Rohan a világ. Meg benne az emberek. És vajon mi van a gyerekekkel? Egy átlagos szülő átlagos óvodáskorú gyermekét nagyjából fél 8-8-kor belöki az csoportszoba ajtaján, majd nagyjából fél öt fele kiveszi onnan. A kettő között eltelt időben történtekről pedig vajmi keveset tudunk.
És ezen az sem segít, hogy reggel is, délután is mindenki rohan, az óvónők azt sem tudják, hol áll a fejük, nem nagyon van idejük arra, hogy minden egyes szülővel megvitassák az aktuális gyerek érzelmi-értelmi-fizikai-egészségi állapotát. Csak a legszükségesebbek hangzanak el, folyt az orra, nem pisilt be, szépen evett, aludt/nem aludt délután.
Persze lehet kérni fogadóórát, amikor az óvónő csak és kizárólag velünk foglalkozik, és azalatt az egy-félóra alatt ki lehet kérdezni a gyerekről. A fogadóórák azonban – legalábbis mifelénk – munkaidőben, a gyerekek alvásidejében van, úgyhogy szabadság kivétele nélkül elég nehezen lehet megoldani.
Megkérdeztem két óvónőt, hogy nekik mik a tapasztalataik az utóbbi időben. Változtak-e a gyerekek az utóbbi pár év alatt (mert a világ elég sokat változott), és ha változtak, milyen irányba, mik a mai gyerekek jellemzői, és miket tanácsolnának a szülőknek a kiegyensúlyozott gyereknevelés, illetve az otthon és az óvoda viszonyának egészséges fenntartása érdekében.
Kevés időnk van a gyerekekre
Varga Ágnes óvodapedagógus már a beszélgetés elején leszögezte, hogy nem a gyerekek mások, hanem a világ. A gyerekek „csak” tünethordozók, a világ és a felnőttek összes „szarsága” a gyerekeken csapódik le, akik ezeket visszatükrözik felénk.
A legeslegfontosabb dolog, és ami szerinte a legnagyobb baj, hogy a szülőknek nincs idejük a gyerekekre. Ez – jó esetben – nem a szülők hibája, hanem egyszerűen ilyen a rendszer. Jóformán nincs részmunkaidő, ha az anya visszamegy a gyesről dolgozni, akkor egy átlagos munkahelyen 9-re be kell érni, és ott kell lenni öt óráig, utána szabadul csak el. Mire hazaér, illetve találkozik a gyerekkel, este hat van, nyolckor meg már vacsora-fürdés-alvás. És hogy a gyerekek milyen „tüneteket” mutatnak az oviban?
Hangosabbak lettek a gyerekek
Egyik legszembetűnőbb dolog, hogy hangosabban beszélnek. Erősebben, rámenősebben szólnak az óvónőkhöz és társaikhoz is, és addig nem tágítanak, míg oda nem figyelnek rájuk.
Addig mondja-mondja, egyre erősebben, arcba mászva, míg az óvónőnek nincs más választása, bármit csinál éppen, oda kell figyelnie. Vagyis a gyerekek megszokták, hogy a kommunikáció ilyen módját kell választaniuk, ha azt akarják, hogy ne mellőzzék és negligálják őket.
Nagyobb a szeretetigényük is, még inkább szükségük van a babusgatásra, simogatásra, de az input mellett az output is változott, sokkal többet adnak ki magukból. Az óvónő szerint a rohanást és a negatív változásokat a túlzott megfeleléskényszer okozza.
A nőknek tányérpörgető zsonglőrök módjára egyszerre kell megfelelni a munkában, a családban, anyaként, feleségként, nőként. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy egy embernek természetes igénye, hogy magával is foglalkozzon, mert különben nagyon hamar kifacsarja az élet és a család.
Manapság mindenki ítélkezik, és elfogadhatatlannak tartja, ha egy anya péntek este munka után a legkevésbé sem a családdal, vagy a gyerekkel szeretne lenn, hanem mondjuk elmenne szórakozni. Még mindig nagy tabunak számít, hogy a gyereknevelés nehéz, az anyaság traumatizál, és itt az értékválság is, nem tudod, hogy mihez igazodj.
Idő a gyerekre vs idő magunkra
Varga azt is hozzátette, hogy ő azon is szokott csodálkozni, hogy ebben a világban egyáltalán hogyan tudtak ennyire normálisak maradni a gyerekek. Kifejtette még, hogy egyre nagyobb különbségeket érzékel a gyerekek között, de ez nem feltétlenül anyagi, hanem időbeli.
Nagyon látszik, hogy egyes gyerekekkel mennyire keveset tudnak foglalkozni a szüleik, van, akinek még a kanál használatát is meg kell tanítani.
És hogy mit tanácsolna a szülőknek? Merjenek időt fordítani magukra, mert ha egy anya nem engedi meg magának a kikapcsolódást, idővel könnyen átfordulhat a frusztráció haragba, és a gyereket fogja hibáztatni amiatt, mert neki nem volt ideje magára.
A másik tanács, hogy nem kell mindenhol száz százalékot produkálni, nem kell maximalistának lenni. Viszont a boldog párkapcsolat szintén egy rendkívül fontos pont a gyereknevelésben. És ha egy szülő egyedül neveli a gyereket, ott még inkább fontos, hogy az a szülő rendben legyen magával. És a legfontosabb: szeressük a gyereket, ahogy csak tudjuk!
Alacsonyabb szociális és érzelmi intelligencia
Dőry Krisztina, óvodapedagógus szerint a legnagyobb változás az, hogy a mai gyerekek sokkal korábban érnek, de másként, mint régen. Míg évekkel ezelőtt a gyerekek szociálisan és érzelmileg érettebbek voltak, addig a mai gyerekeknek ezen „képességeik” fejletlenebbek. Emellett viszont értelmesebbek, okosabbak.
Amit régen 4-5 évesekkel csináltak az oviban, azt már simán tudják a 3-4 évesek. Viszont az érzelmi intelligenciájuk sokkal kevésbé fejlett, az iskolaérettséget vizsgálva kiderül, hogy a gyerekek több, mint a fele nem megy át a szűrőn pontosan emiatt: a szociális és érzelmi érettségük nem megfelelő.
Régebben a családi környezet „nevelőmunkája” és az intézményi nevelőmunka nagyjából kiegyenlített volt, most már inkább az intézmények nevelik a gyereket, tekintve, hogy sokkal több időt töltenek ott.
Különóra helyett játszótér
Az óvónő problémaként említette, hogy túl sok az inger, a szülők túl sok különórára, különprogramra viszik el a gyerekeket, akár óvoda után, pedig ekkor a legnagyobb szükség a szabadságra, a játékra, a mozgásra lenne.
Egy gyereknek egész nap alkalmazkodnia kell az intézményben, óvoda után lenne lehetősége, hogy elengedje magát, és ezt meg is kell neki adni. Véleménye szerint heti egy-két sportfoglalkozás még belefér egy gyerek életébe, de pl. nyelvórára egyáltalán nem járatná a kis-és középső csoportosokat, de még a nagycsoportosokat sem, ha nem „muszáj”.
A mai gyerekek rendkívül befogadóak és értelmesek, sok mindenre nyitottak. És hogy mi az az öt dolog, amit tanácsolna a szülőknek?
Az első és legfontosabb a kiszámítható napirend. Ez ad biztonságot a gyereknek, segít eligazodni neki a világban, és mindig van számára egy biztos pont, amihez viszonyulhat.
A második, hogy amennyire a szülő teheti, csökkentse le azt az időmennyiséget, amit a gyerek egy nap az intézményben tölt.
A harmadik, hogy hétköznap lehetőség szerint ne legyen semmilyen különprogram, csak játék, mozgás és az otthon melege.
Negyedikként a különórák mellőzését javasolja.
Ötödikként pedig azt a tényt, hogy a gyereknevelés áldozatvállalással jár, de a legjobb befektetés, és minden esetben többszörösen megtérül!
