Olaszországba mész nyaralni? Több okból is irigyellek, de leginkább az isteni kaják miatt, amiket enni fogsz. És most ne csak a pizzára, tésztára és fagyira gondolj, mert az olaszok ennél sokkal több dologban jók. Ráadásul ahány táj, annyiféle finomság. A kevésbé ismert horvát ételekről szóló gyűjteményem után most tíz olyan olasz kaját szedtem össze, amiket a legnépszerűbb fogásokon túl érdemes megkóstolnod. Néhányról talán nem is gondolnád, hogy ilyesmiket esznek az olaszok.
Elöljáróban fontos tisztázni, hogy bár a világon szinte mindenki imádja, egyszerűen nincs olyan, hogy olasz konyha. Regionális konyhák vannak, amelyek fogásait a földrajzi adottságok, és a történelem alakította. Sokaknak ez egészen addig fel sem tűnik, amíg nem utaznak el mondjuk Szicíliába, ahol minden fűszeres és csípős, majd északra, ahol egészen máshogy főznek – pl. vajat használnak olívaolaj helyett – írja a Hello-Italy.com.
Kisokos: mit, mikor?
A legtöbb turista csak a pizzák és a tészták szekciójából válogat az olasz étlapokról, pedig egy hagyományos főétkezés ennél jóval összetettebb, a tészta például csak egy a fogások között.
Előételekkel (antipasti) kezdenek, majd ezt követi az első fogás (primi piatti) – ezek közt találjuk a tésztákat, rizottókat, gnocchit. Utána jön a második, vagy főfogás (secondi piatti) – itt vannak a húsételek, amiket már kevesebben ismernek. A primi és a secondi fogásokhoz, hacsak nem jelölik másképp, nem jár köret, általában őket külön lapon találjuk a menüben (contorni). Végül pedig jöhetnek az édességek (dolci).
Ahogyan az ételekben, úgy az étkezési időkben is eltérések lehetnek tájegységektől függően, de nagy átlagban valami ilyesmire készülhetsz:
- reggeli: kb. 7-11 között (Nagy terülj-terülj asztalkámra ne számíts, az olasz reggeli könnyű, egy porcukros süti és egy cappuccino a sarki kávézóban és már le is van tudva.)
- ebéd: északon kb. 12.30-14.00, délen 13.30-14.30
- Főleg északon nagy divat az aperitivo, ne hagyd ki vacsora előtt! Isteni program néhány falat étellel és egy jó itallal a kezedben beszélgetni, nézni az utcán igyekvőket. (Angolul itt, magyarul itt olvashatsz róla bővebben.)
- vacsora: 20:00-22:30 (A helyiekre szakosodott – tehát autentikus, olasz ételeket kínáló – éttermek biztosan nincsenek korábban nyitva, törődj bele.)
Cicchetti
Ha Velencében, vagy a környékén nyaralsz, ne hagyd ki a cicchettit, vagyis a spanyol tapas helyi megfelelőit, a kis szendvicskéket, amiket jellemzően egy pohár helyi borral kísérnek le. A tengeri herkentyűktől az olívabogyókig minden földi jóval megpúpozott, kenyér vagy polenta falatkákat áruló bárokat bácarinak hívják – írja a Wikipedia. A cicchetti lehet előétel, tízórai vagy uzsonna, de ha sokfélét veszel belőle, akkor komplett főétkezést is ki tud tenni.
Arancini
Aranybarnára sült, ropogós, kecskesajttal, tojással, olívaolajjal összekevert és kirántott kis rizsgolyók. A szicíliai eredetű előétel különböző töltelékű verziói az egész országban megtalálhatók. Hogy hogy jön a rizs az olasz kajához? Szicíliába az arabokkal érkezett meg, ezekre az időkre emlékeztet – írja a Walksofitaly.com.
Risotto zafferano
És még egy rizses étel: a sáfrányos rizottó, amit risotto zafferano vagy risotto Milanese néven találsz az étlapokon, és leginkább Lombardiára jellemző. A sáfrány spanyol hatásra került az olasz ételekbe a 16-17. században – írja a Walksofitaly.com.
Osso buco
Ha imádod a húst, az osso buco a te ételed lesz. "Az osso buco egy mennyei húsétel: inakkal átszőtt borjúlábszár, amiben még a velő is ott figyel, zöldségektől, a csontból kifőtt kollagéntől és a cupákos részektől rezgőssé vált sűrű szafttal. Jelentése 'lyukas csont', ami rögtön megmagyarázza, miért nincs lefordítva a világ egyetlen étlapján sem. Ugyanis arra utal, hogy szakács legyen a talpán, aki a főzés alatt nem veszíti el belőle a velőket" – írja róla a Nosalty. Kétféle verziója létezik, a paradicsomos és a fehér.
Cacio e pepe
Hagyjuk már a nagy húsokat, ha Olaszországba mész, te csak azért is tésztát ennél? Akkor legalább válaszd a helyi verziót! Rómában például a cacio e pepét, ami feketeborsot, pecorino sajtot és tésztát tartalmaz, semmi mást. Pofonegyszerű, mégis iszonyú finom.
Vitello tonnato
Ki hallott már halszószos húsról? Hát a Piemontban és Ligúriában élők: a vitello tonnato a két tartomány alapanyagainak legjavát házasítja. Ez az étel pedig nem más, mint vékony szeletekre vágott, főtt borjúhús kemény tojássárga, szardínia, olívaolaj, fehérbor, citromlé és tonhal keverékéből készült szósszal leöntve.
Ribollita
Hagyományosan a szegények étele volt a kenyérrel turbózott zöldségleves, a ribollita. Az egyik legfontosabb toszkán étel állítólag úgy született, hogy az éhes szolgálók uraik maradék kenyeréből, zöldségeiből jobb híján levest főztek maguknak. A neve is erről árulkodik, mely azt jelenti újramelegített – írja a Bonappetour.com.
Saltimbocca
A saltimboccának már csak a cuki neve miatt is be kellett kerülnie ebbe a válogatásba: elnevezése ugyanis azt jelenti, ugorj a számba. Vékony szelet borjúhúsból, prosciuttóból és zöld fűszerekből áll, ha jól készítik el, a fehérborban és vajban párolt hús gyakorlatilag elolvad a szádban. Az eredeti verzió a Róma környékről származó saltimbocca alla Romana.
Porchetta
Az általában szabad tűzön sült, fűszeres, gyógynövényes, fokhagymás, szaftos, zsíros disznóhús eredetileg az ország középső részéről származik. De annyira elterjedt, hogy ma már Velence környékén, Szardínián, Róma környékén, Umbriában, Abruzzóban is népszerű fogás. Általában paninibe töltve kínálják – gyakorlatilag az olaszok válasza a hamburgerre.
Torrone
És végül egy desszert: a ragacsos és krémes nugát, a torrone. Tojás, méz, citrusfélék és pirított magvak felhasználásával készül, és a legtöbb olasz kávézóban és cukrászdában megtalálható. Karácsony környékén különösen népszerű, de egyébként is kapható, étkezések zárásaként pl. Amaro likőrrel fogyasztják. Különböző variációi az egész országban megtalálhatók: Campania régióban csokiba mártják (Torrone Bacio), a szicíliai verzióban pirított szezámmag, mandula, narancs és méz van, Calabriában mogyorót használnak hozzá, de van fügés ízesítésű is (Torrone del Papa).
Így válassz éttermet, így ne lepődj meg a számlán
Ha az utcán sétálgatva éttermet keresel, úgy tudod megóvni magad a legnagyobb turistacsapdáktól, ha messze elkerülöd a híres főtereket és sétálóutcákat. Egy kis mellékutca családi éttermében garantáltan autentikusabb (és olcsóbb!) ételeket kapsz. "Egyébként, az éttermek nevéből is lehet a számla végösszegére következtetni. Egy olcsó, laza kajáláshoz a pizzeriák, a trattoriák és az osteriák vagy hosteriák között válogass. Ha szélesebb kínálatot, elegánsabb környezetet (és magasabb számlát) szeretnél, irány egy ristorante" – írja a Walksofitaly.com.
És még egy dolgot jó tudni: a legtöbb olasz étteremben copertót kell fizetni, ami gyakorlatilag annak a költsége, hogy megterítettek nekünk, és mi leültünk az asztalhoz. Ez egy néhány eurós tétel, és annyiszor adják a számlához, ahány fős a társaság. A copertót mindig feltüntetik az étlapon, ez nem turistaátverés, hanem bevett szokás, ne lepődj meg rajta. A turistás éttermekben ezen felül van, hogy szervízdíjat (servizio) is tartalmaz a számla. Borravalót ilyen esetben nyilván nem kell adni, de ahol csak coperto van, ott némi apróval megtoldhatjuk a végösszeget, ha élveztük a vacsorát. Ha nagyon szűkös az étkezésre szánt kereted, mindig nézz/kérdezz utána a copertónak és serviziónak, mert vannak olyan éttermek is, ahol egyik sincs, így ezen tudsz spórolni egy kicsit.
