Van, ami évtizedek múltán visszatér a mindennapokba, és a reneszánszát éli, de bizonyos tárgyak és jelenségek örökre a múlt tartozékaivá válnak. Neked mi "hiányzik" a 80-as évekből? A hétfői adásszünet? A kevesebb, de annál szocialistább autó az utakon? A kazettás magnók és a vonalas. tárcsázós telefonok? A retró édességek? Az életveszélyes, de mégis mindenkinek örömet szerző játszóterek? A határátkelők? Íme, 3 dolog, amivel valószínűleg már nem igazán találkozhat és ezért nem is érthet meg egy mai fiatal.
A 80-as években még volt adásszünet
A 80-as években még nem fenyegetett az a veszély, hogy folyamatos inger ér minket a kütyükből. Szórakoztató eszköz se volt annyi, és abban sem ment mindig olyasmi, amit nézni-hallgatni lehetett volna. A televíziós műsorsugárzás 1957-es megindulása után például 1989-ig nem volt hétfőnként adás (kivéve a szöuli olimpia felejthetetlen közvetítéseit). És amely napokon volt, akkor sem egész nap mentek a műsorok az 1. és 2. csatornán. A monoszkóppal viszont gyakran és hosszasan nézhettünk farkasszemet, miközben 1 kHz-es frekvenciájú, máig a fülünkben csengő sípolás hallatszott.
A 80-as években még szó szerint tárcsáztunk egy telefonszámot
Az első mobiltelefon-hívást 1990. október 15-én bonyolította le Bod Péter Ákos ipari és kereskedelmi miniszter, az első mobilhálózatra hazánkban eleinte csak Budapesten és elég borsos áron lehetett csatlakozni. A KSH adatai szerint 1998-ban lépte át az előfizetések száma az egymilliós határt, jelenleg már 14 millió fölött járunk.
A tárcsázós telefonok a 20. század közepétől terjedtek el szélesebb körben, és még a nyomógombos készülékek megjelenése után, a 80-as években is sok háztartásban jelen voltak, a nagyszülőknél egészen biztosan. A készülék elején egy matricán a vonal kapcsolási száma, a hátsó részén pedig egy bemélyedés az ujjak számára, hogy lehessen vele sétálni, amíg a zsinór engedte. Hogy mennyire az életünk részévé vált azok alatt az évtizedek alatt: ha felhívunk egy számot, mind a mai napig használjuk rá a tárcsázás szót. 2020-ban egyébként Justine Haupt kifejlesztett egy tárcsázós mobiltelefont, de azok régi idők mér nem hozhatók vissza. Ahogy az alábbi videó is bizonyítja, az okostelefonokhoz szokott fiatalokon simán kifoghat egy ilyen készülék, ha még sosem találkoztak vele:
A 80-as években ceruzával tekertük a magnókazettákat
Nemhogy a ceruzával tekerés rituáléját nem értik a mai fiatalok, sokak számára már az is nagy kérdés, hogy mi az a magnókazetta. Az orsós magnetofonok után és a digitális hangrögzítés megjelenése előtt a kazettás magnók uralkodtak a zenehallgatás terén. 1963-ban találták fel ezt a mágnesszalag alapú adathordozót, és a 70-es, 80-as években a mikrobarázdás hanglemezekkel párhuzamosan élte fénykorát (és még egy kicsit a 90-es évek elején is), nálunk az első CD-t 1988-ban adták ki.
És hogy miért kellett tekerni a kazettát? Hogy kíméljük az elemet a walkmanben, vagy hogy átugorjuk a gyűrött szalagrészt? Vagy csak menőnek akartunk látszani? A következő bejegyzés kommentjeiben számtalan válasz rajzolja meg azoknak az éveknek a hangulatát:
Ezen a videón pedig megnézheted, hogyan is történt mindez a hatszögletű ceruza segítségével:
(Címlapkép: Fortepan / Faragó György, Kálvin téri Áruház, 1981)
Nektek milyen autótok volt a 80-as években? Az alábbi cikkünkben a legnépszerűbb szocialista autótípusokat vesszük sorra!
