A tankönyvek általában kihagyják ezeket a kivételes tehetségű nőket, holott ugyanazon korszakban alkottak, mint a fentebb felsorolt művészek. Az évszázadok során azonban nevüket méltatlanul feledés homálya borította. Hogyan lehetséges, hogy a reneszánsz, amely a művészetek és tudományok virágzását hirdeti, a női zseniket szinte láthatatlanná tette? Ideje újra felfedezni négy reneszánsz művésznő életét és munkásságát!
A reneszánsz nők lehetőségei
Bár a művészetek virágkorát élték a reneszánsz idején, mégis a nők lehetőségei ezen a területen igencsak korlátozottak voltak. Komoly akadályok álltak a női művészek előtt: a tanulás, mesterségek elsajátítása általában családi kapcsolatok révén valósulhatott meg. Ha egy nő szakmai tudáshoz szeretett volna jutni, gyakran csak a művész apák, férjek vagy testvérek által tehették ezt meg. És ha el is érték az elismerést életük során, nevüket és munkásságukat többnyire elfelejtette megemlíteni az utókor. A társadalmi normák szintúgy erősen befolyásolták a művészeket. A nők számára kifejezetten tilos volt férfiak aktjainak ábrázolása, így főként vallási témájú műveket és portrékat festettek.
Artemisia Gentileschi, a bátorság művésze
Artemisia Gentileschi (1593–1653) a barokk korszak egyik legkiemelkedőbb festőnője volt, aki 15 éves korára már professzionális munkát végzett. Életműve ma már megérdemelten része a művészettörténeti kánonnak.
Elsősorban erős érzelmi töltetű témákat dolgozott fel – női nézőpontból.
Brutális jelenetet ábrázol az egyik legismertebb műve: Judit lefejezi Holofernészt. A festményen Judit, a zsidó hősnő megöli az ellenséges hadvezért. Gentileschi műveiben legtöbbször erőteljes női alakok jelennek meg, ami nem pusztán a véletlen műve: fiatalkorában nemi erőszak áldozata lett, ami nagy hatással volt a későbbiekben a művészeti munkásságára. Műveiben a női szenvedés és diadal olyan mélységgel jelenik meg, amely a férfi művészeknél ritkán látható. Napjainkban egyre több kiállításon és tanulmányban ismerik el munkásságát, mint a barokk kor festészet egyik legfontosabb alakja.
Viszontagságai ellenére sikerült férfi kollégái közé felzárkóznia, sőt, egyesek szerint felül is múlta őket.
Sofonisba Anguissola, a királyi udvar festője
Sofonisba Anguissola (1532–1625) az egyike azon női festőknek, akiket elsőként ismertek el nemzetközileg is. Művészeti tehetsége messze túlmutatott hazáján, Itálián, és kiemelkedő portréfestőként vált híressé. Többek között Michelangelo is elismerte tehetségét.
Anguissola a portréiban kifinomult technikai tudásával tökéletesen ábrázolta a részleteket, míg az alany érzelmeit különleges érzékenységgel ragadta meg és adta át az utókor számára.
Életének egyik legnagyobb sikerének számít, amikor II. Fülöp spanyol király udvari festőjévé vált. Ez alatt az időszak alatt, amit a spanyol királyi udvarban töltött, számos kiemelkedő portrét festett az uralkodó családról és az arisztokrácia tagjairól. Anguissola számára meghozta a nemzetközi hírnevet különleges tehetsége, és életműve fontos hozzájárulás a reneszánsz portréfestészet történetéhez.
Lavinia Fontana, a karrierista művésznő
Lavinia Fontana (1552–1614) tekinthető a reneszánsz időszak egyik legtermékenyebb női festőjének, ugyanis több mint 100 festményt hagyott hátra. Igazán figyelemre méltó, hogy Fontana nemcsak sikeres művészi pályát futott be, hanem mellette egy nagy családot is felnevelt.
Anyaként és művészként is remekül helyt állt egy olyan korban, amikor a nők többsége gyerekeket nevelt és vezette a háztartást.
Műveiben többnyire arisztokrata nőket ábrázolt, de a képek különlegessége éppen abban rejlik, hogy ezek a nők nemcsak a szépségükkel tűnnek ki, hanem az erejük, személyiségük is szinte átsugárzik a festményeken. Fontana művein a nők önálló, erős karakterek, nem csupán passzív szereplők. És mindezek mellett ő volt az első nő, aki nyilvános oltárképek elkészítésére is megrendelést kapott, holott ebben a korban ez rendkívül szokatlan volt.
Plautilla Nelli, az apáca, aki festett
Plautilla Nelli (1524–1588) egy domonkos rendi apáca volt, aki a Santa Caterina kolostorban élt és alkotott, valamint ő volt az első női művész, aki komoly elismerést szerzett Firenzében. Bár hivatalosan nem részesülhetett művészeti képzésben, mindennek ellenére autodidakta módon megtanult festeni, és a firenzei vallási közösségben tűnt fel a vallási témájú képeivel.
Nelli műveiben erős spirituális érzelmeket és részletgazdagságot jelenít meg. Firenze különböző templomaiban számos vallási festménye valamint oltárképei megtalálhatók. Nevét sokáig feledés övezte, az utóbbi években kapott egyre több figyelmet. Nelli példája remekül bemutatja, hogy a női művészek a vallási életben is képesek voltak maradandót alkotni, még akkor is, ha a nevét a világ sokáig nem ismerte.
Ezért fontos beszélni róluk
Az, hogy ezek a női művészek szinte teljesen láthatatlanok maradtak évszázadokon keresztül a történelemkönyv lapjain, arra emlékeztet bennünket, hogy gyakran a múlt történetének egyetlen szűk szeletét látjuk a valóságból. Ahogy napjainkban egyre több figyelmet kapnak ezek az elfeledett tehetségek, fontos felismernünk, hogy a művészet történetének teljes megértéséhez elengedhetetlen a női alkotók életművének újra felfedezése, és méltó elismerése. Ezek a nők nemcsak a saját korukban állták meg a helyüket, hanem ma is remek példát mutatnak arra, hogy nemtől független a tehetség és a kitartás.
Azt tudtad, hogy g únynévből született az egyik leghíresebb művészeti irányzat neve ? Ajánljuk figyelmedbe az erről szóló cikkünket.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés