halál sugár

Gyerekkorából mindenkinek ismerős lehet az a jelenség, hogy nagyítóval össze lehet gyűjteni a nap sugarait, és megfelelően fókuszálva azokat olyan magas hőmérsékletet lehet egy ponton létrehozni, hogy megfeketedik tőle a papír, sőt, akár meg is gyullad. Ezt gondolta tovább az ókorban a híres görög feltaláló, Arkhimédész, amikor időszámításunk előtt 213–212-ben Siracusa ostrománál hatalmas tükrökkel égette fel a várost támadó hajókat. Legalábbis egyes korabeli beszámolók, mint például Plutarkhosz görög (majd római) történetíró feljegyzései szerint. A halálsugár valódiságát és kivitelezhetőségét azóta is gyakran vitatják, ám most egy 12 éves diáknak sikerült megépítenie – igaz ugyan, hogy mai eszközökkel.

Csak tükrök és lámpák

Brenden Sener homorú tükröket használt szerkezetéhez, a napot pedig egy 50 wattos infralámpával helyettesítette. Kísérletezése során azt találta, hogy minden újabb, megfelelő szögben beállított tükör 2 Celsius-fokkal emeli a végső hőmérsékletet. Később 100 wattos körtére váltott, ekkor az első három újabb tükör 4-4 fokkal, a negyedik már 10 Celsius-fokkal emelte a hőmérsékletet.

Mindössze négy tükörrel és egy 100 wattos infralámpával 54 Celsius-fokos hőséget sikerült előidéznie.

Sener munkájával több rangos díjat is elnyert. Könnyű elképzelni, hogy a LED-villanykörténél jóval forróbb mediterrán nap sugarait fókuszálva talán valóban el lehetett érni a fa felgyulladásához szükséges hőmérsékletet.

Sikeres halálsugarat készített az MIT-csapata is

Hasonló eredményre jutottak 2005-ben a Massachusetts Institute of Technologyban (MIT) is. Ők 124 sík felületű, téglalap alakú tükröt használtak, félkörívben elrendezve a tőlük 30 méterre elhelyezett hajómodelltől. Kísérletüket siker koronázta, igaz, 10 percnek kellett eltelnie, hogy meggyulladjon a fa, és makulátlan napsütésre volt hozzá szükség. A népszerű MythBusters sorozat többször is nekifutott a halálsugár megalkotásának, ám egyszer sem járt igazi sikerrel. Utolsó, 2010-es kísérletük során 500 iskolás gyerek irányította tükrökkel a nap sugarait egy 120 méterre elhelyezett, életnagyságú római hajómodell vitorláira, ám a vásznak nem érték el a 210 Celsius-fokos hőmérsékletet, ami a felgyulladásukhoz kellett volna.

Sikerült ugyanakkor felgyújtania a rétegelt lemezből készített és szurkos festékkel lekent római hajómodellt 1973-ban Ioannis Sakkas görög tudósnak. Athén mellett hajtották végre a kísérletet, amely során

– Arkhimédész idejében még nem ismerték az üvegtükröket. Amikor sikerült megfelelően beállítani a tükröket, a hajó másodpercek alatt lángra kapott.

Különleges szerkezetek feltalálója

Nem a halálsugár volt Arkhimédész egyetlen érdekes találmánya, amelyet bevetett Siracusa ostrománál. A korabeli beszámolók szerint a támadó rómaiak életét katapultokkal és ballisztákkal, illetve egy Arkhimédész karma névre keresztelt szerkezettel is megkeserítette.

„Vaskarmok ragadtak meg egyes hajókat az orrnál fogva, felemelték őket a magasba, majd visszaejtették őket a mélységbe. (…) Gyakran a felemelt hajókat előre-hátra lóbálták a levegőben, amíg a legénység mindenféle irányba ki nem zuhant belőlük”

– írta feljegyzéseiben Plutarkhosz. Ez a szerkezet tulajdonképpen egy hatalmas daru lehetett, amelynek végére kampót erősítettek.

Hosszan kitartottak a város falai között

A rómaiak a második pun háború során támadták meg Siracusát. A királyság – amelyet az első pun háború során hódítottak el Karthágótól – korábban a Római Birodalom szövetségese volt, ám i. e. 215-ben Hieronymus uralkodása alatt többségbe kerültek a Róma-ellenes frakciók, és 214-ben kitört a háború a Római Köztársaság és Siracusa között. A szárazföldön és tengeren egyszerre támadó csapatokat Marcus Claudius Marcellus consul vezette, ám a várost hónapokon keresztül hiába próbálták elfoglalni. Ebben nagy szerepe volt Arkhimédésznek, aki különféle sajátos, akkoriban sosem látott szerkezeteket alkotott, amelyekkel a rómaiak nem tudtak mit kezdeni. Még úgy sem, hogy saját különleges ostromgépeiket is bevetették. Például a sambucát: két, egymáshoz erősített hajót, amelyeknek elejére széles létrát rögzítettek. A létra alja hozzá volt erősítve a hajó fedélzetének elejéhez, a tetejét viszont kötelek tartották, melyek másik vége az árbóchoz volt rögzítve. A létrát a kötelekkel előre lehetett engedni, így a hajóról közvetlenül meg lehetett mászni az ostromlott vár falait.

A harcok hónapokon át tartottak, végül patthelyzet alakult ki: a rómaiak nem tudtak sem betörni a városba, sem annyira körbevenni, hogy megakadályozzák az élelmiszer-szállítmányok bejutását.

215 őszén a rómaiak hírt kaptak arról, hogy a város lakói ünnepséget tartanak Artemisz tiszteletére. Míg a siracusaiak mulatoztak, egy kis csapat római megmászta a falakat, és megnyitotta a kapukat. A várost ezután már könnyen elfoglalták.

A híres feltaláló is a város falai között lelte halálát. A beszámolók szerint az akkor 75 éves tudós nem hagyta abba a munkáját akkor sem, amikor Siracusát elfoglalták, sőt, állítólag fel sem tűnt neki. Amikor egy római katona betört otthonába, és felszólította, hogy menjen vele, csak ennyit vetett oda:

„Ne zavard köreimet!”

A katona ezen annyira feldühödött, hogy ott helyben leszúrta a feltalálót, nem is tudva, hogy Arkhimédészt öli meg, akiről Marcellus meghagyta, hogy mindenképp élve kerítsék kézre.

(Nyitókép: Giulio Parigi freskója az Uffiziben.)

Olvasd el, hogyan telt a római legionáriusok élete, kattints ide!