Ilyen gasztrofesztivál nem lesz nálunk soha

Zanza!

Nem most kezdődött a vega/vegán kaják iránti érdeklődésünk, de itthon elég sablonos ételekkel találjuk magunkat szembe (rántott gomba, tartár, szevasz!) –  meg persze Steiner Kristóf klassz receptjeivel. Ritkán adódik olyan, hogy egy hiperben lenne vega/vegán szekció, hogy egy étterem lenyűgözzön az izgalmas húsmentes kínálatával, vagy ilyen ételeket lehessen kapni félkészen, hogy otthon csak be kelljen rakni a sütőbe, és egyszerűen csak tálalni.

Szóval, nehéz a vegák, hát még a vegánok sorsa hazánkban. Ezért is voltunk nagyon kíváncsiak, hogy külföldön milyen lehetőségeik vannak a húshagyóknak. Londonban, a Vegfesten néztünk körül, és kóstoltunk meg mindent, ami belénkfért. Egy hatszor nagyobb, tízszer gazdagabb piacon persze könnyű csodát tenni...

Ide be sem lehet jutni

Leszállva az Olympiánál az overgroundról, elég, ha az ember a tömeggel csak sodortatja magát, hogy megtalálja a vegafesztivált. Direkt korán elindultunk, hogy mindent meg tudjunk nézni, és  elkerüljük az iszonyúan nagy emberáradatot. Nos, nem jött be: már nyitás után pár perccel óriási sor volt a bejáratnál.

Komolyan, ekkora sor még az első Adidas/Meki előtt sem volt soha, és ha nem dolgozni mentünk volna, valószínűleg hátat fordítottunk volna, és kitaláltunk volna valami más programot. Mondjuk, kár lett volna, mert ilyen fesztiválon még sosem voltunk. És nem azért mert exkluzívan fel lett volna csicsázva (nem volt), vagy mert tele volt sztárséffel (nem volt), hanem, mert nem csak elképesztő kínálat volt, és szinte mindent meg is lehetett kóstolni. Ingyen.

Maga a kiállítás egyébként elég puritán volt, teljesen egyszerű műanyag/fa standokkal, semmi cicoma vagy parádé. 

Ilyennek kellene lennie minden fesztiválnak

A hazai fesztiváloktól megszokhattuk, hogy (néhány kivétellel) nem elég a belépőt kifizetni. Ha valaki kóstolót szeretne egy termékből, azért is csengetni kell – és általában nem is keveset. Ennek persze van egyféle szűrő szerepe is. De ha mindenért fizetni kell, előfordulhat (elő is fordul), hogy alig egy-két új termékkel ismerkedik csak meg az ember, hiszen túl drága lenne végigkóstolni minden újdonságot. Itt Londonban viszont, a kiállított termékek 90 százalékát ellentételezés nélkül meg lehetett kóstolni, sőt, ha nagyon ízlett a termék, vissza is hívtak repetázásra – ami, lássuk be, elég jó üzletpolitika. 

Az egynapos belépő 4000 forint körül van, de ha időben megveszi, ezért az árért kettőt is kaphat – akciósan –, plusz, 16 éves kor alatt ingyenes.

Ez látszott is egyébként: rengeteg fiatal volt, ami azért is nagy csoda, mert mikor érdekel egy tinédzsert, hogy tudatosan étkezzen?! A zenekarok valószínűleg sokat dobtak a hangulaton. Élőben zenéltek végig a fesztivál alatt, és lehetett a földön fetrengve bio italokkal lazulni a dallamokra. Jó volt.

Még mindig több az édesség

Sajnos, még mindig sokkal több az édesség ezen a területen, mint a "rendes" étel, de rengeteg újfajta alapanyagot ismertünk meg, ötletekkel és receptekkel is gazdagodtunk. Nagyon megérte elmenni, rengeteg fotót készítettünk, klikkeljen. Nézzék meg a képgalériát, és csodálkozzanak rá, milyen egy gasztrofesztivál Londonban.

A gyerekek is élvezték a fesztivált

Természetesen - ahogyan azt már az angoloktól megszokhattuk - gondoltak a családosokra is, akiket érdekelt a fesztivál, de nem tudták lepasszolni a gyerekeket senkinek. Az épület második emeletén az egyik szárnyban egy gyerekparadicsomot hoztak létre, ahol bébiszitterek vigyázták a kicsik minden mozdulatát, amíg a szülők körbejárták a hodályt. Így azért nem nehéz szülőnek lenni...

Blogmustra