Hogy különbség van a fiú- és lány- gyerek között, az a napnál is világosabb, az első szembetűnő dolog azonban a két láb között található „fütykös”, mely - fiúgyerekkel rendelkező szülőtársaim nevében is mondhatom - számos problémát generál.
Ezek közül az egyik legnagyobb vihar, mely egy néhány centis bőrdarabka, a fityma körül dúl, a körülmetélés, ami a legősibb és egyben leggyakoribb sebészeti beavatkozásnak számít.
Amerikában a férfiak több mint 85 százalékánál elvégezték a műtétet, főleg megelőző egészségügyi beavatkozásként, Nagy-Britanniában azonban a második világháború óta egyre csökken a körülmetélések száma. A témáról ugyanis nem csak az átlagembernek, hanem az orvosoknak is igen eltérő a véleménye, s míg egyesek barbár és felesleges beavatkozásnak tartják, addig mások meggyőződéssel állítják, hogy a körülmetélés jó dolog.
Sokan úgy tartják, hogy senkinek, még a szülőnek sincs joga olyan döntést hozni a gyerekkel kapcsolatban, mely egy életre szól, sőt, a vallási okból elvégzett beavatkozást is megkérdőjelezik, igaz filozófiai indíttatásból, hiszen Isten nem akarhatja, hogy megcsonkítsuk a gyermekeinket. Amennyiben valaki úgy dönt, hogy szeretné elvégeztetni a beavatkozást, az felnőttként megteheti, mint ahogy sokan élnek is ezzel a lehetőségükkel.
A körülmetélés ugyanis egy fájdalmas beavatkozás, mely által egy kis részt, konkrétan a fityma végét eltávolítják a makkról. A műtétet helyi érzéstelenítéssel végzik, s bár rövid idő alatt túl van rajta a páciens, néhány napig fájdalmas a pisilés és a ruha viselete is. Ezt sokan pedig nem hitbéli meggyőződésből csináltatják meg a gyermekükkel, hanem mert úgy gondolják, hogy higiénikusabb és erősíti a férfiasságot. Egyes szakértők szerint megelőzi a fitymaszűkületet, és a különböző gyulladásokat, valamint 35 százalékkal csökkenti a szexuális úton terjedő fertőzések esélyét is. Az AIDS elleni küzdelemben is szerepet kapott, ugyanis egyes kutatások arról számolnak be, hogy a körülmetélt férfiaknál kisebb gyakorisággal fordul elő HIV fertőzés.
Más orvosok értelmetlen beavatkozásnak tartják, s meggyőződésük, hogy a fitymának jelentős élettani és anatómiai szerepe van, nem véletlenül van ott, ahol. A fityma nyugalmi állapotban védi a makkot és a húgycsőnyílást, nem csak a mechanikai behatásoktól, hanem a fertőzésektől is, ráadásul megakadályozza a vizeletcsepegést és az előváladék kenődését szex közben. Arra is rámutat az ellenzéki oldal, hogy kevésbé érzékeny a makk a körülmetélés után, mivel a nagyon érzékeny felülete folyamatosan érintkezik a ruházattal, így az orgazmus is később érhető el.
A szexuális életben is különbséget jelenthet a fityma hiánya, igaz, sokan állítják, akik felnőttként műttették meg magukat, hogy nem éreznek különbséget. Vannak, akik meggyőződéssel állítják, hogy sokkal élvezetesebb lett a nemi aktus a körülmetélés után, a nők többsége ráadásul jobban kedveli a körülmetélt férfiakat, mert tisztábbnak vélik őket. Az eljárás ellenzői ellenben állítják, hogy az egészséges nemi fejlődés részéhez tartozó önkielégítés egyenesen lehetetlenné válik, legalább is nehézkessé a kis bőrdarab nélkül.
Az első írásos dokumentum a körülmetélésről időszámításunk előtt 2300-ból származik, Egyiptom területéről (az egyiptomi férfi múmiák mindegyike körül van metélve), s napjainkig rutineljárásként végzik a világ számos országában, vallásos, higiéniai, vagy egyéb indokból. A zsidó vallás szerint a fiúgyermekeken születésük utáni nyolcadik napon kell elvégezni, s ez a „húsba vágott jel”, Ábrahám és teremtője közötti szerződés pecsétje az élet forrásán hagyott nyom, míg a muzulmánoknál a lelki megtisztítást jelképezi, s náluk később, a serdülés előtt valamikor végzik el a fiúkon.
A sok pro és kontra érv ellenére a világon minden tíz férfiból legalább három körül van metélve, eltekintve attól, hogy milyen indíttatásból hajtották rajta végre a beavatkozást. Aki fontolgatja, hogy elvégezteti a nyisszantást a kisfián, olvassa el dexterke hasznos tanácsait.
forrás: korulmeteles.hu
