A sövény, mint térhatároló rendszer szinte minden kertben felfedezhető. Ez azonban nem jelenti azt, hogy mindenhol szép és rendezett is lenne. Sok esetben ez a kertész hibája, illetve az idő hiánya okozta túlburjánzás, de az is előfordul, hogy a sövény felkopaszodik.
Jó, ha tudja: ez bizonyos mértékig természetes
A sövények kopaszodása természetes folyamat, és ebben a formájában kivédhetetlen is, de csak abban az esetben, ha ez csak a növény belsejét érinti. Vagyis ha esztétikai problémát nem jelent a levélhullás.
A növény belsejében, a szár mellett kialakuló kopaszodás érthető, hiszen itt a levelek nem jutnak elegendő fényhez, vagyis megtartásuk a növény számára felesleges erőforráspazarlás. Ez alól talán csak az örökzöld sövények képeznek kivételt, hiszen levélzetük elhelyezkedése lehetővé teszi, hogy a belső részek is hozzájussanak a kellő fényhez.
De mi az ok, ha ennél komolyabb a helyzet?
A kopaszodás hátterében sok esetben a nem megfelelő tápanyag ellátottság, esetleg betegségek is állhatnak
„Mivel a levelek fejlődéséhez fény kell, a belül-alul lévő levelek idővel elöregednek, a sövény felkopaszodik. Ez a növény rendszeres metszésével folyamatosan karban tartható, hiszen így mindig az éppen friss leveleket, hajtásokat fogjuk látni. Természetesen a folyamatos növekedéshez sok tápanyag és rendszeres locsolás, úgy általában jó kondíció szükséges. A fényhiány mellett szokott jelentkezni gombásodás (főleg a nyirkos, meleg tavaszi időben), aminek a tünete a levelek barnulása, majd elszáradása. Ilyenkor tévesen azt gondoljuk, hogy szárad a növény, és még többet locsoljuk, pedig ezzel csak rontunk a helyzeten.
A már kikopaszodott sövényt is alaposan meg kell metszeni, majd fokozottabban locsolni. Egyes fajták hetek alatt, míg a lassabban növekedőek fél- egy év alatt visszanyerik formájukat” – mondja Boross Dávid, az Oázis Kertészet munkatársa.
Melyiket is válasszam?
Nagyon jó megoldás lehet a sövény kopaszodásának megelőzésére, ha kifejezetten ellenálló fajtákat veszünk. Ez azonban nem is olyan egyszerű, tekintve, hogy a sövényt is igen sokféleképpen használhatjuk. Ha a cél csak az optikai határolás, de nem akarunk jelentékeny magasságot, akkor a levendulával nem nyúlhatunk mellé. Nagyon ellenálló, a tetvek kifejezetten utálják, és a szárazságot is jól tűri. A pangó vízzel azonban vigyázni kell, és a megfelelő mennyiségű napsütésről is gondoskodni kell.
Árnyékos helyekre a hortenzia jelenthet csodaszép megoldást. Ennek a növénynek a talajigényére kell figyelni, illetve arra, hogy a földje mindig legyen nedves, de sohase tocsogjon a vízben. A gondoskodásnak hála, akár 2 méteres növényekké is fejlődhetnek, amik sövényként, gyerekfej nagyságú virágaikkal elképesztő látványt nyújtanak.
„A legismertebb sövény-növény a tuja, ezen belül is a smaragdtuja, illetve leylandi ciprus. Mindkettő tűri a tűző napot, nem túl igényesek a földre és a betegségek sem gyakran támadják őket. Utóbbi gyorsabban növekszik, különösen akkor, ha locsolórendszerrel legalább hetente 2-3 alkalommal rásegítünk a természetes csapadékra. A jól tartott sövényünk idővel egészen átláthatatlan fallá növi össze magát, szinte már nem is látszik, hogy hol végződik-kezdődik az egyik másik növény. Ma már egyre divatosabbak a heterogén sövények, olyanok, amelyekben nemcsak egyforma, hanem akár 3-5 féle növény is bele van ültetve. Sőt nem ritka, hogy az tűlevelű örökzöldekkel lombhullató cserjéket, vagy nem tűlevelű örökzöldeket is vegyítenek, ezzel is megtörve a növényfal monoton rendjét. Az alkalmas cserjék közt lehetnek virágzó magnóliák és mályvák, tarka levelű aucuba és kecskerágó, évszakonként színváltó juharok és mogyorók. Persze idővel (sok-sok idővel) az erősebb, a helyen magukat jobban érző fajták legyűrhetik a többieket, de az már az unokáink gondja.”
