Egyre többen gondolják úgy, hogy a gyereknek nem gyárban a helye, a hagyományos, frontális oktatás nem mindenkinek jelent jó megoldást. Az iskolákban gyakran a legjobb szándék ellenére sincs esély rá, hogy valami olyasmit csempésszenek az oktatásba, amitől a gyerek igazán élvezi a biológiát, vagy leköti az irodalom. Nagy az osztálylétszám, fáradtak a tanárok. És a sok kis kíváncsi buksi elég hamar elszontyolodhat, ha nem, vagy ne adj' Isten, csak félelemmel motiválják. Na de akkor mégis, mit tehetünk?
Ma már több, alternatív módon működő iskola (és óvoda) közül lehet választani. Ott van például a Waldorf, a Montessori, a Rogers. Az ilyen jellegű intézmények általában civil kezdeményezésre jöttek létre, és a hagyományostól eltérő pedagógiai módszerekkel dolgoznak. Náluk kiemelt fontosságú a gyerek, mint egyéniség, kibontakozásra vágyó személyiség. De van, akinek ez sem jön be. Ilyenkor jönnek a még ennél is alternatívabb módszerek.
Magántanulói státusz, homeschooling
A homeschooling, vagyis, a magántanuló intézménye, a vonatkozó feltételek átböngészése után nem csodálkoznánk, ha gyerekek tömegei szeretnék ezt választani. A magántanulóknak nem kell órákra járniuk, de elméletileg megtehetik. Ugyanolyan juttatások illetik meg utánuk a családot, mint iskolába járó társaik esetében, és minden félév végén vizsgázniuk kell az anyagból.
Magyarországon a hatályos rendeletek szerint bárki lehet magántanuló. Erről a szülő kérelme alapján az intézményvezető dönt. Ha úgy látja, hogy a magántanulói státusz tanulmányi szempontból hátrányos helyzetbe hozná a diákot, szakvéleményt kér a lakóhely szerint illetékes gyermekjóléti szolgálattól. Ezen a szinten a döntés meghozatalában a jegyző is részt vehet.
A homeschooling Amerikában nagyon népszerű. Sok szülő választja azt a lehetőséget, hogy gyermekét maga tanítja, otthon, vagy magántanárt fogad, ha kell, (és ha megteheti). Az otthoni tanulás nagy előnye, hogy sokkal szabadabban osztható be a tananyag, a tanulásra fordított idő, és saját, kreatív módszereket eszelhet ki a szülő és gyermeke. Meg persze az sem mellékes, hogy így több időt tölthet együtt a család. Kérdés persze, hogy önök például el tudnák-e képzelni, hogy karrierépítés helyett minden nap otthon matekozzanak a kölykökkel?
Unschooling - a tanítás nélküli tanulás
El tudják képzelni, hogy a gyerek egyáltalán nem jár iskolába, de otthon sem tanulnak vele, sőt, ő sem tanul, nincsenek tankönyvei, tanárai, jegyei? Az unschooling valami ilyesmit jelent. E szerint az elmélet szerint a gyereknek az őt körülvevő színes világon és személyes érdeklődésén, tudásvágyán kívül nincs szüksége semmire, ha okos, tájékozott, művelt akar lenni. Sőt. Az unschooling azt jelenti, hogy leteszi a gyereket a környezetébe, ahol ő majd egyszercsak magától, ismétlem, magától megtanul nemcsak beszélni, de később írni, olvasni, számolni, vagy idegen nyelveket is.
Kell, hogy legyen egy biztos családi fészek, ahol minden a rendelkezésre áll, amitől színesebb lesz a világ. Nem árt, ha sokat utazunk, ha mindenfélét megtapasztal a gyerek, és van lehetősége szocializálódni.
Hackschooling - mindenki hackelje boldogra az életét
A hackschool tök vagány. Gyakorlatilag azt jelenti, hogy borítsunk ki a kukába minden eddigi módszert, és egyszerűen érezzük jól magunkat tanulás közben. A kifejezést egy TEDx videóban hallottam először, ahol a 13 éves Logan LaPlante tart rövid prezentációt saját ötletéről: arról, hogy ő felnőttként is boldog ember akar lenni, s úgy gondolja, hogy ezzel más gyerekek is így vannak. Mi lenne tehát, ha az oktatás azon alapulna, hogy elsősorban boldognak és egészségesnek tanuljunk meg lenni?
Logan szerint az iskola nem az életre készít fel, legfeljebb a megélhetésre, ebben a gyorsan változó világban pedig hacker szemléletű emberekre van szükség – olyanokra, akik képesek a rendszerbe behatolni, azt megváltoztatni, és valami sokkal jobbat létrehozni.
Logan számára a hackschooling az egészséges és boldog élethez szükséges gyakorlatokat, a hacker beállítódást, a kreativitást, az élményszerűséget és a legújabb technika használatát egyaránt jelenti. S mivel ez leginkább hozzáállás kérdése, nem pedig egy rendszer: bárki használhatja, akár a hagyományos oktatásban is.
Egy hazai kezdeményezés: SzeWa
És végül egy közeli példa, Szentendréről. A SzeWa, vagyis a Szentendrei Waldorf Magántanulók Közössége első tanévének vége felé jár. Nem iskola, de ránézésre azt is hihetnénk. „Szentendrén vagyunk, egy hangulatos magáningatlanban, ahol a gyerekeink tanulni szoktak Rengeteg módja van annak, hogy kivond magad a hagyományos oktatási rendszerből. A mi gyerekeink magántanulók, és azt választották, hogy közösen készülnek a vizsgákra. Olyannyira közösen, hogy az már komplett tanulás teljes iskolaidőben, minden nap fél 9-től fél 1-ig. Ami igazán izgalmas szerintünk: hogy lehet más fajta oktatást adni nekik, mint betenni egy egyeniskolába.“ – mondja Marci, az egyik szülő.
„Mindenkinek más baja van a hagyományos iskolával, egyre többen keresnek alternatív megoldást. A szülők sokkal tudatosabbak a gyereknevelésben, rengeteget olvasnak. A család és az iskola gyakran nagyon máshogy áll a dolgokhoz, s ettől sokan szenvednek. Nem mindig találni helyben jó megoldást, ami passzol a családhoz és a gyerekhez. Ezért hordja be egyre több szülő Budapestre a gyermekét, vállalva ezzel a napi ingázás fáradalmait. A tanításban fontos az életszerűség, a gyakorlatiasság. A gyerekek olyan tudásvággyal mennek suliba, hogy hihetetlen. Ez másodikra elmúlik. Ha semmi mást nem csinálsz, csak ezt nem mulasztod el, már nyert ügyed van." – folytatja Enikő.
Hajnal, a gyerekek felkészítő tanára így mesél erről: Nem a mennyiségre megyünk, hanem a minőségre. Hogy mindenki találja meg azt, ami egy bizonyos témával kapcsolatosan neki fontos, ami megmozgatja. Én azon igyekszem, hogy ahol felbukkan bennük valami fényesség, valami tehetség, ott támogassam őket, és ne akarjak mindenkit ugyanarra a sávra terelni. Ezeknek a gyerekeknek meg van engedve, hogy óra közben odamenjenek a társukhoz, segítsenek neki. És megteszik. Szerintem ez csodálatos. A gyerekek kedvence a saját témaválasztású kiselőadás. De vannak vendégtanáraink, vendégelőadóink is. Nemrégiben például Cseh Andris, Cseh Tamás fia tartott nekünk egy projektnapot indián témában.
Waldorf alapokon tanítok, de ezzel egyidejűleg egy olyan keretet adok a gyerekeknek, melyben sokkal szabadabban és kevésbé frontális oktatásban élhetik meg a felfedezés, a tanulás örömét. Ma például kimentünk együtt a főtérre, ahol kipróbáltuk, hogy a nyelvtudás mennyire hasznos és izgalmas a való életben: turistákkal beszélgettünk, idegen emberekkel – a gyerekek elképesztően élvezték.
Sokszor van szó tanulásmódszertanról is, ami az egyik kedvenc „tantárgyuk” lett - ők már önreflektívek, képesek észrevenni a saját nehézségeiket, amiket értő kísérettel boldogan átalakítanak - nem is tudják, de ezzel komoly belső munkát végeznek. Ebben felfedezik a saját erősségeiket és gyengeségeiket. Hihetetlen csoda ez a közös belső utazás.
Az új utak színesek, érdekesek, izgalmasak. De sokszor félelmetesnek is tűnhetnek. Nem mindig könnyű például elfogadtatni a környezetünkben, ha a mi gyerekünk nem jár iskolába, vagy nem úgy. Nem mindig könnyű kész recept nélkül dolgozni. De az biztos, hogy a támogató környezet, ahol a gyerekek tényleg kibontakozhatnak, megteszi a hatását – és az is valószínű, hogy szemünk fénye felnőttként is képes lesz élvezni az életét. Szabadnak és boldognak lenni, kreatívan.
