Minden kezdet nehéz, de akármekkora ordas közhely ez, a kiskertekre még a szokásosnál is jobban vonatkozik. Ha viszont valaki megfelelően laza, türelmes és lusta, a második évtől már minimális erőfeszítéssel is tud önfenntartó konyhakertet varázsolni.
Nem túlzunk, a természet mindenképpen teszi a dolgát, csak hagyni kell, meg egy kicsit kordában tartani, nehogy a fejünkre nőjön az egész, és mire észbe kapunk, már egy dzsungelben éljünk. A rendmániát viszont mindenképpen el kell engedni hozzá.
A szomszédasszonyom évek óta nem veteményez és nem vásárol palántákat, mégis mindig tele van a kertje mindenféle zöldségfélével. Paradicsom, rukkola, metélőpetrezselyem, fokhagyma, kapor és már fűszernövények, patisszon, cukkini, sütőtök (vagy valami hasonló) mindig terem a kertjében, pedig ezek közül egyik növény sem évelő. Az évelőkről most nem beszélünk, azok nyilván minden évben meghozzák a termésüket (vagy nem, de hát a természet sokszor kiszámíthatatlan). A titok egyszerűen annyi, hogy kissé slendriánul végzi a betakarítást, de azt legalább következetesen. A szétrepedt paradicsomokat elássa vagy eldobálja, ugyanígy néha kint felejt egy-egy tökfélét, és ezzel, mint aki jól végezte dolgát, már gondoskodott is a következő évi termésről.
Az ősszel felásott kertben ugyanis ezek a magok bekerülnek a földbe, tavasszal pedig véletlenszerűen kihajtanak. Igaz ugyan, hogy így bokrokban nőnek ki a dolgok, de amikor már bőven túl van a palántája a szikleveles állapoton, vagyis nagyjából megerősödött, szétülteti őket, ha kell, vagy csak kiegyeli. Sorokkal nem bíbelődik, ahol helyet talál, oda ültet, és sokszor az egész szomszédság és baráti kör részesül az így „nevelt” palántáiból. Csoda dolgok lesznek belőle időnként.
A kint felejtett fokhagymák ugyanígy kikelnek minden évben, méghozzá minden gerezd, és amikor már elég strammnak tűnnek, szintén szétülteti őket, a fölösleget pedig elajándékozza/cseréli más fajtákra.
Kezdődnek az izgalmak
Persze ennek a módszernek is van egy hátulütője, vagyis több is, de ezekkel meg lehet tanulni együtt élni. Az egyik, hogy nem feltétlenül tudja az ember, hogy mi fog kikelni, mire számítson. Vagyis tervezni nem igazán lehet, de nem baj, alkalmazkodni tudni kell. És hát végül is egy gondosan megtervezett kiskertnél is elég véletlenszerű, hogy adott évben mi sikerül és mi nem, ami jó sok mindentől függ.
A másik nehezítő tényező, hogy sokszor a palántáról egyáltalán nem lehet megállapítani, hogy mi az. Jó, a paradicsomot, paprikát, fokhagymát meg lehet ismerni, de ember legyen a talpán, aki egy sárgadinnye palántát meg tud különböztetni egy cukkinitől. Ennyi izgalom azonban még jól is eshet, annak meg különösen, aki szereti a meglepetéseket.
A másik kivédhetetlen körülmény, hogy a véletlenszerű beporzás és a hibridek miatt időnként szétesik a növények genetikája, vagyis, ami az előző évben még patisszon volt, lehet, hogy jövőre már a főzőtök tulajdonságait fogja viselni. Hát, több is veszett Mohácsnál.
A falrepedésben is rukkola nő
Vannak olyan növények is, amelyeknél érdemes kissé rásegíteni a jövő évi termésre, ilyen például a metélőpetrezselyem (a gyökérrel próbálkozni sem nagyon érdemes, az tényleg csak a profiknak sikerül, de a zöldje így is megéri). A petrezselyem alapvetően kétnyári növény, egyik évben kinő, a másikban pedig magot hoz, vagyis ekkor érdemes kiszedni a földből, megszárítani, majd kiszórni szaporítóanyagot, hogy jövőre is legyen termés. Tartalékolhatunk is a magokból, jó lesz cserealapnak vagy vésztartaléknak.
Ugyanígy lehet eljárni a rukkolával: amikor felmagzik, már nem érdemes fogyasztani, mert olyan csípős, hogy leégeti az ember nyelvét, viszont a kiszárított növényből ki lehet csépelni a magokat. Vigyázat, ha nem elég óvatos, a falrepedésekben is rukkola fog nőni!
Bizonyos spenótfajtákról is éppen ezért hiszik sokan, hogy évelők, pedig csak arról van szó, hogy minden évben elszórják a magjukat, ami simán kikel.
Gyom vs. kultúrnövény
Az önfenntartó kiskertben is nőnek természetesen gyomok, amiktől meg kell szabadulni. De sebaj, mert pár év alatt megtanulja az ember, hogy a saját kertjében milyen gyomnövények fordulnak elő, miket kell kihúzni. Igaz, lehet ennek az inverzével is próbálkozni: azt megtanulni, hogy milyen kultúrnövények kelnek ki időről időre, nehogy azokat húzza ki véletlenül.
Mindent egybevetve: hajladozni és a kiskerttel foglalkozni így is kell, de hát akinek van, az alighanem szereti is az ilyesmit, és hiányozna is neki, ha még ennyi dolga sem lenne vele. Az érzés viszont egyszerűen megfizethetetlen, amikor önfenntartóvá válik a kert, és beszállhatunk a helyi növénycsereberébe a biodiverzitás jegyében!
