A második világháború derekán jártunk, amikor Amrita Sher-Gil egyik pillanatról a másikra kómába esett egy kiállítására készülvén, majd két nap után váratlanul elhunyt. Férje, aki maga is orvos volt, nem engedett más szakembert a közelébe, így gyorsan felröppentek a pletykák arról, hogy talán megmérgezte. Saját anyja is biztos volt abban, hogy gyilkosság áldozata lett lánya. A legendás tehetségű festőművész, a magyar Frida Kahlo rövidke élete során halhatatlant alkotott, a mai napig tolonganak az érdeklődők, ha egy képe kalapács alá kerül.
Bár hazánkban alig ismert Amrita Sher-Gil neve, a világ számos más országában rajonganak a magyar Frida Kahlo munkásságáért. Különleges családból származott, nem kevésbé különleges nevét a zoroasztrianizmus egyik istennőjéről, Amritáról kapta. Anyja francia-magyar-zsidó családba született, akinek testvére Baktay Ervin, a legendás orientalista, művészettörténész volt, az indiai kultúra kutatója.
Rajongott Indiáért a magyar Frida Kahlo családja
Amrita anyja, Gottesmann Marie-Antoinette maga is élénken érdeklődött a művészetek iránt, Puccininál tanult zongorázni. Így jutott el az angol királyi udvarba is, ott vendégeskedett ekkoriban az utolsó szikh király lánya is. Mellé kerestek zenében jártas társalkodónőt, mely szerepre a fiatal lány alkalmasnak bizonyult. A vonzó, különleges szépségű zongoristáért sorban álltak a férfiak, még maga a hercegnő vőlegénye is udvarolni kezdett neki. Umrao Sigh Sher-Gil a perzsa és szanszkrit irodalom professzora volt, tradicionális szikh viseletben járt, turbánnal, hosszú szakállal. Az ősi, indiai maharadzsa család leszármazottja igencsak hamar felkeltette a lány figyelmét, gyorsan szárba szökkenő szerelmük miatt még gyorsabban távozniuk is kellett az udvarból.
Az már csak az esküvő után, Budapesten derült ki, hogy a hangzatos családi kapcsolatok vagyonnal nemigen járnak együtt.
A pár Budapestre költözött, itt született meg mindkét lányuk, az idősebb Amrita, és alig egy évvel fiatalabb húga, Indira is. Az első világháború kitörését követően a budai hegyekbe, majd Dunaharasztiba költöztek. Amrita élete első 8 éve alatt éltek Magyarországon.
Gyermekként is tehetséges festő volt Amrita Sher-Gil
Igencsak fiatal korában kiderült, hogy tehetséges festő lehet belőle. Már 5 évesen akvarelleket festett. Élete végéig nagy hatást gyakoroltak művészetére az édesanyjától hallott népdalok és népmesék, a népviseletek és a magyar táj. Amrita és Indira gyermekkora gondtalan és örömteli volt, annak ellenére, hogy szülei házassága nem volt zökkenőmentes, édesanyjuk depressziója pedig igencsak hullámzóvá tette kedélyállapotát. Ebben az időben csak magyarul beszéltek otthon.
1921-ben költöztek ki Indiába, a Himalája lábainál fekvő Szimla városába, ahol Amrita folytatta festői tanulmányait. Míg Magyarországon nagybátyja, Baktay Ervin oktatta, Indiában Beven Pateman segített továbbfejleszteni rajztudását. Eközben anyja megismerkedett egy itáliai szobrásszal, s hogy férje féltékenységét megelőzze, Amrita oktatására fogta a művész gyakori jelenlétét otthonukban. Kapcsolatuk olyannyira elmélyült, hogy végül lányaival együtt követte szerelmét Olaszországba 1924-ben.
Amrita egy zárdába került, ami ugyan igen neves intézmény volt, de indiai apja miatt hamarosan kirúgták.
A művészetek éltették a magyar Frida Kahlót
Miután a kolostor kiutasította, felhagyott itáliai tanulmányaival és visszatértek Indiába. A lány a festészetnek, az olvasásnak és a zongorázásnak szentelte a következő hónapokat. Nagybátyja is meglátogatta őket Indiában. Mivel látta, hogyan fejlődik unokahúga, azt javasolta, most már élő modelleken gyakoroljon.
A családtagokból és a család körüli emberekből modellek lettek. Baktay Ervin kritikus szemmel követte, és támogatta az ifjú művésznőt, sok tanáccsal ellátta. Mivel fiatal korában ő is festőművész szeretett volna lenni, hatékony segítségnek bizonyult jelenléte - őt azonban a keleti vallások szeretete letérítette a művészi pályáról. Amrita ezekben az időkben telt el önbizalommal saját tehetsége iránt. Nem is olyan soká Párizsba ment, hogy ott folytassa tanulmányait.
Először a Académie de la Grande Chaumiére-ben tanult Lucien Simon iskolájában, majd a híres École des Beaux-Arts tanítványa lett.
Fiatal kora ellenére hatalmas jövőt jósoltak neki kiemelkedő tehetsége miatt. Megismerkedett a művészeti szalonok és galériák vezetőivel, járta a múzeumokat, tanulmányozta a kortárs festészetet és a régi művészek alkotásait is. Ebben az időszakban a párizsi bohémek életét élte. Képeit sorra választották be a kiállításokra, portréi nagy sikereket arattak, díjakat nyert. A Három lány című művét a Szalonban is kiállították. Többször járt ugyan Magyarországon is, de a honvágya erősnek bizonyult. Nem Párizsba tért vissza, hanem Indiába. Az ottani nyomor láthatóvá vált számára, a művelt, nyugati szemléletű, emancipált lány képeinek témájává vált a szegénység. Művészetében keveredett az európai, modern stílus és a hagyományos, magyar és indiai népi elemek.
Művészetével küzdött a szegénység láthatóvá tételéért
Ekkoriban Indiában két domináns festőiskola létezett, a bengáli, azaz a hagyományos, érzelgős stílus és a Bombay School of Art, amely modernebb irányzatot képviselt. Amrita robbanásszerűen tört be ebbe a környezetbe, forradalmi változásokat hozva új eszméivel. Látásmódjára apja nyomán hatott Gandhi és Nehru is. A társadalmi változások elkötelezett pártolója lett.
Az első, modern pandzsábi festőként kezdték számon tartani.
Körbeutazta Indiát, hogy tanuljon, elsajátította a dél-indiai művészek miniatürista technikáját is. 1938-ban ismét Európába utazott, ekkor találkozott újra unokatestvérével, gyermekkori szerelmével, az orvostanhallgató Egan Viktorral. A szülők egyöntetű tiltakozása ellenére a fiatalok gyorsan össze is házasodtak, és Kiskunhalason telepedtek le.
Sokat kirándultak, járták a természetet, Amrita pedig belecsöppent magyar művészeti élet kellős közepébe. Találkozott Bartókkal, rajongott Adyért, odáig volt Karinthyért. Egy év magyar tartózkodás után férjével együtt visszatért Indiába, ahol a férfi indiai nagybátyjának üzemében helyezkedett el orvosként, Amrita pedig a vidéket járta és témákat gyűjtött képeihez.
Nem sok idő adatott meg nekik, első nagy indiai kiállítására készülve egyik pillanatról a másikra megbetegedett, a férje pedig nem engedett a közelébe másik orvost. A nő kómába esett, és 1941. december 5-én elhunyt. Másnap indiai szokás szerint a testét elégették, és a Ravi folyóba szórták. Egy esetleges utólagos vizsgálatnak esélye sem volt.
Úgy gondolták, megölték
A korabeli pletykák szerint állapotos volt, és a gyors lefolyású betegséget egy elrontott abortusznak köszönheti. Hivatalosan hashártyagyulladás volt a diagnózis, azonban saját anyja is úgy vélte, hogy férje megmérgezte, félt, hogy a gyerek nem tőle van. Egan Viktor legendásan féltékeny volt tehetséges és szép felesége miatt. Amrita édesanyja, lánya halálhírét követően nem sokkal öngyilkos lett, apja pedig élete végig tartó depresszióba esett.
Halála után festményeit Indiában nemzeti kincsekké nyilvánították. Nagy hatást gyakorolt nem csak a kortársakra, egészen új stílusirányzatot teremtett, és számtalan követője is lett művészetének. Felháborította a szigorú kasztrendszer és a nők kizárása a társadalmi életből, elsőként festette meg a nincsteleneket, páriákat – ez nagyon merész tett volt, pláne egy nőtől akkoriban. Indiai élete során fő műfaja az életkép volt. Festészete összeköti a nyugati posztimresszionizmust India hagyományos művészetével. Kiemelkedő szerepet játszott a nők emancipálásában is: művészetével kiharcolta, hogy a nők iskolába járhassanak és alkothassanak, ami korábban a férfiak kiváltsága volt. Munkásságát látásmódja és képi világa alapján is Frida Kahlóéhoz hasonlónak tekintik, csak idő nem adatott számára, hogy kiteljesedjen.
Leghíresebb festményei a nőkről készült mezítelen képek, és a páriákat ábrázoló vásznak a mai napig. Abban a korban ugyanis a nőket nem volt szokás meztelenül ábrázolni, ezt egyenesen megbotránkoztatónak találták. A képei iránt azonban hatalmas a kereslet a mai napig. Rövid élete, s emiatt viszonylag csekély életműve darabjai sorra döntik a rekordokat, ha kalapács alá kerülnek. Legutóbb a Mesemondó című alkotása 7,6 millió dollárért, azaz majdnem 2,8 milliárd forintért kelt el. A várakozásokhoz képest duplaannyit fizetett érte a vevő egy évvel ezelőtt, 2023 októberében. A magyar művészek között addig a maga 40 millió forintos eladási árával rekorder Csontváryt is maga mögé utasította.
Ha kíváncsi vagy, hogy miért tartják kiemelkedő művésznek Csontváry Kosztka Tivadart, ebben a cikkünkben olvashatsz róla.
