Az Utazó Olvasó egy, a Facebookon jelen lévő közösség, akik a várost járva azt fotózzák, utazás közben ki olvas – különös tekintettel arra, hogy mit. Mint az oldal egyik gazdája, Takács Eleonóra elmondta, tavaly augusztusában találták ki, hogy legyen Facebook-oldaluk. "Egy ismerősöm kiposztolt egy szuper blogot, ahol egy New York-i fotós lány a metróban utazó olvasókat fotózza. Imádtam nézegetni a képeit" - mesélte a Díványnak Takács Eleonóra. "Elkezdtem mindenkinek ajánlgatni. Egy barátnőm felsóhajtott a blog láttán, hogy milyen jó is volna így meglesni, ki mit olvas Magyarországon utazás közben. Tényleg! De jó lenne! Egy barátom ajánlott egy tehetséges fiatalembert, aki jól fotóz és így lett."
Az Utazó Olvasó fotóit Juhász István készíti, és bár az oldal like-olói is gyakran küldik be saját készítésű fotóikat, ezek mégis ritkán kerülnek ki. Szó sincs sznobériáról, kizárólag praktikussági okai vannak: a rossz fényviszonyok miatt többnyire nem készülnek túl jó minőségű amatőr képek. "A fotók élvezhetősége miatt kellett olyan ember, akinek van jó felszerelése, tud fotózni és utómunkát csinálni. Egyelőre csak István fotóz, de tervbe van véve nyárra egy olyan "rovat", hogy ki mit olvas nyaralásos utazás közben. Ez majd beküldős lesz."
A Goethe Intézet Utazó antológiát ajándékoz
Február 14-én délután négy órától mindenképp érdemes lesz olvasni, amikor a 4-6-os villamoson utaznak, a Goethe Intézet ugyanis valamennyi, a nagykörúti villamoson olvasó utasnak antológiát ajándékoz. A válogatás tizenhét kortárs német nyelvű szerző tizenhét irodalmi művéből kínál részleteket tizenhét fordításban, a kiadványban található kupon pedig ajándékkönyvre váltható be a Goethe Intézetben. És talán még az Utazó Olvasók közé is felkerül.
Az oldal készítői maguk is előszeretettel használják olvasásra a tömegközlekedést, igaz, többnyire csak a hidegben, mert nyáron kerékpároznak, ilyenkor a fotós kizárólag az Utazó Olvasó miatt BKV-zik. Azt már jóval nehezebben állapítják meg, hogy mennyire népszerű az utazó olvasás, szerintük ez függ attól, hogy mikor, hol és melyik járatról van szó, valamint erősen évszakfüggő is. "Amerre és amikor István közlekedik, határozottan többen olvasnak rossz időben, az őszi-téli hónapokban. Nyáron vadásznia kell a járműveken olvasókra."
Meglátásaik (és fotóik tanúsága) szerint az e-könyv olvasás még nem nagyon terjedt el a hazai békávézók között, de határozottan elmelkedik a számuk évről évre. Juhász István, a fotós ennek ellenére ritkán kérdezi meg az utast, hogy mit olvas. "Nem szeretem kizökkenteni az olvasókat mikrovilágukból, már csak azért sem, mert ha például engedélyt kérnék a fotóra, akkor elveszne az egész természetessége. Általában sikerül lelesni, hogy milyen könyvet olvasnak" - mondta. "Ritkán, de olykor adódik olyan is, hogy belefotózok a szövegbe, aztán otthon kinagyítom amennyire lehet és jöhet a Google."
"Természetesen előfordul olyan is, hogy a fotók elkészítése után megszólítom az olvasót és megkérdezem, hogy mit olvas. De olyan még nem volt, hogy elhajtottak volna, inkább az a meglepő, hogy az esetek többségében nem is firtatják kérdésem okát. Megköszönöm az információt, aztán szépen elköszönök, ők meg újra elmerülnek a szövegben. Mintha teljesen szokványos dolog lenne, hogy egy idegen a könyved felől érdeklődik. De ha megkérdezik, hogy miért kíváncsiskodom, akkor el szoktam árulni. Ami biztos, hogy mindig gyorsnak kell lennem, mert sosem tudhatom, hány megállónyi időm van egy fotó elkészítésére."
Mivel azonban az Utazó Olvasó senkit nem szeretne megsérteni jogaiban, Takács Eleonóráék kiírták a bemutatkozó részbe, hogy akinek a képe kikerült az oldalra, de ezt nem szeretné, jelezze és azonnal leveszik. "Erre volt is már példa. Így próbáljuk azt elkerülni, hogy bárkit is megbántsunk, vagy jogait sértve érezze. Ezt az oldalt azért hoztuk létre, hogy mindenki élvezze a képeket, találjon rá ismerősökre (amire szintén volt példa), új könyvekre, és hogy hirdessük: utazva olvasni jó!"
