Nelson admirális

A feltételezés nem alaptalan, miután a hordónyi pálinka az utolsó cseppig eltűnt a fedélzetről, mire a kikötőbe ért.

Nelson a csatát megnyerte, de az életét elveszítette

Horatio Nelson volt talán minden idők egyik leghíresebb tengerésze, aki a trafalgari csata hőse, győztese, és egyben áldozata is volt. Nelson, aki egész életében tengeribetegségben szenvedett, miután parancsot kapott a francia-spanyol flottával való szembeszállásra, 1805. október 21-én tengerre szállt, és egy véres ütközetben összecsapott az ellenséggel a Trafalgar-fok közelében.

A golyó átszakította a tüdejét, és a gerincén is áthatolt. A sérülések ellenére a tengernagy még három órát élt, így annak tudatában halhatott meg, hogy a britek megnyerték meg a csatát. A korabeli visszaemlékezések szerint Nelson utolsó szavai ezek voltak:

„Hála Istennek, megtettem a kötelességemet.”

Az admirális halálát okozó puskagolyót jelenleg a Windsor-kastélyban őrzik.

Pálinkával tartósították a holttestet

Miután a tengernagy nem akarta, hogy holttestét a tengerbe vessék, a hajó legénységének ki kellett találnia valamit, hogy azadmirális földi maradványát megőrizzék. Erre már csak azért is volt szükség volt, mert a hajó, amivel Angliába szállították, megsérült, ezért a legénységnek kreatívnak kellett lennie annak érdekében, hogy megóvják a bomlástól a holttestet.

Ám a történet szerint a hajó meghibásodott, ezért módosítani kellett az úticélt, és a hajó javításra indult Gibraltár felé, ahol kiderült, hogy a hordó üres. A legenda szerint a fedélzeten tartózkodó tengerészek az út során leitták a holttestről a pálinkát. Ám utóbb kiderült, erről szó sem volt, nem is lehetett, hiszen a hordót fegyveres őrizet alatt tartották egészen Angliáig.
De ha nem a hajó legénysége itta meg a holttest tartósítására szánt szeszesitalt, akkor mi történhetett valójában?

Ez lehetett a Nelsont védő pálinka sorsa

Mindent összevetve vélhetően csak a történet kiszínesítésére találták ki azt, hogy a tengerészek fogyasztották el Nelson holttestéről a pálinkát. Bár nem nehéz elképzelni, hogy a szomjas tengerészek akár arra is képesek lettek volna, hogy a kísértéstől hajtva elkortyolgassák „Nelson pálinkáját”.

Akár ittak a tengerészek a tartósításra szolgáló szeszből, akár nem, tény, hogy az admirális földi maradványai a 44 napos hajút során eljutottak Angliába, ez pedig valószínűleg egy balesetnek és William Beatty fedélzeti sebésznek köszönhető.  Beatty tudta, hogy az erős pálinka lelassítja a test bomlási ütemét, ám azzal vélhetően nem számolt, hogy a bomló testben lévő bélben végbemenő biológiai folyamatok következtében a hordó a keletkező gázok miatt felrobbanhat. És minden jel arra utal, hogy fel is robbant. 

Egy írásos beszámoló szerint az esetet követően a lezárt hordó szétszállt, és a hordóra vigyázó őr rémületében sírva közölte társaival, hogy az admirális újra életre kelt. Az esetet követően a fedélzeti sebész útközben boncolást hajtott végre a testen, és eltávolította a halált okozó muskétagolyót, valamint a belső szerveket is.

Így Nelson teste végül visszakerült Angliába, ahol ragjához méltóan egy ólomkoporsóba helyezték, melyet pálinkával, kámforral és mirhával töltöttek meg, és Szent Pál-székesegyházba helyeztek örök nyugalomra.

Az időjárás nem csak a háborúban harcoló katonák egészségére volt hatással, befolyásolta a csapatok mozgását is.