lányt ivartalaníttattuk, mint ahogy a két cicánkat is. Persze mindenki hülyének néz, mert milyen sok pénzt lehetne keresni a kiskutyákon...

    Én is egy tanfolyamhoz kötném a kutyatartást, pláne az őrző-védő fajtáknál.

    Már az ovikban szervezni kellene ismerkedést a kutyákkal, tanítani a gyerekeket a helyes viselkedésre.

    A településeken zárt kutyafuttatókat kellene létesíteni, akkor nem az utcán sétálnánk a kutyákkal, idegesítve a kerítések mögött élő, magukat halálra unó kutyákat...

    Hú, rengeteg mindent lehetne tenni, de ebben az országban... :((( Hát őszintén szólva nem látok nagy reményt.

  • 2008.05.10 13:47:05verkaverka

    Nekem a németeknél egyébként ez pl tetszett, hogy sokszor ha látták hogy jövünk a gyerekkel, megfogták a kutyákat-



    ami jól is jött, mert így legalább meg tudta a gyerek simogatni őket. :)))

  • 2008.05.10 14:10:56Marion ette

    Ukyo, van, aki fél a kutyáktól és kész. Közterületen nem szólhatsz semmit, ha nem tartod pórázon a kutyát.

    Amúgy én is kutyabarát vagyok, van is kutyám. Viszont én sem szeretem, amikor utcán megyek, kisajtó nyitva, kutya szagol és ugrál rajtam amikor kiskosztümben vagyok, mert jövök haza a munkámból. A tulaj meg kedvesen mosolyog, hogy nyugi, nem harap a kutya.

    Egyrészt már kapott tacskó a bokámba.

    2. igaz, hogy nem félek a kutyáktól, de a nylon harisnyámat nem kellene kiszakítania, vagy ha nadrágban vagyok, akkor nem örülök neki, ha tiszta kutyaszőr meg nyál lesz.

  • 2008.05.10 14:11:57Marion ette

    Szerintem K.Annácska is úgy gondolja, hogy nem harap a kutyája. Legalábbis őt nem. Őt csak nyalogatja.

  • 2008.05.10 14:14:47huhhh

    Az én kedvencem mindig is a "ne félj, nem bánt" kijelentés volt a kedves kutyatartók részéről, amikor a gyerekeim még egészen piciként félve elhúzódtak a kutyáktól, merthogy

    1) nem tudom, mit szólna a kedves kutyatartó, ha egy embermagasságú kutya 20 centiről barátságosan az arcába vigyorogna (egy közepes termetű kutya feje ugyanis simán egy magasságban van egy 2-3 éves gyerek fejével, de még egy spániel is kb. a derekáig ér, csak éppen a felnőttek hajlamosak kizárólag szó szerint csak a saját szemszögükből mérlegelni a dolgokat);

    2) a "nem bánt"-ot illetően pedig csak azt állíthatja teljes biztonsággal, hogy a kutyája EDDIG MÉG nem bántott senkit, de honnan tudja ilyen biztosan, hogy mi lesz a kutyája következő lépése?

  • 2008.05.10 14:23:14zolnaid

    Főleg huhhh, hogy egy pici gyereknek ebből a félj... és a bánt... ige marad meg hangsúlyosan.

  • 2008.05.10 14:24:03huhhh

    Zolnaid, erre nem is gondoltam, de tényleg így van.

  • 2008.05.10 14:32:15eino.

    ,,Az én kedvencem mindig is a "ne félj, nem bánt" kijelentés volt a kedves kutyatartók részéről,"



    Huhhh, jaja, az én lányomat jól arcon is harapta egy ilyen ,,nem bánt" kutyuska (mázli, hogy mára csak nagyon közelről látszik egy halvány, 1,5 cm-s vonal). Nem tudtam megelőzni, a kedves-tetves vendéglátó felkapta az akkor 3 évest, és vitte a kutyához. A kutya előtt kaja, éppen enni készült!, én mondom, hogy hagyjuk, egyen csak , nem szeretik a kutyák, ha ilyenkor zavarják őket, de nem, az idióta barom teszi oda a gyereket továbbra is. Én próbálok odaugrani, de késő, a kutya odamar. Mély, nagyon vérző seb, 1 hétig naponta balesetin átkötözik, a kutyit a gazdi meg vastag bottal iszonyatosan elveri, és erről még biztosít is telefonban. Én meg nem győzöm mondani, hogy erre aztán nem lett volna szükség, inkább arra, hogy ismerje meg a kutyákat, főleg a sajátját.



    Egy öreg, magának való, enni készülő kutyához miért kell odaerőltetni egy 3 éves gyereket, amikor SEM Ő, SEM ÉN, SEM A KUTYA nem akarja????

  • 2008.05.10 14:36:55másutt

    "Hát nem, mert a lányt ivartalaníttattuk, mint ahogy a két cicánkat is. Persze mindenki hülyének néz, mert milyen sok pénzt lehetne keresni a kiskutyákon..."



    Sajnos ez jellemzo Magyarorszagon, nincs kulturaja az ivartalanitasnak. Pedig ott kezdodik a olog. Nemcsak a szenvedo allatok szamanak minimalizasa miatt, hanem az agresszio miatt is.



    Az USA-ban a felelossegteljes allattartas az ivartalanitassal kezdodik. (Mar ahol vannak felelossegteljes allattartok. De legalabb hirdetik)



    Bar voltak fajallataim (tenmyesztettem is), soha tobbet nem lesz fajkutyam vagy macskam.

    Csakis menhelyrol, es ivartalanitott.

  • 2008.05.10 14:40:13huhhh

    A másik kedvencem a "ne félj,nem bánt"-tal kapcsolatban. Néhányszor gonoszul visszakérdeztem ugyanis, hogy "ezt honnan tetszik tudni ilyen biztosan?". A tipikus válasz: "mert az én (vagy inkább ÉN?) kutyám nem olyan". Ja persze.

  • 2008.05.10 14:46:55eino.

    ,,Sajnos ez jellemzo Magyarorszagon, nincs kulturaja az ivartalanitasnak. Pedig ott kezdodik a olog. Nemcsak a szenvedo allatok szamanak minimalizasa miatt, hanem az agresszio miatt is."



    Nyáron találtam egy anyja által elhagyott, a kiszáradás szélén álló fiúcicát, icicpici volt, épphogy kinyílt a szeme (szerencséje volt a picinek, hogy akkor hetekig ráértem, aztán meg már úgyis önálló lett). Télen elvittük ivartalanítani. Közben született egy db kutyus a 7 éve meddőnek hitt kutyánktól , valahol kikaparta egy kankutya a kerítést. Azt is ivartalanítottuk (és az anyját is, mert császár lett sajnos, így hát egyúttal kérésre megcsinálták azt is) meg persze megkapta a megfelelő oltásokat, de aztán elajándékoztuk, mert rengeteget zabált (nem, nem evett), és így is elég az 1 kutya meg 4 macska. A négy macskából kettő ivartalanítva, egy meddő (csak ki ne derüljön , hogy mégsem), egy meg csak kb. kétnaponta jár haza, néha eszik, aztán megy szomszédolni , ő közös macska. A 6 év alatt háromszor születtek kicsinyei, nem is sok, és olyan szépek, hogy mindig el tudtuk ajándékozni. Egyet megtartottunk (ő a meddő cica, valszeg nem túl termékeny az a vonal, de nem bánjuk)



    De igazad van, tényleg nem jellemző az ivartalanítás, mi ritkaságnak számítunk ebben a tekintetben.

  • 2008.05.10 15:28:17Anouk1

    Sue, azt írod hogy "én nem tudok kutyát 10 méteres közelemben megtűrni, mert elkezdek segítségért kiabálni"

    Szerinted ezt a normalison belüli viselkedésnek lehet tekinti, vagy jobb lenne szakemberhez fordulnod a kérdésben? Ezt egyértelműen fóbiának nevezik, ez a te problémád. Én pórázon járok a kutyával, ha arra jön valaki, akkor rövid pórázon jön, kivéve a kutyafuttatón. Ez a tőlem elvárható kultúrált viselkedés. A tőled elvárható meg az lenne hogy ne sikokgass ha arra jár valaki egy kutyával. És ezen a ponton ajánlanám azt is hogy ne utazz bécsig se, mert ott még a belvárosi boltokba is bemehetnek az emberek kutyával.

  • 2008.05.10 15:29:49cantaloupe

    Eino, egyetertek...addig nincs kulturaja az allattartasnak Magyarorszagon, mig a legtobben azt hiszik, hogy



    a)

    "Nem ivartalanitom! Az milyen elet, amibol hianyzik a jo kis kufirc?"



    Pedig barmilyen egyszeru allatos konyv leirja, hogy az allatok nem fogjak fel a szexualitast ugy, mint mi, emberek. Az allat nem szenved az ivartalanitastol es nem erzi magat ugy, mint pl. egy impotens ferfi.



    b) Vacska mati nyoman: "De aranyos az a ket beagle, kar, hogy nem lesznek kiskutyak".



    Hat epp emiatt higul fel sok kozkedvelt kutyafajta, pl. beagle, golden retriever, westie, farkaskutya..mert sokan tenyeszto tapasztalat nelkul osszeugrasztjak a kutyakat, a vevo meg orul, hogy felearon, csaladfa nelkul lesz fajtakutyaja. Na igen, de milyen tulajdonsagokkal? :O



    Masutt irta mar: valoban, az USA-ban szorgalmazzak az ivartalanitast, az en cicam is erre a sorsra jut 5 honapos koraban.

    Nem vagyok tenyeszto, csak allattarto.



    Huhh: veled is egyetertek, falra maszom attol a dumatol, hogy "nem bant".

    Engem nem erdekel, hogy bant-e vagy sem, ha en elek tole vagy a kisgyerek, a gazdaja fogja meg es vigye el, tegye porazra.

    Tessek tudomasul venni, hogy nem mindenki allatbarat es nem mindenki orul annak, ha egy kutya farkcsovalva nyargal fele.



    Velem is tortent egy incidens, baratokkal taboroztunk, nekik volt egy fekete kuvaszuk ami ramugrott, mert epp kenyeret ettem.

    10 eves voltam, ott uvoltottem verzo vallal, es miutan ragtapaszt kaptam meg engem tettek felelosse, hogy "hadonasztam" a kenyerrel!

    Jaaa, ha a kutyanak annyi eleg a tamadashoz, hogy szokdecselek kezemben kajaval...

  • 2008.05.10 15:35:47cantaloupe

    Anouk 1:



    Na, azzal,hogy a boltba menjenek be a kutyak, nagyon nem ertek egyet.

    3 evet eltem Becsben, es bar tobb penzuk van az uttisztitasra, ott is lehet am kerulgetni a setaloutcakon a kutyagumit.



    Meg egyelore nem a kutyak a fizetovendegek, hanem az emberek...a masik meg az, hogy nem hiszem, hogy barmely kutyanak akkora orom a betonon setalni es uzletbol ki-be.

  • 2008.05.10 15:49:12Streetracer92

    utálom a kutyákat, kiszámíthatalan dögök...

  • 2008.05.10 15:49:32Streetracer92

    sorry, elírtam: kiszámíthatatlan

  • 2008.05.10 16:15:26baud

    utálom az embereket, kiszámíthatatlan dögök...

  • 2008.05.10 16:18:45siegmund

    "Ne féljen, nem harap!"



    Sosem felejtem el, amikor tizenkevés éves koromban sétáltunk anyukámmal haza, a sötétből előszaladt egy dán dog és szemből a nyakamba ugrott. Nagyobb volt nálam, folyt a nyála, büdös volt és bár nem morgott, csak nézett rám meredten, rettenetesen megijedtem. A gazdája tőlünk három méterre telefonált egy fülkében és kikiabált, hogy "Tessenek csak egy jó nagyot a pofájára verni, nem fog harapni, majd elmegy!" Na persze.

    Anyukám persze nem hagyta békén a nőt, míg ki nem jött a fülkéből és le nem szedte rólam az állatot. Azóta sem szívesen megyek dán dog közelébe, bár ez nem mostanában történt. (És a kabátomat is ki kellett dobni, mert nem jött ki belőle az a förtelmes kankutya szag. Pedig menő mintás bélésű kabát volt. :( )



    Sosem fogom tudom megérteni, mi visz rá egy embert arra, hogy póráz nélkül sétáltasson kutyát. Ha már emberbaráti érzések nem vezérlik, legalább féltse annyira a blökit, hogy ne eressze szabadon, hiszen bármilyen kutya bármikor megijedhet és bajba kerülhet / bajt okozhat.

  • 2008.05.10 16:22:42siegmund

    Egyébként nekem is van kutyusom, egy virgonc fekete befogadott jószág, épp egy kötött zoknit csócsál boldogan a kertben. :) Meg sem tudnék lenni nélküle, anyira vicces kis állat.

  • 2008.05.10 16:24:27siegmund

    anyira = annyira

  • 2008.05.10 21:02:04Bognár Zsuzsanna

    szeretem a kutyakat es az allatokat (najo, a madarpokot es capat nem testkozelbol, ha lehet). 4 evesen szeliditettem meg a neveloapam csaldjaban a kutyat, mert nem birta a gyerekeket (akik tenyleg kinoztak ot a jatszon). Volt is kutyam, de belattam, hogy nincs eleg idom vele foglalkozni, ezert elajandekoztam, nem kiraktam az autcara.

    Harapott meg kutya bolcsis korban (kicsi uszkar, huvelykujj bekap, minek nyulkaltam, ugye, bar szajkosara nem volt) es futottam egy falka! (kb.: 10-15 ) kicsapott, elvadult, ehes, vadaszo eb elol, a hatar uti kiserdo atjarohidjan, mikor mentem haza munkabol este 11-kor, telen (vendeglatas az ilyen), a mazlim az volt, hogy jott egy auto, az szetrebbentette oket, addig meg szembenezessel probaltam eletben tartani a tavolsagot (remeltem meg a nevelesuk, felelmuk dominal valamennyire), na az para volt, eletemben eloszor (es remelem utoljara) neztek vacsinak. Most mokusom van, szabadon a kecoban (nyaron szabadom, telen a magjain relaxal:, es o is harapott mar meg, magvedelem okan).



    De! Rendben van, hogy allatot akar vki tartani, de ne mas karara! Kutyaszeretokent is az a velemenyem, hogy a torveny porazt, szajkosarat ir elo, tehat nem opcio a hasznalata kozteren. Ha vki elut vkit, mert 60 KM/h-val megy a megengedett 30 helyett, egyertelmu ki a hibas. Es ha a kutya nem is tamad meg senkit, nincs JOGA megfelemliteni barkit a kedves gazdinak. Ellenben legyen kutyaado (megjegyzem: regen csak a gazdagok kivaltsaga volt a kutyatartas, vadaszatra, kennelben , gondozoval tarthattak, ma minden "hulyenek" van, mar bocsanat a kiveteknek)es abbol a penzbol futtato, meg jardatakaritas. Es en bizony lattam pitbullokat dunaharsztiban akiknek embernyi res volt a keritesen, de a gazdi le se sz@rta, majd szetteptek egy idos nenit, ismertem egy fiatal parocskat, akiknek az ikreit tepte szet a roti (sebaj, lett masik gyerkuk!). Baratnomet is kergette kutya ejszaka kulvarosban, persze.

    Ugyhogy en nem felek a kutyaktol, de bizony kizartam anno a mozibol gyereket, aki jott be a harci kutyajval szajkosar nelkul vasarnap delelotti matine idejen, "csak a musort megnezni". Meg neki allt feljebb, de elment a kedve, mikor kozoltem, hogy rendort hivok, azt lottek a kutyulinak.



    Ugyhogy tisztelt kutyatartok!



    A torveny mindenkire vonatkozik, lehet tiszteletben kell tartani azt, figyeljenek oda a kutyajukra, vagy ne sirjanak, ha az molesztal masokat es esetleg a sertett vagy a rokonsaga lerugja a kutya (vagy a gazdi) fejet, mert akkor ez mar allatkinzas vagy onvedelem?



    Ha o ismeri a kutyajat az helyes, tartsa meg az ismeretet maganak es tartsa be a szbalyokat. Itt elsosorban a nagytestu kutyakra es az agresszivebb, mozgekonyabb kisebbekre gondolok, de az osszesre all (vakvezeto kivetelevel).

    Egyebkent nincs ket egyforma kutya nagybatyam kutyaira is gondolok itt s amig az egyik kedves, helyes, addig a masik esetleg egy idegesito, nevelhetetlen dog, pont, mint az emberek.)





    Amit viszont a legjobban ruhellek, az a szar kerdese, foleg a jardan, hogy a 3,14csaba van az, hogy a kedves tulajdonosok nagy reszet nem zavarja, hogy a teleszart es hugyozott jardan taknyol el az unokaja vagy a kolyke? Nemtom mit szoltak volna, ha a macskam vagy kutyam vagy mokusom szarat mindig az ajtajuk ele lapatolnam es nem a kukaba, ahova valo (persze kozvece is kene, hajra kommunalis ado, lehet buntizni erte).

    Es nemteccik, amikor a kutyajuk mellett haladok elfogalaljak az egesz jardat s masoknak kell kerulgetniuk oket WTF, mogotte is lehet menni, nem?

    A kutya az kutya, az ember meg ember (akarmilyen is, mellesleg siman gyilkossagert csukatnam le az embert, aki rauszitotta a kolykokre a kutyat).



    Szoval bocs a hosszu kommentert, de sajnos itt hosszu evtizedek ota az emberek egy k. nagy tevedesben elnek, nevezetesen azt hiszik liberalizmusnak, hogy mindent lehet, ami nekik jolesik, pedig az az anarchia. Maradjunk annyiban, hogy mindent lehet, amivel mas szferajat nem serti.



    Ja, es meg annyit, hogy a lakasban egesz nap vonyito kutya biztos tok happy, hiszen a gazdik mar nem halljak a vonyitast, mert ha hazajonnek akkor oromeben elhallgat a szerencsetlen = jol elvan otthon a kutyuli. Szerencsetlenek.



    Igenyes, boldog kutyatartast mindenkinek es bocs, hogy hosszu a komment, de ez mar nyomta a bogyomet.

  • 2008.05.10 21:11:13Sue

    Siegmund, nagyon igazad van. Nekem is a "ne féljan, nem harap" a "kedvenc" mondatom. Volt hasonló esetem és mikor anyukám szólt a tulajnak, hogy nem kellene a kutyát az utcán tartani (mert mindennap kijárt), még ő sértődött meg, pedig az utca nem magánterület. Én sem tartok tyúkokat az út közepén.

  • 2008.05.11 00:22:51siegmund

    Sue: A mi környékünkön is lakott egy gonosz-kijárós-harapós, gondolom, valaki mondhatott a gazdinak egy-két keresetlen szót, mert azóta csak a kerítésen keresztül láttam az állatot. :)



    De ismerek egy nagyon öreg falusi németjuhász-szerűt (nem tudom kóbor-e vagy sem), no ő kizárólag az út közepén, a kanyarban szeret pihenni. Szerencsére már megszokták, akik arra járnak és lassítanak. Olyankor komótosan feláll, átballag a szembesávba és rosszallóan utánanéz a kocsinak, amiért a sofőr nem tiszteli a kort. :)



    Ám egy ilyen kutya csak egy ilyen igazán nyugis helyen éri meg a reumát. Ezért nem tudom felfogni, hogy az öntudatos kutyátutcárakieresztők miért nem féltik a kedvenceiket. Amikor az enyémnek sikerül kislisszolnia a kapun a lábam alatt, én rettegek, hogy elcsapja egy autó, esetleg megtámadja egy nála nagyobb kóbor vagy póráz nélkül sétáltatott kutya. (És ilyenkor hiába szaladok utána, gyors a kis piszok és lohol boldogan, mert hurrá, milyen jó játék, hogy együtt futunk. Persze ennek ellenére szaladok utána, nehogy baj legyen.)



    Siona: Igazad van, kerítésügyben is nagyon egyetértek, a halálom, mikor a szedett-vedett deszkák közül hirtelen kiront egy hörgő törpe, vagy kivicsorog alóla egy nagy, arról nem is beszélve, amikor a kutya gond nélkül átmászik a kerítésen. Bár így a kakaprobléma is megoldódik, elintézi kint...



    És tényleg ne csak a nagyokra húzzunk szájkosarat, hanem a kistestűekre is! Pórázon vezetve is odakaphatnak, akkor a legbátrabbak, ha a közelben a gazdi. Eddig egyszer haraptak meg, egy alattomos tacskó ovis koromban. Vendégségben voltunk a gazdinál, tacskó jön csóválva, simogatnám, erre megharap. Értetlenül álltam, amíg el nem kezdtem sírni.

  • 2008.05.11 08:31:59Sue

    Siegmund, látom, hogy hasonlók a tapasztalataink. A legtöbb esetben tényleg kizárólag a gazda tehet mindenről, de mégis a kutyát büntetik, ha elaltatják. Egyébként én épp a kicsi kutyáktól tartok a legjobban. Ahogy leírtad, hogy a tacskó megharapott, nem lepődtem meg, mert a kis ugrálós kutyák jobban hajlamosak az ilyesmire szerintem.

  • 2008.05.11 12:28:16siegmund

    Írom, írom és elszáll...



    Nem lehetne egyszer a felelős állattartás követelményeinek törvényi szintre emeléséről népszavazást kedzeményezni? Annyi idióta van, aki bántja és méltatlan körülmények között tartja az állatait, az állam milliókat kaszálhatna, ha ezeket a dolgokat komolyan szankcionálnák. Arról nem is beszélve, hogy mennyi szegény jószág menekülhetne meg.

  • 2008.05.11 12:34:51Marion ette

    Amíg nincs felelős szülővé válás, addig mit várjunk az álattartástól?



    Sajnos akik itt erről kommentelnek -s nagyjából egy véleményen vannak- nem fognak tudni megváltoztatni semmit. Főleg nem azt a rengeteg tudatlan, felelőtlen embert, akikkel Dunát lehetne rekeszteni.

  • 2008.05.11 12:40:13Macaroon

    Dr. Han Fastolfe: én meg gyerektartást nem engedélyeznék egyeseknek...

  • 2008.05.11 12:42:17Macaroon

    queenlly: deffiniálnád kérlek a harcikutyát?

  • 2008.05.11 12:43:24Macaroon

    Hertelendi: szép volt!

  • 2008.05.11 12:50:34siegmund

    Marion ette, ez nagyon igaz!



    Szerintem ezért kellene addig is valami törvény. Az ember általában jobban megbecsüli, amiért fizet. Nomeg ritkábban követ el olyasmit, amiért csúnyán a kezére csapnak, ha kiderül. Amíg nem alapvetés, hogy nem csavargatjuk a kutya fülét, mert fáj neki, addig nekem jó az is, hogy nem csavargatjuk a kutya fülét, mert elveszi a havi zsebpénzemet az illetékes hatóság.



    Na jó, bedugulok. :)

  • 2008.05.12 02:25:46pafff

    Nem törvény nincs, hanem az nincs, aki betartja.



    Elő van írva póráz, szájkosár, én meg egy rendőrt se láttam, aki ezért meg is büntetett volna valakit.



    Ahogy a kanyarodósávban ácsorgó taxisokat, a parkolóhelyet ládával foglaló boltosokat, az utasokat lökdöső ellenőröket se büntette meg egy rendőr se.



    Ez itten a probléma.

  • 2008.05.12 02:26:14pafff

    betartja >> betartatja

    (bár olyan is kevés, aki betartja.)

  • 2008.05.15 08:12:51nyulacs

    Meni: Már lefutott a poszt, de azért még leírom, hogy sokáig féltem attól a jelenségtől, amit leírsz, és amit egy kolleganőm is mesélt, hogy szülés után már nem érdekelték a kutyák, holott előtte nagyon. És van ismerősöm, aki szülést követően tök elhanyagolta a kutyáját. Szóval sokáig rettegtem, hogy ez velem is előfordulhat, de rájöttem, akikben ez a változás megtörténhet, csak a gondoskodási hajlam kiélése miatt kutyáztak. Amint az életükben ezt a szerepet áttették a gyermekükre, a kutyákban már csak potenciális veszélyforrást látnak. És ez nem gond, mások vagyunk. (És valszeg ha kirepülnek a gyermekeid, újra tartassz majd kutyát.) És azóta megnyugodtam, mert ha gyerek lesz, a kutyám ugyanolyan fontos marad, mert az állatokat szeretem, tisztelem, nem csak a gondoskodást élvezem velük kapcs., és nem uralkodni akarok rajtuk, mint nagyon sok állattartó teszi. A kutyáim, állataim egyéniségek, tiszteletet, szeretetet érdemelnek, én is születhettem volna bármi másnak. Ezen az én életemben a gyermekvállalás nem változtathat, mert az az én saját magam, a személyiségem bukását jelentené. Ami viszont parám marad, mi van ha a gyermekem nem fogja ennyire szeretni az állatokat, vagy ne adj Isten, félni fog a kutyáktól. Mert mindent nem befolyásolhatok, irányíthatok. Örök veszteségnek, érezném, azt hiszem, de ez majd elválik a jövőben.



    Kérdezte vki, befogadnék-e embert megtámadott kutyát. A válaszom, igen. Tanultam kutyakiképzést, van segítségem is ezügyben, ha menhelyem lenne, mind a 13 kiskutyát befogadnám, akik a 7 éves kisfiút széttépték. Ha nem lenne menhelyem, nem lenne kutyám, 1-et biztos be tudnék vállalni közülük, csak sajna közös a kert a családommal, 2 és fél éves gyerek is van, ők ezt biztos nem engednék. Ezek a kutyusuk nem született gyilkosok! Ha megfelelően van egy kutya tartva (és tenyésztve az elődei!!!), gondozva, szeretve, kiegyensúlyozott az idegrendszere, és nincs basztatva, az a kutya nem támad emberre. És aki támadt már életében, megfelelő ellátással, kezeléssel, szeretettel, normális életet tud élni egy normális családnál, szerintem.

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta