Mindent tudni akarsz az örökbefogadásról? Hát itt van

Örökbefogadásról szóló sorozatunkban az elmúlt hónapokban bemutattunk megannyi életet, gondolatot és választást. Legutóbbi, Andrisról szóló történetünk viszont annyira kiverte a biztosítékot, hogy jobbnak láttuk összeszedni, pontosan mit is jelent az örökbefogadás, mik a procedúrák és a feltételek.

Kétszer ugrottunk neki az örökbefogadásnak

Első körben a TEGYESZ-nél a vonal másik végén lévő nő olyan morcos (értsd bunkó) volt, hogy az amúgy nem túl ijedős férjem azt mondta, halasszuk a dolgot. Második körben minden simán ment, igaz, már nem telefonáltunk, hanem írtunk. Nagy nehezen kanyarítottam egy motivációs levelet, múltkor ugyanis amiatt osztották ki a páromat, hogy még azt sem tudja, hogy be kell nyújtania egy ilyen bemutatkozást? Nem, nem tudtuk. Teljesen meglepetésünkre egy nagyon aranyos ügyintéző hívott a levelünk elolvasása után, innen sínen voltak a dolgok. Időközben kiderült, hogy a mogorva asszonyság aki úgy ledorongolt minket, nyugdíjba ment. Éljen.

Feltételek

Megbeszéltünk egy személyes találkozót, a formaságokon hamar túljutottunk, mint a név, a cím, a munkahely megadása. Aztán jöttek a kérdések, hogy mit is szeretnénk. Milyen korú gyereket fogadnánk örökbe? A legtöbben a nulla-három évet jelölik meg. Idősebbeket főleg azok fogadnak, akik nem férnek bele a 45 év korkülönbségbe. A törvény ugyanis előírja, hogy a gyerek és a szülő között minimum 16, maximum 45 év korkülönbség lehet, igaz, annyi engedményt adnak, hogy mindig a fiatalabb szülő korát veszik számításba. Meg kellett mondanunk, hogy van-e kitételünk a szem-, haj-, bőrszín tekintetében.

Egy gyereket szeretnénk vagy testvéreket is szívesen látunk-e. Meg lehet határozni, hogy ha mondjuk egy gyereket szeretnénk, akkor 0-3 éves korosztályban gondolkodunk, ha testvérpárt, akkor például a kisebbik legyen mindenképpen három-, a nagyobbik ötévesnél fiatalabb. Milyen betegségeket fogadunk el vagy zárunk ki. Itt általában elég azt bejelölni, hogy beteg gyerek is jöhet, vagy csak egészségeset látunk szívesen, esetleg kisebb, korrigálható betegségűt is. Ez utóbbiba sorolandó a szemüveg, a kancsalság, az allergia is, de ha ezt a csoportot ikszeljük be, érdemes tételesen odaírni, mire gondoltunk, különben sok pofon érhet minket. (Tudok olyanról, ahol súlyos értelmi fogyatékos gyereket ajánlottak korrigálható állapot címszóval. A hivatal lépése persze nem volt véletlen. Magyarországon ugyanis szinte lehetetlen a cigány vagy fogyatékos gyerekeknek végleges otthont találni, külföldön viszont nyitottabbak a családok. Határon túlra viszont csak akkor lehet örökbeadni egy gyereket, ha itthon bizonyos számú jelöltnek felajánlották őket és azok nem éltek a lehetőséggel.)

Kérdés volt az, hogy együtt vagy külön szeretnénk örökbefogadni. Volt olyan a csoportunkban, ahol csak az anya fogadott örökbe egy külföldi kisfiút, az apuka meg később szállt be az ügyintézésbe, mert ő is külföldön dolgozott és nem volt ideje tanfolyamot végezni.

A tanfolyam

A tanfolyam mindenkinek kötelező, aki nem családon belül akar örökbefogadni. Én eleinte dohogtam, hogy minek ilyen fejtágítás, hiszen azt, aki csak simán szül, mert terhes lett egy éjszakai buliban, nem oktatják, holott rá jobban ráférne, mint azokra, akik évek óta tervezik a babát. Így utólag azt mondom, mindenkire ráférne ilyen oktatást, mert nagyon hasznos volt. A jogi lehetőségektől kezdve a nevelési, pszichés problémákig minden szóba került. Nem fontos, csak érdekes, hogy itt tudtam meg például azt is, hogy ha örökbefogadok egy gyereket, de még nem telt le a harminc napos kihelyezés és ez idő alatt meghalok, akkor a gyerek tőlem is, de még a vér szerinti szülőktől is örököl. (Örökbefogadás után egy hónapra kihelyezik a családhoz a gyereket. Ha minden rendben, akkor véglegesítik a határozatot.)

Orvos, pszichológus

Ezen kívül be kellett szerezni egy orvosi igazolást, hogy egészséges vagyok, nem drogozok, nem szenvedek halálos betegségben, stb. Az én orvosom mindennel foglalkozott, csak azzal nem, hogy a papírt normálisan kitöltse. A legfontosabb az volt neki, hogy megmagyarázza, milyen hülye vagyok, hogy ilyen lépésre szántam el magam. No comment.

Meg kellett jelenni pszichológusnál is. Van, ahol elég egyszer, nekünk kétszer kellett mennünk. (Nem, nem vagyok pszichopaták, csak lelkiismeretes volt a lélekbúvár.) Az első körben kötetlenül beszélgettünk, a második körben egy több száz kérdéses teszt következett. Két kérdésre emlékszem belőle, az egyik az volt, hogy szívesebben zuhanyozok vagy inkább kádban fürdök, a másik pedig az, vezetném-e egy lap kulturális rovatát.

És a gyámhivatal

Amikor minden papírunk megvolt, azaz kitöltöttük, hogy milyen gyerekre számítunk, megkaptuk a  pszichológusi, háziorvosi véleményt, beszereztük a jövedelemigazolást, hogy el tudunk tartani még egy vagy két gyereket, megfeleltünk a környezettanulmányon, akkor jöhet a gyámhivatal. Ők is meghallgattak, készítettek környezettanulmányt, érdeklődtek, mennyi a ház rezsije, mennyi a hitelünk törlesztőrészlete, vagyis elég alaposak körüljárták a kérdést. Végül megkaptuk a pecsétet és a határozatot. Ez két esztendeig érvényes és egy évre meghosszabbítható. Ha ebbe az időbe nem férünk bele, akkor mindent végig kell járni újra, kivéve a 21 órás tanfolyamot. S bár három év nagyon hosszúnak tűnik, van, hogy mégsem elég. Ebből a szempontból nem baj, ha nem készül el olyan gyorsan a határozat, ugyanis később jár le, közben viszont a sorban haladunk előre. Persze mint mindenki, mi is nagyon türelmetlenül vártuk, hogy hivatalosan is örökbefogadásra alkalmas szülőnek nyilvánítsanak minket. A leírtak azonban nem kőbe vésettek. Bármikor változhatunk, ha például két gyerek helyett csak egyet szeretnénk.

Megyei vagy országos lista?

Az első beszélgetés alkalmával azt is ki kellett kötni, hogy szeretnénk-e felkerülni az országos listára. Innen olyan gyerekeket ajánlanak ki, akiknek a saját megyéjükben nem találtak megfelelő szülőket. Az országos listának köszönhetően könnyebben ránk mosolyoghat a szerencse, nem kell tőle félni. Egy a lényeg, hogy ha úgy érezzük, nem hozzánk passzoló babát vagy gyereket ajánlanak, nem szabad elfogadni. Higgyünk a megérzéseinknek. Nem néz ránk senki ferde szemmel, ha nemet mondunk, persze a tizedik elutasító válasznál érdemes átgondolni, felkészültünk-e az örökbefogadásra.

A megyei listákon sorban haladnak, mindenkinek van sorszáma, ami néha hetek alatt változik, néha fél évig sem. Minden attól függ, hogy abban a korosztályban, amiért mi is sorban állunk, adtak-e örökbe, szállt-e ki valaki a sorból. Arra nagyon óvatosan rá lehet kérdezni, hogyan számítják a sort. Amikor mi érdeklődtünk, nagyon részletes választ kaptunk a megyei listáról, azaz megmondták, hogy újszülött, egy-kétéves illetve két-három éves kategóriában hogy állunk. Máshol, ha valaki nulla-hároméves gyerekre vár, akkor hajlamosak úgy tekinteni, hogy ő nagyobbat is elfogad és a legkisebb korosztálynál nem veszik a párt számításba.

Kit lehet örökbefogadni?

Mindig összeül egy bizottság, hogy melyek azok a gyerekek nevelőszülőknél vagy intézetekben, akiket örökbeadhatónak nyilváníthatnak. Az egyik leggyakoribb ok az, ha a szülő nem tartja rendszeresen a kapcsolatot a gyermekével. Régebben kapcsolattartásnak minősült fél évente egy levél is, ma ez szerencsére nem elég. Azért szerencsére, mert ezek a gyerekek folyamatosan abban reménykednek, hogy a szüleik megkeresik őket. Történeteket találnak ki, amiket sokszor maguk is elhisznek, például volt olyan kislány, aki azt hitte, járt az édesanyjával a Balatonon, elmesélte, miket játszottak, sőt még az úszógumiját is leírta. Mint kiderült, a sztorit egy mesekönyvében látta és átültette a valóságba.

Néhány család tudatosan nem mond le a gyerekéről, de nem tart vele normális kontaktust. Akkor viszont, amikor 18 évesen kikerül a gyerek az intézetből, felbukkan a család és megpróbálja elszedni a pénzét. A családi pótlékát egy külön számlán gyűjtik minden hónapban és ezt megkapja a fiatal, amikor kilép a nagybetűs életbe. Ha örökbefogadják, akkor az örökbefogadó szülők rendelkeznek a pénz fölött, de azt csak a gyerekre költhetik és ezt számlával kell igazolniuk.

Nyolc-tízéves kor felett már szinte lehetetlen örökbefogadó szülőt találni a gyerekeknek. Nem véletlenül van nagyjából ugyanannyi örökbefogadható és -adható gyerek, csak éppen az igények nem találkoznak.

Hogyan kereshetjük meg a vér szerinti szülőket?

Ha nyílt örökbefogadásról van szó, ahol a szülők megismerik egymást, általában nincs gond. Ritka eset, de van, aki tartja is a kapcsolatot a vér szerinti anyával. Ha nem, akkor az alapítványok közvetítenek a családok között, továbbítják alkalmanként a fényképeket is. A titkos örökbefogadásnál nem tudnak a szülők egymásról. Az örökbefogadó is csak néhány információval rendelkezik az anya koráról, iskolai végzettségéről, esetleg a családban előforduló betegségekről. A gyerek 14 éves kora után szülői engedéllyel, 18 éves kor felett már anélkül is kérheti a gyámhivatal segítségét, hogy megtalálja a vér szerinti anyját, esetleg apját.