Hogyan jut időm három gyerek mellett pasizni? Őszintén szólva nem értem a kérdést. Olyan, mintha én azt kérdezném a feleségektől, hogyan jut idejük a férjükre is a szaladó lakás, a szaros pelenkák, a szülői értekezlet és a nagybevásárlás mellett. Ja, hogy sehogy? És ez hencegés vagy panaszkodás?
Pedig szülés után sem lenne szabad elfelejteni, hogy nőből vagyunk, és egyáltalán nem önző dolog, ha a férfi elvárja, hogy azok is maradjunk. Összegyűjtöttem a legalapvetőbb hibákat, amiket egy nő el tud követni annak szellemében, hogy az anyaság a legfontosabb dolog a világon, és minden más nélkülözése és hanyagolása természetes dolog.
A szex hiánya
Az már ugye köztudott, hogy könnyebben csalják meg terhes partnerüket a férfiak, és nemcsak az érkező gyerek miatt bekövetkező elkötelezettségtől való para a kiváltó ok: a nők többsége nem hajlandó az ötödik hónaptól a szexre (libidóhiány), és bár a kapcsolatot elég érettnek vélték ahhoz, hogy gyereket vállaljanak, a probléma nincs, vagy egyszerűen hülyén van lekommunikálva.
Az esetek nagy százalékában sajnos ez a szülés után sem változik, az ominózus cikkben megszólaló szexológus tanácsa pedig – miszerint konkrét aktus nélkül is ki lehet elégíteni a férfit – nem megoldás. Mutasson valaki egy olyan pasit, aki élvezi, ha az asszony minden vágy nélkül, olykor méla undorral az arcán, ímmel-ámmal dolgozik az ügyön.
Szényenlősség, takargatás
A szépség a szülés után sem veszik el, csak átalakul – általában ezzel a dumával szokták a női lapok nyugtatgatni a kismamákat, a valóság viszont az, hogy csak jobb esetben nyeri vissza a bőr az eredeti állapotát. Arra most nem térnék ki, hogyan lehet ezt megelőzni, de ha már a helyzet előállt, tudni kell kezelni. És hát ennél a pontnál is felmerül a kérdés: közel érezted magadhoz a férfit annyira, hogy gyereket szülj neki, de innentől kezdve lőttek a közös tusolásnak, koromsötétben megy csak a szex és nem érhet a hasadhoz? A legnagyobb baklövés, amit csak egy nő elkövethet, a takargatás – a férfi ugyanis vizuális típus, a zsákbamacska szexuálisan lehangoló, a nyafogás pedig kiábrándítóbb, mint a csíkok a combon.
Slamposodás
A lepukkanás annak ellenére elkezdődik már a terhesség alatt, hogy ősrég óta külön üzletek is foglalkoznak a kismamák öltöztetésével. Mert az egyszeri nő minek is újítaná fel a ruhatárát arra a pár hónapra, ha megteszi egy melegítőnadrág és egy XL-es póló átvészelni ezt az időszakot, és szülés után is jóval egyszerűbb és praktikusabb mindenfelé játszóruhában mászkálni - nemcsak otthon. Pedig nincs is annál szürreálisabb látvány, mint egy kisgyerek a legújabb divat szerinti Hello Kittys cuccban, mellette meg az anyja zsákruhában. Az pedig alap (lenne), hogy a férfit megtiszteled azzal, hogy nem anyavagyok-üzemmódban, leböfögött felsővel, kócosan és szőrösen várod haza, hanem megpróbálsz nő maradni.
Kötekedés, hiszti
Tipikus az időzített bomba státusz is: míg korábban fel sem vette a dolgokat, a nő szülés után ingerült, mindenért felcsattan, sír, a férfinak pedig kötelessége a hangulatváltozásokat teljesen természetes dolognak betudni, hiszen a szakkönyvek, szaklapok is megírták, hogy ezek csak az anyai szervezetben termelődő hormonok okozta tünetek. Legegyszerűbb egyébként ebben az esetben is minden gondot a progeszteronra fogni, és két dühkitörés között csendben sajnálni magunkat mackóalsóban a kanapén pityeregve, miközben a férj inkább túlórázik, amit teljes mértékben meg lehet érteni.
Közös programok hiánya
Nincs idő és energia tehát a szexre, nincs idő a testre, nincs idő öltözködni és nincs idő lenyugodni. Jobbik eset, ha ezek után nincs idő a férjre se, rosszabb, ha a felsorolt tünetcsoport miatt inkább már neki nincs ideje (gusztusa) a nőre. Pedig olyan gyerekről még nem hallottam, aki pszichésen sérült volna amiatt, mert egy-egy hétvégére átpasszolták a nagyanyjához, olyan ismerős pasikkal viszont tele a padlás, akik tök egyszerűen megfogalmazzák a félrelépésük okát: "A feleségemnek nincs ideje rám."
