Gül Baba

Ahogy olvasom a történészek értekezéseit Gül Babáról, avagy Rózsa apóról, látom, hogy mennyi nehézséget okoz, hogy elválasszák, mi Gül Baba életében a mítosz, és mi a történelem. Evliya Celebi a híres világutazó, akinek történetei segítenek betekintést nyerni a 17. századi Oszmán Birodalom és benne a magyar hódoltság életébe, majd egy évszázaddal a misztikus apó halála után járt ezen a vidéken, és jegyezte le a Gül Babáról szóló történeteket. Hogy ebből mi az igazság, és mi a fantázia szüleménye, azt nem tudhatjuk pontosan.

Legenda és valóság

Ennek ellenére többen is megpróbálkoztak ennek az igen bonyolult feladványnak a megoldásával. Lássuk mire jutottak. A cikk forrását Ágoston Gábor és Sudár Balázs Gül Baba és a magyarországi bektasi dervisek című munkája adja. E két történész, turkológus neve ha nem is ad garanciát a Rózsaapó mítoszát tápláló valós események teljes feltárására, mert múlttal és mítoszokkal kapcsolatos kérdésekben semmit sem lehet garantálni, de ha Gül Babával, törökökkel és az Oszmán Birodalommal kapcsolatos kérdésekről van szó, azt javaslom, elsőként e két szerző nevére keress rá.

Szent volt, és szerette a rózsákat

Már Gül Baba nevének eredete is sok diszkussziót generált a tudósok között. A koszovói Mitrovicán úgy hiszik, hogy az eredetileg Etem nevet viselő dervis halála előtt arcon csókolta a szolgálatában álló zsidó gyermeket, akinek arcán egy rózsa jelent meg. Valószínűbb azonban, hogy a rózsa (gül) a dervisek egyik szimbóluma:

A gül, a szúfiknál rendesen a misztikus tudás, az Istenről szerzett bizonyosság jelképe, de jelentheti magát a dervist is, aki a végső Igazságot keresi.

Tehát Gül Baba, vagyis Rózsa apó nevében a rózsa nem magát a mesés növényt jelenti, hanem

a jeles dervist, rendjének, kolostorának legszebb rózsáját, aki dervisfövegén a házfőnöki gült viselte.

Ami így egy felvett névre utal, amit viselője felnőttkorában kapott. Csakhogy nem mindenki kap ilyen nevet, csak szent életű emberek, akik valamilyen oknál fogva kiérdemelték.

A 17. században élt híres utazó, Evliya Çelebi szerint Gül Baba a híres bektasi rend dervise volt, aki egyenesen Mohamed próféta családjából származott. A mai Törökország északi részén, a Fekete-tengerhez közel eső Merzifonban született, és hosszú élete során több szultán, köztük Szulejmán uralkodása alatt „karddal a kezében terjesztette Allah igéjét”. Részt vett a magyarországi hadjáratban, és 1541. szeptember 2-án, a pár nappal korábban elfoglalt budai vár dzsámivá alakított Nagyboldogasszony templomában tartott hálaadó istentiszteleten érte a halál, koporsóját Çelebi szerint maga Szulejmán vitte. Sőt, Szulejmán szultán megtette Buda és a Budai vilajet védőszentjévé.

Ám a források szerint élt még egy Gül Dede nevű, nagy tiszteletben álló dervis is, aki viszont a Çelebi által leírtaknál korábban, II. Mehmet szultán idején élt, és erős a gyanú, hogy Çelebi e két személyt gyúrta egy misztikus, nagy becsben álló figurává. Annyi viszont bizonyosnak tekinthető, hogy a budai Gül Babát, ha nem is Buda védőszentjeként, de szentként tisztelték. A budai vár bevételéhez érkező csapatokkal pedig bizonyosan érkeztek dervisek is a harcos bektasi rendből. Mivel Gül Baba ma is álló türbéjét jó pár évvel 1541 után építette a harmadik budai pasa, Jahjapasazáde Mehmed 1543 és 1548 között, és a korabeli források nem emlékeznek meg Gül Babáról, csak az egy évszázaddal később érkezett Çelebi, így könnyen lehet, hogy valamilyen okból (talán, hogy gazdagítsa a Gül Baba körül gyarapodó mítoszt) Çelebi a budai vár elfoglalásához köti a szent életű dervis halálát.

A türbe 1914-es feltárása érdekes adalékokkal szolgált Gül Babáról

Egy forrás adatai azonban érdekes módon összecsengenek a Gül Baba türbéjének későbbi építésével. Egy 17. századi forrás, Giovanni Paolo Zenarolla információi szerint Gül Baba egy dúsgazdag öreg muszlim volt, akinek az alapítványai nem kevesebb mint 60 dervis ellátását biztosították a kolostorokban. Legalábbis gyanús ezek alapján, hogy Gül Baba nemcsak egy kitalált személyiség volt, hanem egy nagy tiszteletnek örvendő, szent életű ember. Ezt a vélekedést támasztják alá azok az 1914-ben történt régészeti kutatások, amelyek feltárták a türbe belső terét. A régészek 3 ember maradványait találták meg. Ebből az egyik csontváz egy idős emberhez tartozott, akinek erős testalkata lehetett, magassága pedig körülbelül 164 cm volt, és valószínűleg természetes halállal halt meg. Ezt az idős embert úgy helyezték örök nyugalomra, hogy lábbal és arccal Mekka felé nézett, hogy ha eljön a végítélet napja, és feléled, tekintete a Kába kőre essen.

Jóllehet Gül Baba csak rövid idõt töltött Budán, s a nevét viselõ derviskolostort csak évekkel halála után építették, a budai kolostorkertben rózsákat gondozó bölcs és jóságos dervis képe oly mélyen vésõdött a kései utókor tudatába, hogy a dombot, amelyen a kolostor valaha állott, máig Rózsadombnak nevezzük.

Érdekel, hogy milyenek voltak a hétköznapok Budán, a török időkben? Olvasd el következő cikkünket!