Hadd mutatkozzam be: Gábor Nikoletta vagyok, a rovat új szerkesztője, végzettségem szerint az alternatív pedagógiai áramlatokra nyitott középiskolai magyartanár, tapasztalataim alapján újságíró, szerkesztő.
Itt, a szerkesztőségben sokat tanultunk – elsősorban Tőletek – az elmúlt héten arról, mit is jelenthet egy ilyen „átállás” egyik felületről a másikra. Sokan fejeztétek ki nemtetszéseteket az új koncepcióval kapcsolatban, és joggal tettetek így, hiszen nem éreztétek elegendőnek a tájékoztatást, nem voltatok eléggé beavatva az eseményekbe.
A Poronty nem az én személyes blogom, így ezt a vonalat mellőzném belőle, de szívből örülünk, örülök, ha kényelmesnek, otthonosnak fogjátok érezni a Díványt, családiasnak a légkört, és személyhez szólónak a megjelenő posztokat. Ezen leszünk, ezért igyekszünk most is.
Voltak közületek, aktív kommentelők közt, akik bizalommal fogadták az új helyzetet, szinte helyettünk, helyettem tartották a frontot itt az oldalon a múlt pénteki váltás óta. Nekik köszönöm a bizalmat, és azt ígérem, hogy hamarosan urai leszünk a helyzetnek, amely sok dimenziójában minket is váratlanul ért.
Hadd hangsúlyozzam, hogy egy pillanatig sem áll szándékunkban fenekestül felforgatni mindent, eszünk ágában sincs az általatok szeretett, népszerű témákat és hagyományokat, posztokat kidobni az ablakon! Amire törekszünk itt a Díványon, az a rovat gazdagítása, színesítése.
Eddigi építő kritikáitokat is köszönjük, igyekszünk tanulni belőlük, és a jövőben is várjuk észrevételeiteket. Véleményetekre – ha hiszitek, ha nem – igenis kíváncsiak vagyunk! Ennek jegyében számítunk továbbra is a már eddig is sikeres olvasói posztokra, és a szerkesztoseg@divany.hu címre várjuk mindazok írásait, akiknek van mondanivalójuk itt, a Porontyon! És természetesen nem szeretnénk megválni azoktól a régi szerzőktől sem, akiket szívesen olvastatok-olvastunk, és akik meghatározták a rovat arculatát – rájuk, Rátok továbbra is számítunk. Maradjatok velünk, hiszen a Poronty Rólatok és Nektek szól!
