színdarab balszerencse

Shakespeare Macbeth-je nemcsak egy sötét történet a hatalomvágyról és az árulás mélységéről, hanem egy olyan mű, amelyhez titokzatos hiedelmek és rejtélyes rituálék is társulnak. De vajon mi igaz ebből? Valóban létezik egy átok, amely generációk óta árnyékként kíséri Shakespeare különös darabját, vagy csak a színházi babonák világának egyik legérdekesebb mítoszáról van szó?

A boszorkányok megátkozták a színdarabot

1606-ban írta meg Shakespeare a Macbeth című darabját, amely a XI. századi skót király történetét dolgozza fel. A főszereplő, Macbeth megöli uralkodóját, Duncant, hogy megszerezze a trónt. A történet tele van gyilkossággal, árulással, lelkiismeret-furdalással – mindenféle sötét érzelemmel, ami tökéletesen illik egy tragédiához. Ám Shakespeare Macbeth-jében nemcsak a történet sötét, hanem maga a darab köré szőtt legenda is.

Egyes elbeszélések szerint Shakespeare a darabban szereplő varázsigéket valós boszorkányoktól kölcsönözte, akik ezért megharagudtak rá, és átkot szórtak a műre. Éppen ezért, ha valaki nyíltan kimondja a „Macbeth” nevet a színházban, szerencsétlenség éri őt is, és a társulatot is.

Shakespeare korában az emberek komolyan hittek a boszorkányokban és a mágiában, sőt, 1604-ben még törvényt is hoztak Angliában a boszorkányság büntetésére:

A színdarabhoz kötődő híres balesetek és tragédiák

A színdarab körüli átok azonban nemcsak a középkori hiedelmekből táplálkozik: a mű bemutatóin valóban történt néhány furcsa, sőt, tragikus esemény is, ami még inkább táplálta az „elátkozott színdarab” hírnevet. 1606-ban, a premier előtt történt az első eset, amikor az egyik színész hirtelen elhunyt, és a híresztelések szerint maga Shakespeare lépett fel helyette Lady Macbeth (!) szerepében. Egy másik alkalommal a XVII. században olyan esetet is dokumentáltak, amikor az előadás közben valaki halálos sérülést szenvedett a színpadon – bár akkoriban ez talán nem is volt olyan ritka, ugyanis a színházi kellékek alkalmazásakor sokszor valós fegyvereket használtak.

Ám az egyik legismertebb eset New Yorkban, az Astor Place színházban történt 1849-ben, amikor az előadás közönsége között kitört egy tömegverekedés. Több mint 20 ember vesztette életét a konfliktus következtében, ami végképp elhintette a „Macbeth-átok” hírét az amerikai közönség között is.

Sir Laurence Olivier 1937-es Macbeth-előadása sem volt ez alól kivétel, ugyanis a színpadra egy súlyos homokzsák zuhant le oda, ahol néhány pillanattal korábban Olivier állt. Az egyik színész később autóbalesetben meghalt, egy másik pedig egy előadás alatt véletlenül megvágta magát egy karddal, és nem sokkal később elhunyt. Mindez az eseménysorozat – bármennyire is véletlenszerű – csak tovább szította a babonát, miszerint a Macbeth bemutatásához valóban kapcsolódik valamilyen sötét átok.

Miért nem mondják ki az elátkozott színdarab nevét a színházban?

Hamar elterjedt az a szabály a színházban, hogy Macbeth nevét tilos kimondani a próbák vagy előadások alatt. Aki mégis megtette, annak szinte kötelező volt elvégeznie egy speciális rituálét, amivel úgy gondolták, hogy semlegesíthetik a balszerencsét. Ha valaki mégis kimondta, az illetőnek ki kellett mennie a színház épületéből, körbe kellett fordulnia maga körül háromszor, majd az egyik válla fölött köpnie kellett egyet, és végül meg kellett várnia, míg valaki visszahívja a színházba. A rituálét abszurditása ellenére komolyan veszik: még mindig sokan esküsznek rá a modern színházi világban is, hogy a babona betartása megóvja őket a szerencsétlenségtől.

Egyesek szerint Shakespeare korában csak akkor vették elő a színházak a Macbeth-et, amikor a látogatottság növelésére volt szükség, mert a darab erős, sötét, misztikus hangulata sokakat vonzott. Ám, ha egy színház ennyire rászorult a bevételekre, az általában azt jelentette, hogy anyagi nehézségekkel küzd. Így a Macbeth című darab bemutatása a színházak válságos időszakához kötődött, ami később szerencsétlenségként égett bele a köztudatba.

Milyen egyéb balszerencsét hozó színházi babonák léteznek?

Igaz, a Macbeth-átok csupán csak az egyike a színházi világot átszövő babonák közül. A színházakban például nem szokás „sok szerencsét” kívánni a színészeknek, hanem inkább azt mondják: „Kéz és lábtörést”. Bár ennek az eredete nem teljesen tisztázott, de az egyik magyarázat szerint a “szerencse” szó éppen ellenkezőleg hatna. További érdekes hiedelemnek számít, hogy soha nem szabad fütyülni a színpadon, mert az is balszerencsét hoz. Ezt a babonát a régi időkre vezetik vissza, amikor a színházi díszleteket kötelekkel és hajószerű csigákkal emelték, és a díszletekért felelős munkások fütyültek egymásnak jelzésként.

Így ha valaki fütyörészett a színpadon, akár véletlenül is elindíthatott egy technikai malőrt, amivel veszélyes balesetet is okozhatott.

A színházak világa tele van olyan különleges és rejtélyes babonákkal, amelyek a modern kor számára talán már túlzásnak tűnhetnek, ám a Macbeth átkának legendája évszázadokat is túlélt. Talán éppen ez teszi olyan különlegessé a darabot: nem csupán egy sötét tragédia, hanem egy olyan mű, amely a misztikum és a valóság határán mozog – és mind a mai napig képes borzongást okozni az emberekben, akik közel kerülnek hozzá.

Hogyan élt és halt meg a világ legismertebb drámaírója? Olvasd el cikkünket a rejtélyes Shakespeare-ről.