Illetve malacszelet nélkül, mert hiába tudom, Cegléden melyik pék vállal malacsütést, kicsit túlzásnak érzem a 150 kilométeres logisztikai bravúrt egy citromot szopogató tetem miatt. A villanysütőmbe meg csak egy újszülött malac férne be, azon meg mit eszünk, ezért vettem két szép szelet malacsonkát, az is abból van.
Imádom a rozmaringot, az meg a malacot, ezért sok fokhagymával összemetéltem egy csokrot, egy kanál olívaolajjal és citromlével elkeverve belemasszíroztam a húsba, aztán eltettem éjszakára, én meg elvonultam gondolkozni.
Mert ugye a sonkának nincs szája, hova tegyem a citromot, mert ember imádja a húst citrommal, ahogy egész Mexikó, és a malacot megenni jön még egy mexikói, kell valami citromos. Citrom, citrom. Valami citromos mártás, krém vagy püré kéne, jó pikáns, ami összehúzza az ember száját és beleiről leoldja a zsírt.
Találtam is valamit egy 1925-ös kubai szakácskönyvben, ebben: Delicias de la Mesa - Manual de Cocina y Repostería.
Salsa de limón, egyszerűbb nem is lehetne: A zöld citrom (magyarul lime) levét forrald sóval, borssal, apróra vágott petrezselyemmel és egy darabka vajjal öt percig, tálald sült húsokhoz.
És így. Nem kell mindig komplikálni a dolgokat.
A petrezselymet citromfűvel helyettesítettem, mert úgy tartotta úri kedvem, meg mert petrezselyem nem volt otthon.
A malachússal szokásos módon jártam el. 31.-én reggel 9-kor lefedve beraktam a száz fokos sütőbe. Félidőben levettem róla a fóliát és onnantól félóránként lekanalaztam a saját levével, amit bőségesen eresztett az alufólia alatt. Hét körül már a fenti citromlével öntözgettem, majd kilenckor kivettem az asztalra és mind megettük. Közben sírtunk a gyönyörűségtől. Omlós, vajpuha, nem zsíros, inkább száraz, de van egy kis szaft a rostok között, és fűszerektől illatos lesz így a hús. Ecetes krumplisalátát készítettem hozzá. Hidegen is jó.
