film színésznő

Frances Farmer nem hétköznapi nő volt. Talán túl merész volt az 1940-es években, amikor ahhoz, hogy valakiből színésznő legyen, leginkább szépség és engedelmesség kellett. Ő mert makacs lenni, ami miatt hisztérikusnak nevezték. Mert érdekesebb filmszerepeket kérni és a saját hangját keresni, amiért naivnak kiáltották ki. És amikor el akart menekülni ebből a világból, már túl késő volt. Ekkor kezdték őrültnek bélyegezni. Most lenne 111 éves, az évforduló kapcsán emlékeztetett ellentmondásos életére az Exploring Your Mind.

A filmszínésznő, aki nem a mozikból maradt emlékezetes

Frances  Farmert sokan színészi tehetsége és egyedi kisugárzása miatt csodálták, ám botrányai és tragédiái révén többen ismerték a pszichiátria világában, mint a filmvászonról. Pedig a hollywoodi aranykor egyik nagy ígérete volt, de élete sokkal inkább egy sötét, fájdalmas saga, semmint sikertörténet.

1913-ban született az Egyesült Államokban, és gyermekkora óta művészi karrierről álmodott. Már 17 évesen országos hírnévre tett szert, amikor megnyert egy írói versenyt ellentmondásosra sikerült esszéjével, melynek címe „Isten meghal” volt. 1935-től a Washingtoni Egyetemen tanult, itt kezdte el felfedezni színpadi képességeit és szenvedélyét, szerepléseivel nagy sikert aratott néhány darabban. 1935 tavaszán élete váratlan fordulatot vett: megnyert egy előfizetői sorsolást a The Voice of Action című lapnál, így elutazhatott Moszkvába a Sztanyiszlavszkij Csoport színházába – bár édesanyja ezt már akkor is ellenezte. Nem sokkal azután, hogy visszatért Manhattanbe, felfigyelt rá a Paramount Pictures tehetségkutatója. Színészi karrierje ekkor indult be igazán, 22. születésnapján már hét évre szóló szerződéssel repülhetett Hollywoodba. A gyönyörű színésznő 27 éves korára már 18 filmben, három Broadway-eladásban és 30 jelentősebb rádió show-ban szerepelt.

Ekkor vett gyökeres fordulatot a színésznő élete

A sötét felhők 1942-ben kezdtek gyülekezni élete egén. Alkohol- és gyógyszerproblémákkal küzdött, elvált első férjétől, a Paramount Pictures pedig felbontotta vele a szerződést. Még ugyanebben az évben letartóztatták, mert részegen vezetett felkapcsolt fényszórókkal, amikor éppen a háborús helyzet miatt elsötétítési rendelet volt érvényben. Emiatt 180 nap felfüggesztett börtönbüntetést kapott és 250 dolláros pénzbírságot, aminek csak a felét fizette ki.

Nem sokkal később ismét bajba keveredett: testi sértésért jelentette fel őt a forgatási stáb egyik tagja. Rendőrök törték rá az ajtót a szállodai szobájában, miközben ő aludt, és újra a bíróságon találta magát. Ezúttal már kötelezték a 180 nap letöltésére, de a tárgyalás sem volt kimondottan zökkenőmentes: dühében megpofozott egy rendőrt, aki nem hagyta, hogy telefonáljon egyet, végül kényszerzubbonyban vitték el a teremből. A büntetését azonban sosem töltötte le, mert szülei felvették a kapcsolatot egy pszichiáterrel, akinek a közbenjárására rövidesen átvitték a börtönből a Los Angeles General Hospital pszichiátriai osztályára, majd pár nap múlva egy színészek számára működtetett szanatóriumba.

Ebből állt a pszichiátriai terápia

A '40-es években az inzulinsokk nevű „terápia” volt a pszichiátria egyik „gyógymódja” – ez annyit jelentett, hogy magas dózisú inzulint fecskendeztek a páciens testébe, és az ettől kialakuló görcsrohamtól várták, hogy helyreállítsa az agy hibás működését. Farmert a szanatóriumban 90 alkalommal vettették alá ennek a módszernek, melyről önéletrajzi könyvében ezt írta:

Ez egy brutális fizikai terror, amely nemcsak az agysejteket, hanem a testet is sokkolta, és a beteget hányinger és fájdalom gyötörte.

Édesanyja végül kihozta őt a szanatóriumból, és hazavitte Seattle-be. Ám a viszonyuk igen viharos volt, sehogy sem jöttek ki egymással, így a nő kevesebb mint hat hónap múlva panaszt nyújtott be a King megyei bírósághoz, kérve, hogy lányát minősítsék elmebetegnek. A bíróság el is rendelte a kényszergyógykezelését a Western State pszichiátriai kórházban. Itt az inzulinsokk helyett már elektrosokkokat kapott három hónapon át heti két-három alkalommal, illetve „hidroterápiát”, ami gyakorlatilag azt jelentette, hogy jeges vízzel teli kádban tartották órákon át. A három hónap leteltével váratlanul kiengedték, pszichiátere szerint teljesen gyógyultan. Ehhez képest még számos alkalommal került vissza az intézetbe, ahol rengeteg kínt és megaláztatást kellett átélnie a gyógyítás nevében.

Egy évtized kellett a színésznőnek a teljes szabaduláshoz

Szabadságát csak 1953-ban nyerte vissza teljesen. Ekkor ért véget a tíz évig tartó rémálom, ami azzal a szörnyű nappal kezdődött 1942 októberében, amikor részegen hajtott haza. Egy újságíró, Matt Evans fogalmazta meg azt a gondolatot, amely minden jó érzésű emberben felmerülhet az esete kapcsán:

Ha Francest hagyták volna, hogy letöltse a 180 napot a börtönben, nagyon valószínű, hogy végül rendbe jött volna önmagával.

Ehelyett majdnem teljesen tönkretették olyan pszichiátriai „gyógymódokkal”, melyekkel még a mozivásznon sem szívesen szembesül az ember. Botrányai és mentális betegségei miatt Frances Farmert a tragikus színészkarrierek egyik legjellemzőbb példájaként emlegetik. Megrázó sorsáról 1982-ben filmet is készítettek Frances címmel Jessica Lange főszereplésével. Még ha a mozi ezt nem is mondja ki, életének története a tehetség, a lázadás és a bukás meséje. Egy olyan nőé, aki megküzdött a hírnév sötét oldalával, miközben a hollywoodi rendszer összemorzsolta.

Ha érdekel, hogy kik azok a színészek, akiket a mesterséges intelligencia életre keltett, ebből a cikkünkből megtudhatod.