Salvador Dalít a legtöbben azokról a festményeiről ismerik, amelyek a valóságot egészen eltorzult, sajátos formában mutatják meg. Képeit sokáig valóban szürreális motívumok, elfolyó órák, lebegő tárgyak, lólábakon álló épületek, gömbökből felépülő arcok és szörnyalakok jellemezték. Jó példa erre Az emlékezet állandósága vagy a Szent Antal megkísértése. A későbbiekben azonban a művésznek születtek olyan alkotásai is, amelyek „szokványosabbak”, még ha így is épp elég furcsaságot vehet észre a figyelmes szemlélő. Jó példa erre a Keresztes Szent János Krisztusa című festmény, amely a művész egyik legellentmondásosabb képe – legalábbis egyesek szerint.
Dalí izmos, tökéletes Krisztust akart
Amikor Dalíban megfogalmazódott a gondolat, hogy Jézus Krisztus keresztre feszítéséről akar képet festeni, hamar eldöntötte, hogy egy izmos férfimodellre van szüksége. Kalifornia felé vette az irányt, a híres Santa Monica-i tengerpart, pontosabban a Muscle Beach felé, ahonnan az 1930-as években kiindult az amerikai testépítő-mozgalom. Itt találkozott Russell Saundersszel, a hollywoodi kaszkadőrrel és akrobatával, aki szívügyének tartotta, hogy minél több emberrel megismertesse és megszerettesse a tornát és a gimnasztikát.
Rendszeresen megtréfálta az arra sétálókat: hirtelen átszaltózott a fejük fölött, vagy úgy jelent meg, hogy egy-egy nőt vitt a vállán.
„Ez az egyetlen hely a világon, ahol valaki csak úgy ingyenes tornaoktatást kaphat profiktól” – mondta egyszer egy riporternek. Saunders nemcsak izmos és akrobatikus, de rendkívül jóképű is volt, így hamar feltűnt Dalínak, aki ideálisnak tartotta arra a szerepre, amit neki szánt.
Sajátos nézőpontból készült a kép
Nem sokkal később már mindketten a festő katalóniai otthonában voltak, a testépítő pedig a műterem plafonjáról lógott, hogy Dalí szemügyre vehesse, hogy festenek ilyen helyzetben az emberi izmok. A kész alkotás olyan perspektívából ábrázolja Jézust, ahogyan előtte még senki sem festette meg: fölülről tekint le Krisztusra. A megközelítés kétségkívül egyedi és különleges – egyesek szerint talán túlságosan is az.
Valószínűleg ezt gondolhatta az a két ember is, akik megpróbálták elpusztítani vagy legalábbis megrongálni az alkotást. 1961-ben egy 22 éves férfi előbb kővel megdobta a festményt, majd hosszan szét is szakította a vásznat. Noha a festményt sikerült összevarrni és a sérülést kijavítani, bizonyos szögből még ma is látszik a nyoma. Az eset után a kép elé plexi védőréteget tettek szerencsére, hiszen így a második támadó, aki 1981-ben becsempészett egy légpisztolyt, és rálőtt az alkotásra, csak a műanyagban tudott kárt tenni.
Ezért tarthatták botrányosnak
Mik lehettek vajon azok a felháborító megoldások, amelyeket látva a két férfi el akarta pusztítani a festményt? Teljes bizonyossággal persze a kérdést nem lehet megválaszolni, az azonban biztos, hogy Dalí Krisztus-ábrázolásában több olyan motívum is szerepel, amely eltér a megszokottól. Vegyük például a festő nézőpontját: fölülről ábrázolja Jézust, mintha az Atya tekintene le rá, mintegy Isten helyére téve a nézőt. Ráadásul
Dalí több megszokott elemet is elhagyott: nem ütik át szögek a Megváltó tenyerét, nincs vér, és töviskoszorú sincs a fején.
Az alkotó elmondása szerint ezeket azért nem festette meg, mert egy álma hatására az az elképzelés alakult ki benne, hogy beszennyeznék Krisztus isteni tökéletességét. Sőt, a Jézus feje fölé tűzött papír üres, nem szerepel rajta a megszokott I.N.R.I. (Názáreti Jézus, a zsidók királya) felirat. Azt is többen felvetették, hogy a kereszt alatt elterülő táj egyáltalán nem hasonlít Jeruzsálem környékére, sokkal inkább emlékeztet a katalóniai Port Lligat öblére, amely Dalí otthonától nem messze található.
Hogy valóban ezek miatt a szokatlan motívumok miatt rongálták-e meg a festményt, valószínűleg sosem fog kiderülni. Az ugyanakkor biztos, hogy a katolikus egyház nem talál kivetnivalót Dalí Krisztus-ábrázolásában. Ezt mutatja az is, hogy idén májusban és júniusban a római San Marcello al Corso-templomban állították ki, kölcsönkérve a glasgow-i Kelvingrove Art Gallerytől, ahol egyébként megtekinthető. A kiállítás egyik érdekessége az volt, hogy együtt szerepelt a kiállításon a Dalí-képpel annak inspirációja, Keresztes Szent János rajza is. Maga a festő így beszélt erről az alkotásról: „Keresztes János egy vallásos eksztázis után készíthette a rajzot, mivel ez az egyetlen rajz, amelyet valaha alkotott. Lenyűgözött, amikor először láttam, és később Kaliforniában, egy álomban láttam Krisztust ugyanabban a helyzetben, de Port Lligat táján, és hangot hallottam:
Dalí, ezt a Krisztust meg kell festened. Másnap elkezdtem a festést.”
Olvass arról is, hogy hogyan tervezett Dalí rémálombeli jelenetet Hitchcock filmjéhez.
