1935. június 24-én tűzkeresztelőre készült a Turáni Egyistenhívők Tábora. A helyszín az óbudai Aranyhegy volt, ahol Szász Farkas magántelkén felépítették a szekta első kegyépületét, egy furcsa, kilátó-szerű, hatszögletű tornyot. A tervek szerint ez csak az első lett volna a budai hegyekbe épített hasonló épületek közül, ám a turáni vallás terjesztése itt megtorpant – a Pogánytorony megnyitóján csendőrök jelentek meg, és kardlappal űzték el az összegyűlt tömeget.
Nem csoda, hogy felkeltette a hatóságok érdeklődését a szekta: ebben az időben rohamosan nőtt a népszerűségük és tagjaik is egyre sokasodtak. Ahogy arról a szekta magyarországi főtáltosa, Köröspataky Kiss Károly 1935-ben beszámolt a 8 órai újságnak:
„Körülbelül hatezer tagja van már egyházunknak, vidéken is terjed a mozgalom. Legutóbb Orosházán tartottam missziót nagy tömeg előtt.”
Jogosan merülhet fel a kérdés: honnan származott a turáni vallás, mi volt a célja, és miért építettek tornyot Óbuda egyik hegyére?
Szélsőséges irányzat építtette a rejtélyes tornyot
A Turáni Társaság 1910-ben alakult, tagjai a magyarság keleti gyökereit kutatták, és az úgynevezett turáni népek (finnek, törökök, mongolok, magyarok stb.) összetartozását hirdették. Neves politikusok, tudósok is voltak tagjaik között, a többi között Cholnoky Jenő geográfus, Ligeti Lajos nyelvész, Felvinczi Takács Zoltán művészettörténész. A társaság első fővédnöke Habsburg József Ferenc főherceg volt. Ebből a szervezetből nőtt ki a fontos tudományos tevékenységek folytató Kőrösi-Csoma Társaság.
A két világháború között azonban megjelent az irányzat szélsőséges változata is, amely rövidesen kivált a Turáni Társaságból, és saját szervezetet alapított Turáni Egyistenhívők Tábora néven. Tagjai a magyarság szempontjából végzetes hibának tartották, hogy István király felvette a kereszténységet, és Koppány egyistenhitű vallásához kívántak visszatérni. Véleményük szerint ugyanis Szent István ezzel a tettével saját gyökerei ellen fordult.
„A magyarság meg van fertőzve… Beleoltjuk az emberekbe a tudatot, hogy az Isten gondoskodik rólunk... A magyar léleknek egészen idegen a nyugati civilizáció”
– fejtegette Köröspataky. „Vissza akarjuk vezetni népünket a régi útra, pozitív istenhitet oltunk beléjük, erkölcsösséget és tisztaságot” – folytatta a főtáltos a 8 órai újságnak nyilatkozva.
A mozgalom vezetője dr. Bencsi Zoltán ügyvéd, a Turáni Roham szerkesztője volt. (A lap jelmondata a következővolt: „Él a magyarok Istene! Rajta kívül idegen Isteneid ne legyenek!”) A turanistáknak egészen merész elképzeléseik is voltak: Délturáni Egyesült Államokat akartak létrehozni, amely Magyarország mellett Bulgáriából, Törökországból és Romániát állt volna.
Üldözte a szektát a rendőrség
Az irányzat terjedését azonban a keresztény egyházzal szoros kapcsolatot ápoló Horthy-rendszer nem nézte jó szemmel. A Pogánytorony június 24-i megnyitója előtt pár nappal a rendőrség már feloszlatott egy gyűlést, amelyet Bencsi Zoltán ügyvédi irodájában tartottak. „Szerdán ünnepi kaláka volt az ügyvédi irodában. Új tagokat akartak avatni, amikor a detektívek elállták az ajtókat és minden hívőt igazoltattak. A hívők elszéledtek” – írta az esetről a Pesti Napló. Mindez azonban nem szegte kedvét a főtáltosnak:
„A rendőrség betilthatja összejövetelünket, de mi mégis megtartjuk az istentiszteleteket.”
Meg is tartották a torony megnyitóját a tervezett napon, június 24-én – vagy legalábbis megpróbálták, hiszen csendőrök jelentek meg, és elkergették az embereket. Már maga a torony megépítése sem ment könnyen. A hatóságok rendre visszautasították az építés engedélyezésére beadott kérelmeket, végül csak úgy sikerült jóváhagyatni, hogy egy magántelket jelöltek meg helyszínnek. A szekta egyik tagjának, egy nyugalmazott minisztériumi tanácsosnak, a magát „az egyetlen magánpogánynak” nevező Száz Farkasnak a magánbirtokára építették fel a tornyot, Täubel Géza tervei alapján, Wührl Géza építész vezetésével. (Száz Farkas és Täubel Géza között később nézeteltérés alakult ki: a 85 éves turanista, miután teljes vagyona hatodát, mintegy 30 ezer pengőt költött az építkezésre, állítólag nem fizette ki a tervezőnek járó 2640 pengős díjat, ami miatt az építész pert is indított a korabeli újságok beszámolói szerint.)
Mindezek után nem csoda, hogy végül egyedül ez az épület készült el. Pedig a szektának nagyívű tervei voltak: összesen 12 ilyen tornyot akartak építeni a budai hegyekben a turáni vallás és kultúra újraélesztésére és terjesztésére, valamint egy sumér stílusú, örökké égő áldozati oltárt is terveztek a Hármashatár-hegyre.
Kilátóra emlékeztet a rejtélyes torony
Az érdekes formájú, leginkább kilátóra emlékeztető – nem véltelenül, az építési hatóságoktól ilyen épületre kértek engedélyt –, hatszögletű tornyon a következő feliratot helyezték el: „Kápolnaszerű ősi emlék – Jelkép – mauzóleum – Attila király – Árpád fejedelem – Koppány vezér” Alatta a korabeli beszámolók szerint a következő – Szász Farkas tollából származó – vers-szerűség volt olvasható:
„Rossz időben menhely – szabad bemenet / Arra is, hogy fogalmaid számba vedd / (Mert sírunkat ássa, mélyíti / Korunknak beteges fogalmai) / Tiszteld az igazi Istent és erkölcsösség mellett / Fő: önálló gondolkozásod legyen fejlett / Ezután az életbevágók következnek / Önérzetet nevelj és az Ellent is viszont szeresd / Tiszteletben is tartsd e közszerű helyet / Mert vérünk vegyes és itt összfajta elmélkedhet / De csak ha ki ellen célzatát künn hagyja / Bőröd alatt is megkeresd, bár király rangja / Ne bántsd, sőt minden rossztól oltalmazzad és védjed / Hogy benne meglelhesd külső-belső menhelyed”
A két világháború között a hatóságok minden igyekezete ellenére a Turáni Egyistenhívők Tábora meg, sőt, aktív marad. 1936-ban például az Az Est beszámolója szerint esküvőt és vérszerződést rendeztek a toronynál. „Mintegy 500-600 pogány zarándokolt el ide a cuppogó sárban, zuhogó esőben. Elöl ment a fősámán, aki a félholdas, napsugaras, lófarkas zászlót vitte, utána következtek a fényes papi ruhába öltözött boncok, majd a menyasszony és a vőlegény” – írta a lap. „A torony előtt nagy áldozati tüzet gyújtott Bencsi Zoltán fősámán és elmondta a napfohászt, amely a következőképpen hangzott: »Istenség jelképe, magyarok őse, nap, ki széttéped magad, hogy részecskéidből megalkosd a magyart«” – szól a beszámoló. A bizarr szeánsz így folytatódott:
„Ón-kupába tették a menyasszony és vőlegény vérét, majd azt is ráöntötték áldozat gyanánt a Hadúr-máglyára, amelyen illatos füvek és ámbra égett. A vérszerződés után a sámán…kijelentette, hogy a menyasszony és a vőlegény az ősi vallás szerint a Hadúr istenhívők törzsközösségébe lépett, akivel a szerződést megkötötték.”
1939-ben a szekta Törökkoppányról, Koppány vezérnek a hagyományok szerinti szálláshelyéről öt nyírfát hozott, amelyeket a torony köré ültettek el. A növényeket egy-egy magyar ősről Balázsnak, Botondnak, Emesének, Lehelnek és Csabának nevezték el.
Bizonytalan a torony sorsa
A csoport működése akkor ért véget, amikor 1942-ben betiltották a szektát, az ismert férfitagokat antiklerikális felforgatóknak minősítették, és munkaszolgálatra vitték. A második világháború után már nem éledt újjá a szekta, a tornyot pedig az ÁVH használta légvédelmi megfigyelőtoronynak. A mellette álló kunyhóban olykor foglyokat őriztek, állítólag egy darabig itt raboskodott Szakasits Árpád is. Az 1956-os harcok a tornyot sem kímélték – egyes beszámolók szerint ekkor omlott le a legfelső emelet, amelyet turulmadár díszített.
A rendszerváltás óta több gazdája is volt, ám azon kívül, hogy pár éve állagmegóvó felújításokat végeztek rajta, nem sok minden történt vele. 2013-ban az önkormányzat építési korlátozást vezetett be a telekre. Sajtóhírek szerint a kerület kilátóként szeretné megnyitni, ám nem tudtak megegyezni a tulajdonossal, aki a mellette levő telekkel együtt jelenleg is árulja. Az ingatlanhirdetés most is megtalálható az egyik ezzel foglalkozó oldalon. Napjainkban leginkább túrázók és biciklisek látogatják, illetve olykor az építtetőkkel elvközösségek vállalók is felkeresik: erre utal a bejárat feletti nemzetiszínű szalag, a furcsa jelekkel teleírt szövetdarabok és a torony belsejében elhelyezett baljóslatú állatkoponya.
Olvasd el egy másik érdekes torony történetét, amelyet koponyákkal raktak ki. Ráadásul nincs is messze tőlünk.
