Olyan nincs, hogy minden tökéletes. Az élet kiszámíthatatlan dolgokat produkál, s míg egyszer fenn, másszor bizony igencsak lenn találja magát az ember. Még ha maradandót is alkot, amivel az egész emberiség sorsát fordítja jobbra, és aminek évszázadokon át milliók örülnek, akkor is lesz haragosa, és lesz, akinek még ez sem felel majd meg. De hogy ez pont az ember tulajdon családja legyen...
Tele volt szélsőségekkel Alfred Nobel élete
„Kifejezett kívánságom, hogy a díjak odaítélésekor ne vegyék figyelembe a jelöltek nemzetiségét, hanem a legérdemesebb kapja meg a díjat, akár skandináv, akár nem” – többek között ez sem tetszett mindenkinek. Alfred Nobel – aki szélsőségektől nem mentes életét felfedezések és tragédiák tarkították – a szegénységből képes volt gigászi vagyonra szert tenni, majd 90 gyára tulajdonosaként díjat alapított. A svédek azonban azt nem nagyon értékelték, hogy ebből rajtuk kívül más is kaphat majd.
Hát még a Nobel-család többi tagja hogy meg volt lepődve, amikor a tudós végrendeleteiből végre világossá vált számukra, hogy nem a rokonság, hanem a díj viszi a prímet a vagyon öröklési sorában.
Még Nobel sem hitt teljesen az általa alapított díj sikerében
„Szándékomban áll halálom után egy nagy alapot hagyni a béke eszméjének előmozdítására, de szkeptikus vagyok az eredményeit illetően” – mondta egyszer.
Előfordult már a világtörténelemben, hogy egy tudós hiába törte a fejét a világ előmozdítása érdekében valamilyen találmányon éveken vagy egy életen át, rosszul sült el a dolog, és ötlete inkább a pusztulást, mintsem a fejlődést szolgálta. Alfred Nobel kifejezetten békepárti volt, ráadásul a béke eszméje mellett hosszú távon elkötelezett, közben pedig még internacionalista és önzetlen ember is. Hiába volt szülőföldje Svédország, élt Oroszországban, később pedig Franciaországban, és olaszországi lakásában érte utol a halál. Talán ennek is köszönhető, hogy nemzetiségi alapon semmilyen előnyt nem engedett az általa alapított díj odaítélésében a svédeknek.
De a dinamit feltalálásakor is csak békés, konstruktív célok vezérelték. Miután egy olasz barátja, Ascanio Sobrero kémikus felfedezte a nitroglicerin rendkívül robbanékony tulajdonságát, Nobel nyughatatlan próbálkozásba fogott, hogy az építkezéseknél, alagutak fúrásához, hidak emeléséhez, sziklák kivájásához és a vasúthálózat fejlesztéséhez nélkülözhetetlen terepmunkákat robbantásos módszerrel tudják megkönnyíteni. Ehhez azonban a túl robbanékony nitroglicerin biztonságos használatát kellett tovább fürkésznie. A megoldására egy halálos áldozatokat is követelő laboratóriumi baleset vezette rá indirekt módon. Az így létrehozott anyag lett a dinamit, de a kísérletek során nem „csak” a felrobbant laboratóriumi dolgozók lelték halálukat, hanem 1864-ben, három évvel a cél, vagyis a dinamit létrejötte előtt, maga Emil Nobel, Alfred egyetlen öccse is, mindössze 21 évesen.
A Nobel-díj alapításának a család örült a legkevésbé
Alfred Nobel, Immanuel Nobel harmadik fiaként született. A család Svédországban előbb viszonylag tűrhető körülmények között élt, de a szintén feltaláló apa kevésbé volt sikeres, mint Alfred nevű fia, így a hitelezők elől egészen Oroszországig kellett menekülnie. Mikor aztán a család ott újra egyesülni tudott, és ismét viszonylagos jólétben élhettek, a fiúk kiváló oktatásban részesültek. Alfréd visszatért azonban apjával Svédországba, két bátyja pedig Oroszországban maradt. Emil nem sokkal később életét veszítette a tragikus robbanásban, de mivel Alfred még így sem adta fel álmai üldözését, a sok befektetett energia és a kitartása meghozta a várva várt eredményt.
Alfred Nobel végül 20 különböző országban nyitotta meg mintegy 90 gyárát, s tett szert arra a vagyonra, melyből díján keresztül később nemcsak a tudomány fejlődését, de az irodalom gazdagítását és a béke elősegítését is jutalmazzák mind a mai napig.
Igen ám, csakhogy az, hogy a díjazottak jutalmazására hagyta vagyonát, a családtagoknak nem tetszett.
Ha érdekel a különc zsenik érdekes élete, erről a híres tudósról is olvasd el a cikkünket.
