Ha alultápláltságról beszélünk, legtöbbünknek valószínűleg egy kórosan sovány ember alakja jut eszünkbe. Nem is tévedünk nagyot, hiszen az alultápláltságnak elsődleges formája pont ez, amikor konkrétan kevés az élelem, így nincs meg a megfelelő mennyiségű tápanyag sem. Létezik egy másodlagos formája is, amikor a szervezet felszívódási problémákkal küzd, vagyis nem tudja a bevitt tápanyagokat megemészteni vagy felvenni.
A meglepőbb azonban az, hogy egy szemre jó húsban lévő gyerek/felnőtt is lehet alultáplált; ekkor az elfogyasztott étel nem tartalmaz megfelelő mennyiségű tápanyagot - ásványi anyagokat, nyomelemeket, fehérjéket és vitaminokat. Ezt nevezzük minőségi éhezésnek.
Míg az alultápláltság előbbi formája elsősorban a fejlődő országokra jellemző, addig az utóbbi egyértelműen a fejlett országok civilizációs betegsége. Az egyoldalú, értékes anyagokban szegény táplálkozás – túl sok zsír, fehérje, szénhidrát – ráadásul előbb-utóbb elhízáshoz vezethet, ami további egészségügyi problémákat idéz elő.
De mik a minőségi éhezés tünetei, és milyen ételeket kellene a gyereknek adni, hogy biztosítsuk számára a fejlődéshez szükséges tápanyagokat? Erről kérdeztük dr. Veres Gábort, a Semmelweis Egyetem 1. Gyermekgyógyászati Klinika gasztroenterológusát, és Kovács Ildikó dietetikust.
A beszélgetések kiindulópontja az volt, egy a közelmúltban, a kórházi ellátásra szoruló gyerekek körében végzett felmérés kimutatta, a kórházba kerülő gyerekek kétharmadát fenyegeti a betegsége miatt a malnutríció, minden tizedik gyereket igen súlyosan. Márpedig, a szemre jól táplált gyerek gyógyulását is lassítja az, ha valójában alultáplált.
Veres elmondta; régen úgy tartották, ha valaki jó húsban van, akkor az egészséges is, mostanában már árnyaltabb a kép. Normális testalkattal is lehet valaki vitaminhiányos; D-vitamin, vas és kalcium-hiány is kialakulhat, amit az egyoldalú táplálkozás és a mozgásszegény életmód okoz.
Ezeket a hiányokat egyszerű vérvételből meg lehet állapítani, de ennél is egyszerűbb módszer az úgynevezett STRONG felmérés, amely segítségével az alultápláltságot pár kérdésre adott válaszból összeállított pontrendszer alapján a háziorvos is megállapíthatja.
Mozgás, napozás, sokféle étel
A legveszélyeztetettebb gyerekek azok, akik - például egy krónikus betegség miatt - nem tudnak kiegyensúlyozottan táplálkozni, és nem mozognak. Az egysíkú étkezést és a szélsőséges diétákat is kerülni kell gyermekkorban, hiszen ekkor van kialakulóban a csontrendszer és az izomrendszer, aminek minden tápanyagra szüksége van az első 20 évben.
Nem lehet elégszer hangsúlyozni a tejtermékek megfelelő mértékű fogyasztását, ami a kalcium mellett nagyszerű D-vitamin forrás. E vitamin, nevezzük inkább hormonnak, nem csak a csontfejlődésért felel, de szerepe van az egészséges vérkeringés kialakulásában, daganatmegelőző hatással bír és az elhízás ellen is véd.
Hiánya, és ezáltal a szóban forgó alultápláltság következménye lehet, hogy a gyerek könnyebben kap el fertőzéseket, ha kórházba kerül, ott több időt kénytelen eltölteni, mivel a lábadozás ideje is jelentősen megnyúlik, hosszabb a sebgyógyulás is – tette hozzá Veres. Mostanában divatos a napozást totálisan kiiktatni az életünkből, azonban ez a szélsőség sem kedvez az egészségnek; egy óra napozás – persze nem a déli órákban – jót tesz a szervezetnek, fontos D-vitamin forrás, és ne feledkezzünk el az olajokról, például a halolajról, amivel szintén tudunk D-vitaminhoz jutni.
Az elhízás is komoly veszélyeket rejt magában. Míg 15 évvel ezelőtt a gyerekek 10-15 százaléka volt elhízott, addig mostanra ez a szám 20-25 százalékra emelkedett, és Magyarország benne van az európai top ötben a gyerekek elhízottsága tekintetében.
Arra a kérdésre, hogy hogyan előzhetjük meg a kóros állapotokat, az orvos hangsúlyozta; a gyerekeknek sokkal kevesebb sót kellene fogyasztaniuk; manapság öt-tízszeres a sóbevitel a normálishoz képest. Ez melegágya a későbbi magas vérnyomásnak is. És persze ott vannak még a cukrozott üdítők, amik szintén nagyban hozzájárulnak a gyerekek elhízásához, és itt most nem csak a szénsavas üdítőkre kell gondolni, hanem bizony a gyümölcslevekre is, amik szintén tele vannak cukorral. Ez a fokozott energiabevitel elhízáshoz vezet, nem beszélve a rossz fogakról. Egy ország egészségi állapota lemérhető a fogak minőségén, és Magyarország ebből a szempontból sem brillírozik.
Mit kéne ennie egy gyereknek?
Kovács Ildikó dietetikust is megkérdeztük a témáról, és arról, hogy konkrétan miből mennyit adjunk a gyereknek, hogy valóban kiegyensúlyozott legyen a táplálkozása. A szakértő szerint az első lépcső az otthonról hozott szokások, vagyis, hogy mit lát otthon a gyermek, hogyan étkezik a család. Amint a gyermek bekerül a bölcsődébe, óvodába, iskolába, nem nagyon tudjuk befolyásolni a napközbeni étkezést, és persze a közétkeztetés is leszabályozza, pontosan meghatározza, hogy hány gramm szénhidrátot, fehérjét, zsírt kell fogyasztania.
Ez nagyon szép terv, de ha a gyerek például nem ismeri a főzeléket, mert otthon nem evett, akkor már problémák adódhatnak. Az első tíz évben ki tudjuk alakítani a jó étkezési szokásokat, és ha a gyermek például serdülő korában nem is úgy táplálkozik, ahogy mi szeretnénk, akkor is vissza fog térni az első tíz évében látott mintához, csak lehet, hogy egy kicsit később.
Kovács nem győzte hangsúlyozni a minta fontosságát; az, hogy mit esznek a szülők, egy életre meghatározhatja a gyerek táplálkozását. Fontos kialakítani követendő étkezési szokásokat, mint például a napi ötszöri étkezés. Ugyanilyen fontos lenne az asztalnál ülve, közösen enni, legalább reggel és este, amikor nagyjából otthon van a család összes tagja. A gyerek szívesen üljön le az asztalhoz, ne akarjon felugrándozni, és ne tegyük ezt mi sem.
A változatosság a gyerek szerint nem gyönyörködtet
A gyermek ízlése még ebben a korban elég egysíkú, sokszor nem igénylik a változatosságot, és a legtöbb kisgyereknél eljön az az időszak, amikor csak egy-két fajta ételt hajlandó megenni. Persze nem ez a legideálisabb táplálkozás, de a szülő ne essen kétségbe, ekkor adja azt, amit a gyerek szeret, ha ez csak a paradicsomleves betűtésztával, akkor adja azt. A lényeg, hogy nem szabad a gyereket erőltetni, hogy egyen, mert az maradandó evési zavarokhoz is vezethet, és kényszerítéssel amúgy sem érünk célt.
Fontos, hogy a zöldséget és gyümölcsöt elsősorban nyersen adjuk a gyereknek, és arra is figyeljünk, hogy ép, egészséges gyümölcsöt-zöldséget kínáljunk. Ha csak meghámozva, kis kockákra vágva fogadja el, akkor adjuk úgy, ha reszelve, akkor úgy. Persze, az a legjobb, ha a gyerek beleharap az almába, de ha nem hajlandó rá, ez ne szegje kedvünk.
Arra is figyeljünk, hogy lehetőleg idénygyümölcsöket kínáljunk, ez nyáron a legegyszerűbb és a legegészségesebb. A nassolást is ki lehet váltani szépen megpucolt, felvagdosott sárgarépával, karalábéval; készítsünk ki mindig egy tálkával, hogy a gyerek szeme előtt legyen, szinte biztos, hogy el fogja rágcsálni.
A dietetikus szerint a gyerek napi étkezésének ötven százaléka szénhidrátból kéne, hogy álljon, tizenöt százalék zsírból és tizenöt százalék fehérjéből.
A fehérjét csirkehúsból, sajtból, joghurtból és más tejtermékekből vihetjük be, napi kb. 10 dkg csirkehús fedezi a szükségletet. A túró is nagyon fontos fehérjeforrás, és igen sokféleképpen el lehet készíteni, és a legtöbb gyerek ráadásul szereti is! Joghurtból mindenképpen a natúrt válasszuk, és akár otthon, idénygyümölcsökkel elkészíthetjük a gyerekkel közösen a gyümölcsjoghurtunkat. Tehéntejet három éves kor után bátran adhatunk, de ahol nincs kifejezett allergia, ott kétéves kor után is lehet kínálni pl. reggelire, az a jó, ha napi 1-2 decit megiszik a gyermek. Sajtokból a természetes ízűeket válasszuk, semmiképp sem a füstölt változatot, a gyerekek általában nagyon szeretik a reszelt sajtokat, fel lehet a főzeléket, leveseket is dobni vele. Fontos a tojás is, fogyasszon heti kétszer belőle!
Jó, ha már kiskorában megismerkedik a teljes kiőrlésű péksüteményekkel, nem kell mindig és minden körülmények között ezzel tömni, de fontos, hogy ne idegenkedjen tőle.
A dietetikus összegzésként elmondta, hogy a legfontosabb a minta, hogy milyen szokásokat hozunk otthonról, ne nevelni próbáljunk, hanem mutassunk példát azáltal, hogy mi is egészségesen táplálkozunk. A másik fontos dolog a gyerek bevonása az ételek elkészítésébe, ezáltal ő is szívesebben fogja elfogyasztani a végeredményt.
Mikor forduljunk orvoshoz?
És hogy mikor forduljunk orvoshoz? Amíg szemmel láthatóan szépen fejlődik, addig nincs baj, jól csináljuk a dolgunkat, ha azonban azt vesszük észre, hogy túlsúlyos, vagy lemaradt a fizikai fejlődésben, mindenképpen forduljunk gasztroenterológushoz vagy dietetikushoz, mert ez esetben a szellemi fejlődés is veszélyben van.
Ha kíváncsiak egy egyhetes mintaétrendre, hogyan kell nagyjából kiegyensúlyozottan táplálni egy egy év fölötti kisgyereket, ebben a korábbi cikkünkben megtalálják.
