Amikor a gorbacsovi érában a Szovjetunió is a rendszerváltás küszöbén állt, úgy éreztem, feltétlenül meg kell néznem a Lenin-mauzóleumot, mert lehet, hogy több évfordulót nem él meg. Felröppentek ugyanis hírek, hogy bezárják, és a Nagy Október hősét kiköltöztetik a Kreml tőszomszédságából. Valószínűleg mások is erre gondolhattak, mert fél napig kellett sorba állni a moszkvai Vörös téren, mire bejuthattam a márványépület belsejébe. Amikor végre ott álltam a hűvös, félhomályos teremben – pontosabban haladtam, mert megállni egy pillanatra sem volt szabad – azt láttam, hogy körülöttem mindenki úgy tekint a bebalzsamozott testre, mintha valami szent feküdne ott. Már akkor arra gondoltam, hogy mi lehet ennek az embernek a titka, amivel így rabul tudott ejteni egy egész országot, sőt egy fél világot.
Szokatlan múltidézés a lenini évfordulón
Bár a szocialista propaganda zseniális elmeként dicsőítette, Lenin diákként messze nem tündökölt. Egyetemi évei alatt a jogi kar hallgatójaként nem volt éppen a tanárok kedvence, sőt, kifejezetten rossz hírnévre tett szert. Iskolai karrierje már csak azért sem volt diadalmenet, mert az állandó szabályszegések, forradalmi szervezkedés és politikai agitáció miatt végül kizárták a Kazáni Egyetemről. Ironikus, nem? Az ember, aki a munkásosztály jobb iskolázottságáért küzdött, viselkedése miatt kénytelen volt búcsút mondani saját iskolájának.
2. Lenin, a bankrabló
Hogy pénzt szerezzen a forradalomhoz, Lenin és társai nem riadtak vissza a bűnözéstől sem. Egyik leghírhedtebb akciójuk 1907-ben történt: Sztálin vezetésével kiraboltak egy bankot Tifliszben (ma Tbiliszi), ahol több mint 200 ezer rubelt zsákmányoltak – mai értéken számolva ez egy kisebb vagyon. Bár Lenin közvetlenül nem vett részt az akcióban, annak minden részletét jóváhagyta. A pénzből fegyvereket, nyomdákat és propagandát finanszíroztak. A forradalomnak tehát ára volt – és nem csak politikai értelemben.
3. Lenin, a szibériai száműzött
Lenint lázító tevékenysége miatt a cári hatóságok három évre Szibériába száműzték. Ám ott sem voltak teljesen embertelenek a körülmények: olvashatott, írhatott, és menyasszonya, Nagyezsda Krupszkaja is vele tarthatott. Bár maga a hely fizikailag megterhelő volt, Lenin ez idő alatt formálta ki politikai elképzeléseinek alapjait. A tajga csendjében, a magányos téli estéken nemcsak a túlélés, hanem a forradalom részletei is megszülettek. Szibéria tehát nemcsak büntetés volt számára, hanem egy olyan laboratórium is, ahol megerősödött politikai hitvallása.
4. Lenin, a svájci luxusforradalmár
Amikor Lenin épp nem bujkált vagy száműzetésben volt, egy svájci villa kényelmében folytatta politikai tevékenységét: csokoládét majszolva és a hófödte Alpok csodáiban gyönyörködve tervezte a munkásosztály „felszabadítását”. Az emigráció évei alatt kávéházakban találkozott más forradalmárokkal, és olyan helyeken tartott megbeszéléseket, amelyeket el sem tudtak volna képzelni a nyomorúságos körülmények közt élő orosz munkások. Ez az időszak szöges ellentétben állt az általa propagált „áldozatos küzdelemmel” – de a szocialista történészek szerint ez a nyugalom tette lehetővé, hogy Lenin a világforradalom víziójára koncentrálhasson.
5. Lenin, aki a vereségre játszott
Lenin a háborút nem nemzeti tragédiának, hanem politikai lehetőségnek tekintette. Az első világháború kitörésekor abban reménykedett, hogy Oroszország vereséget szenved, mert úgy vélte, hogy egy ilyen katasztrófa meggyengíti a cári rezsimet, és ez fog megágyazni a proletárforradalomnak. Miközben a fronton milliók haltak meg és szenvedtek, Lenin a svájci emigráció biztonságából írt pamfleteket, amelyekben arra buzdította a katonákat, hogy ne harcoljanak. Mondhatnánk, hogy ez árulás, de ő ezt a forradalom érdekében tett stratégiai lépésként tüntette fel – és tény, hogy később az ő malmára hajtotta a vizet.
6. Lenin, az importált forradalmár
1917-ben Lenin a németek által számára biztosított különvonaton tért vissza Oroszországba, vagyis egyfajta „importált forradalmárként” érkezett, az ellenség hátszelével. A németek célja egyértelmű volt: destabilizálni Oroszországot, hogy az kilépjen az első világháborúból. Lenin elfogadta a német segítséget, de sosem vallotta be, hogy ez mennyire meghatározó volt a forradalom sikerében. A vonat tehát nemcsak utazási eszköz volt, hanem egy politikai alku szimbóluma is, amely örökre kérdőjeleket hagyott Lenin morális tisztessége körül.
7. Lenin, aki parókát viselt
Lenin nem mindig a retinánkba égett kopasz vezérként járta a világot. Az illegalitás éveiben gyakran kellett álruhát öltenie, hogy kicselezze a cári titkosrendőrséget. Volt, hogy parókát és álszakállt viselt, hogy elkerülje a lebukást. Képzeljük csak el: a történelemkönyvek jól ismert arca hirtelen egy dús hajú, nagy szakállú figuraként jelenne meg! Az álruhás Lenin nemcsak a rendőröket, de valószínűleg minket is bepalizott volna, ha szembejön az utcán.
8. Lenin, aki Rolls-Royce-szal járt
A bolsevik vezető, aki a munkások és parasztok nevében hirdette az egyenlőséget, egy Rolls Royce-ot használt hivatalos útjain. Az autót a szovjet kormány vásárolta Angliában, Leninnek azért tetszett meg, mert páncélozott volt, így a védelmi képességei ideálissá tették számára. A járművet gyakran úttalan utakon is használták, ezért a pétervári Putyilov-gyárban – ott, ahol a forradalmat kirobbantó sztrájk kezdődött – teljesen átalakították: első kerekeire sítalpakat szereltek, a hátsókat pedig lánctalpakra cserélték. Egy ilyen luxusautó különösen abszurd képet festett a vidéki Oroszország világvégi helyein, miközben a „proletárvezér” a munkásosztály elnyomásáról prédikált.
9. Lenin, aki nem volt munkás
Lenin munkásságának talán legnagyobb ellentmondása, hogy miközben a „munkásosztály vezéreként” állította be magát, valójában soha nem dolgozott munkásként. Egy jómódú család fiaként nőtt fel, és inkább az írás, az olvasás és a filozofálgatás kötötte le. Ez persze nem akadályozta meg abban, hogy a munkásosztály kizsákmányolása ellen harcoljon – még ha személyes tapasztalat híján ezt inkább elméleti síkon tette is. Élete jelentős részét könyvtárakban és konferenciatermekben töltötte, ahol a proletariátus felszabadításáról írt és szónokolt – biztonságos távolságban az igazi fizikai munkától.
10. Lenin, aki nem volt hűséges
Lenin házas volt, de életében jelentős szerepet játszott Inessa Armand, a francia forradalmár, aki hivatalosan maga is házasságban élt, de elhagyta orosz férjét. Állítólag amikor Leninnel találkoztak, első látásra egymásba szerettek. Tény, hogy levelezésük hangvétele szokatlan intimitásról árulkodik. Lenin felesége, Nagyezsda Krupszkaja tudott a titkos viszonyról, évekig működött a szerelmi háromszög, sőt, volt olyan időszak, amikor Inessa beköltözött a párhoz, és hármasban éltek együtt. Minderről azonban az önérzetében súlyosan megsebzett nő mélyen hallgatott – talán mert a forradalom ügye mindenek felett állt.
Lenin halála és a „mítosz születése”
Ma van a 101. évfordulója Lenin halálának. 1924. január 21. után a szovjet vezetés azonnal hozzálátott, hogy a forradalmi vezérből mitikus alakot faragjon. Az ikonikus mauzóleum, a test konzerválása, a városok és utcák átnevezése mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy Leninből egyfajta vallásos tisztelettel övezett szimbólum váljon. De akik még ma is istenítik, azok valószínűleg a fenti történeteket nem ismerik, vagy teljesen más optikán át látják.
Ha kíváncsi vagy, hol van még Magyarországon Lenin utca, ide kattintva megtudhatod.