Aki járt már középkori várban, és vette a fáradságot, hogy felsétáljon a vártoronyba, tudja, hogy felfelé és lefelé is igen kényelmetlen és fárasztó megmászni a keskenyen kanyargó csigalépcsőt.
Ez a középkori lépcsők kanyarodásának oka
A jelenségre az idegenvezetők kedvelt magyarázata nem más, minthogy a kastélyokban minden csigalépcső azért forog az óramutató járásával megegyező irányba, hogy a jobbkezes, a lépcsőn lefelé haladó védők előnyhöz juthassanak a felfelé haladó támadókkal szemben. Utóbbiak fegyvere a lépcső fordulási iránya miatt olykor-olykor a szegélyező oszlopokba akadt, amely akadályozta őket a sikeres bajvívásban.
Ez az elmélet nem csupán az idegenvezetők nagy kedvence. A lépcsők története megjelent számos útikönyvben, de elhangzott már több dokumentumfilmben, továbbá széles körben jelen van az interneten fellelhető forrásokban is.
Bár az elmélet népszerű, egyáltalán nem biztos, hogy megfelel a valóságnak.
Legalábbis James Wright régész szerint, aki nemcsak a lépcsők fordulási irányának okát derítette ki, hanem utánajárt annak is, honnan ered a csigalépcsők legendája.
Több tény is cáfolja a csigalépcsők legendáját
Tény és való, hogy ha kipróbálnánk, milyen lehet párbajt vívni a középkori várak csigalépcsőjén, azt tapasztalnánk, valóban nehezebb dolgunk lenne lefelé jövet védekezni, ha a lendülő jobb kezünkben lévő kard kőoszlopba ütközne.
James Wright a fenti elméletet arra hivatkozva cáfolta meg, hogy egyáltalán nincs meggyőző bizonyítékunk arra vonatkozóan, hogy ez az egész „lépcsőn való harc” elmélet valóban megállja a helyét. Kiderült ugyanis, hogy a középkori váraknak sokkal inkább az volt a funkciója, hogy életteret, otthont biztosítson az ott élőknek, és csak elvétve volt csaták színtere.
Az azonban tény és való, hogy ha ostromokra került a sor, a krónikások szívesen jelentettek a várakban zajló párharcokról, mert akkoriban ez ugyanúgy vonzotta az embereket, mint a modern média címlapjain szereplő bulvár. Ám ezek a többemeletnyi, lépcsőn vívott küzdelmek sokkal inkább a krónikások túlkapásai voltak.
Kiderült ugyanis, hogy a középkori hadviselés kevésbé emlékeztetett a Trónok harca című filmben látott jelenetekre. Ha az ellenség bejutott a várba, akkor az esetek jó részében már nem volt mit tenni.
Bárhogy is történt, vitatható, hogy a lépcső iránya döntő tényező lehetett a párharcokban akkor, amikor a középkori lovagok fegyverei legalább egyméteresek voltak markolattal együtt, így ezekkel nem volt túl kényelmes a toronyba vezető keskeny, szűk lépcsőn csatázni.
A legendát cáfolja az is, hogy a felfelé haladó támadó előnyt szerezhetett azzal, hogy a lefelé jövő védő lábait könnyen megsebezhette, ráadásul lefelé tartva és előre hajolva küzdeni, az egyensúly megtartása szempontjából sem volt biztonságos.
De honnan származik az elmélet?
Ami a legenda származását illeti, Wright arra jutott, hogy a lépcsőn való kardforgatásról szóló elmélet legkorábban egy Sir Theodore Andrea Cook nevű angol műkritikus írásaiban olvasható 1902-ben, melyet a csigalépcsőkről írt.
Ám Cook nem volt sem történész, sem a középkor szakértője, sem építész, sem katona. Esszéje pedig nem a különféle lépcsőházak taktikai előnyeiről szóló értekezés volt, hanem egy jegyzet a spirális tervezések esztétikájáról. Elméletét pedig több író és könyvszerző is átvette, és forrásként hivatkozott Cook esszéjére.
Ez lehet az eredeti ok
A fentiekkel ellenétben Wright sokkal inkább úgy véli, hogy a csavar iránya összefügghet azzal, hogyan tudták minél kényelmesebben és praktikusabban szállítani a kastélyban az árut. Végső soron a középkori várak lépcsői is ugyanazt a célt szolgálták, mint napjainkban: hogy az emberek eljussanak az egyik emeletről a másikra. Az, hogy a legtöbb várban az óramutató járásával megegyező irányba haladnak a lépcsők, sokkal inkább ízlés vagy divat kérdése volt. Emellett a csigalépcső sokkal inkább demonstrálta a monumentalitást, a mecénás stílusfejlődését és innovatív esztétikai érzékenységét. Végső soron Wright arra jutott, hogy a középkori lépcsők leginkább csak tervezési és térbeli megfontolások miatt fordultak az óramutató járásával megegyező irányba, és nem azért, hogy segítse a védekező harcost a betolakodó seregek ellen a lépcsőn folytatott csatákban.
A középkori városokban sokszor külön utcája volt egy-egy mesterség képviselőinek. De milyen munkát végzett, aki nem fizikai munkára vágyott?
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
