Zord tekintetem és önhibámon kívüli fitymáló szájtartásom az oka, hogy hozzám soha jönnek oda a szintén GYES-es anyukák barátkozni a játszótéren. (Pedig csak éppen leszokom a cigiről és kívánom, vagy éppen visszaszokom rá, és bűntudatom van, na mindegy.) Így viszont 3 év játszótéri unatkozás, egyik lábról a másikra való álldogálás, homoksütik álkóstolgatása, „oda ne mássz fel”-ezés közben alkalmam volt megfigyelni a játszótéri mamatársadalmat. Egy kis áttekintés kezdőknek, így szezon előtt.
Bioanya
Gyolcsruha, saru. Festetlen haja mindig frissen mosott. Csupa mosoly, derűsen hajol le a kisdedekhez, kicsit énekelve beszél, NAGYON türelmes. A gyereke szájába biokekszet dug, rizstejet önt, természetesen vegetáriusak. Ha a csemetéje bántja más fiát, nem szól rá, némán nézi két méterről, mert azt tanulta a reformovi előkészítőn, hogy nem szabad beavatkozni a konfliktusba. (Na ilyenkor jön a Tigrisanya, haha!) Csak hasonszőrűvel áll szóba. 4-5 évig szoptatja. (A gyerekét, nem a hasonszőrűt.) Meglepően sok az Eszter nevű köztük!
Nasimama
A terhesség és a szoptatás alatt felszedett kilókat még nem sikerült leadnia. Lomhán közlekedik kicsijével, hatalmas feneke még nagyobbnak tűnik, ahogy rátámaszkodik a babakocsi tolójára. Hazafelé menet a cukrászdában bevág egy jól megérdemelt háromgombócos Csokólia kelyhet a barátnőjével.
Az ’A’ típus mindig szarbaharapott arcot vág, haragban van a világgal, szotyizik, rágózik vagy cigizik, egyszóval orálisan fixált és szemetel. A ’B’ típus –egyik kedvencem- nem szemetel, viszont könnyen barátkozik, vidám természetű, nevetése kigurul a játszótérről.
Verőleány
Jól összeszokott társasága van, akivel minden nap a itt találkoznak, kitárgyalják a dógokat. Túl fiatalon került ebbe a mama-dologba, egyelőre még csak kín neki az egész, a gyereke voltaképpen zavarja, habár már szalad. Fogalma nincs, merre jár a baba a téren, esetleg a visítására felfigyel, vagy amikor előkerül saras szájjal, bepisilve. Ekkor üvölt vele, elveri – jó esetben - a fenekét, „Már megint mit csináltál???” - ordítja, aláz. Mi lehet otthon… Tudom, hogy nehéz neki, de akkor is… Egyszer – nem, nem csak egyszer - vele kéne megcsinálni.
Paramama
Oly nett ő is és babája is! Általában kislánya van, akit halványszín ruhácskákba öltöztetve hoz le a játszóra. Udvarias nő, szintén pasztell árnyalatokban nemezik egész délelőtt: „Nem, most nem sarazunk, ne ülj le légy szíves, zárd el a csapot, ne kérj a kislánytól kekszet, ne piszkold össze a kezed, látod milyen lett a dzsekid?” Szeme aggódva ugrál tereptárgyról tereptárgyra, te jó ég, itt minden orvul arra vár, hogy bepiszkolják az ő gyerekét! Nem osztja azon nézetemet, hogy egy gyerek koszosan a legédesebb és hogy nyáron kötelező sarazni. Sokszor a Paramama egyenlő a nagymamával, és a szülő mit sem sejt anyukája laza terrorjáról. A gyerek annyira vágyakozik a sarazó-visongók közé, hogy majd kiesik a saját szemén.
Tigrisanya
Harc az élete a játszótéren is. Bármikor képes más gyerekére rászólni. (Nem tom’ mér’ de ciki rászólni arra a gyerekre, aki bántja a többit! Miért?) Egyébként is általános rendfenntartó, utálja az agressziót, rendet vág, nem ügy neki. Csukja a játszótér kapuját más után is, hogy ki ne szaladjon egy pici. Jaj annak aki a fiát bántja: egyetlen, három méteres ugrással terem síró kölyke mellett, villámlik a szeme, a kis pitbullok ledermednek, eljött az igazság pillanata. (Kedvencem.)
Autszájder
Morc tekintettel megfigyel. Kommunikációban a szigorú minimumot hozza: köszön esetleg, vagy kölcsönkér egy lapátot, de nem elegyedik szóba. Játszik a gyerekével, de sokszor azt érzi, nem éli túl ezt a délelőttöt, annyira fáradt. (De mitől?) SOHA nem beszél ebben az idióta többes szám első személyben a gyerekéről, mint más anyák: nem „bizony, már tudunk beszélni”, és nem „tegnap kicsit lázasak voltunk, de már jól vagyunk”- ozik! (Fal híján a mászóka hűvös vasát kaparja tőle.) Habár imádja a gyerekét, teraszon ücsörgős-újságolvasós-kávézásról ábrándozik, és tudja, erre évekig esélye nincs. Vagy letette a cigit, vagy éppen le akarja tenni.
Kökényszemű Katica
