Legalábbis a (női) partner derékméretét és a (férfi) pénztárcájának vastagságát tekintve mindenképp. Haragudni senkire nem kell: mindannyiunkat évmilliós beidegződések, vagy ha úgy tetszik: ösztönök irányítanak, amikor párt választunk.
„Minden pasi a nagy mellre-vékony derékra bukik!” „Minden nő a pénzre hajt”. A tapasztalat és/vagy a csalódás mondatja ezt velünk? Vélt vagy valós igazságokról van szó? Esetleg sztereotípiáról? Louann Brizendine, a Kaliforniai Egyetem pszichiáter professzora az emberi agy működését és a hormonok „játékát” vizsgálva jutott el odáig: ezek bizony évmilliók óta érvényes igazságok, születésünktől fogva benne vannak a génjeinkben. A háttérben pedig az utódnemzés áll, amelynek érdekében nagyon is konkrét ismérvek alapján választunk: alkat, arc, illat, életkor, megfelelő társadalmi rang és anyagi javak.
A kémia sem véletlen
Gondold csak el: a szombat esti buliban egyszer csak kiszúrod a nagy Őt, le sem tudod venni róla a szemed. Ő is észrevesz, és mielőtt feleszmélnétek, már mindent elsöpör a vonzalom, összesimulva táncoltok, belőled pedig kiszakad a sóhaj: kívánom őt, beleszerettem! Na jó, hogy senki ne vádoljon rózsaszínű, nyalóka ízű kislányálmokkal, szögezzük le: mindez kevésbé romantikus körülmények között, a könyvtárban, a benzinkúton, a munkahelyen, vakrandin, salsa ritmusok és izzadtságcseppek nélkül is bármikor megtörténhet. A kérdés: vajon honnan tudjuk (vagyis inkább érezzük), hogy ő az igazi? Te például minek tudod be a bizsergető érzést? A legurított mojitoknak? A felfokozott hangulatnak? A szexéhségednek? A szerelem utáni áhítozásodnak? Ne is próbálj válaszolni - sokkal racionálisabb dologról van szó. A kémia ugyanis soha nem véletlen két ember között: agyunk olyan partnert szemel ki számunkra, aki „tuti befutó”, méghozzá a gyermeknemzés szempontjából. Ha az illető megfelel - első lépésben - a külsővel szemben támasztott elvárásoknak, jönnek a mámorító érzések, vágyak, és máris ott a fellángolás (akár a szerelem).
Párválasztás petesejtek alapján
Kutatók szerint a nők átlagosan tíz centivel magasabb, három és fél évvel idősebb férfit keresnek maguknak, de legalább ilyen fontos, a partner (jó) anyagi helyzete, valamint a társadalmi rangja is. Hogy miért? Mert korlátozott számú petesejtjeinkkel - ha nem is mindig tudatosan, de - előrelátóan gazdálkodunk. Számunkra az a legbiztosabb, ha hosszú távon olyasvalaki mellett köteleződünk el, aki - remélhetőleg - anyagi biztonságot nyújt, nem hagy el minket, és megvédi a családját. És ez még nem minden! Mi nők - állítólag - ösztönösen olyan pasit választunk, akinek arca, keze, válla és más testrészei szimmetrikusak, ezek a férfiak ugyanis fizikailag és pszichológiailag is egészségesebbek.
Vonzó legyen vékony derékkal, telt ajkakkal!
A jó kiállású, szimmetrikus férfiak nagyon is tisztában vannak a fentiekkel, így ők általában rövidebb ideig udvarolnak, kevesebb időt szánnak a randikra és kevesebb pénzt is költenek, ráadásul gyakrabban csalják meg párjukat.
Egyébként általánosságban igaz a férfiakra, hogy vonzó társat kívánnak maguknak, aki átlagosan két és fél évvel fiatalabb. Legyen sima a bőre, csillogó a szeme és a haja, telt az ajka, formás az alakja. Ezek a női termékenység látható jegyei, a pasiknak pedig az elsődleges céljuk, hogy spermájukat olyan nőkbe „fektessék be”, akik termékenyek és alkalmasak az utódok kihordására, nevelésére. A nők alakja egyébként remekül árulkodik a termékenységükről: a keskeny derék-széles csípő párosítás zöld jelzést ad a férfi agyában.
Mire jó az orgazmus?
Van itt még egy dolog, ha már a gyermeknemzésnél tartunk, mégpedig az orgazmus funkciója. „A férfiak orgazmusa nem valami nagy talány, a női viszont sokkal bonyolultabb” - írja Brizendine. Az már régóta tudott dolog, hogy az orgazmussal együttjáró izomösszehúzódások megkönnyítik a sperma útját a petesejthez, vagyis ha a nő nem élvez el, kevesebb sperma szívódik fel a méhnyakba. Egyes pszichológusok úgy fogalmaznak: „A női orgazmus nem más, mint a „spermák versenye”, amelyben a női test és az agy dönti el, ki lesz a győztes.” Ezek szerint orgazmusunkkal döntjük el, kitől legyen gyermekünk? Ha agyunk vonzónak és jóképűnek (ugye a szimmetria…) találja a kiszemeltet, bekattanunk, hogy génjeit gyermekünk is örökölheti, így pedig nagyobb az esély az orgazmusra. Ilyen egyszerű lenne? Biztos nem. De ha a kérdést biológiailag vizsgáljuk - ahogy tette azt az író - miért ne lehetne így?
Miért kommunikálnak jobban és többet a nők, mint a férfiak? Miért emlékeznek tisztábban egy veszekedés részleteire? Milyen képességekkel rendelkezik a női agy, és mi hiányzik a pasikéból? Ezekre a kérdésekre is választ kaphatsz Louann Brizendine könyvéből. Vedd kézbe, ha kíváncsi vagy, miért különbözünk egymástól annyira…
Louann Brizendine: A női agy
Nyitott Könyvműhely
Budapest, 2008.
Amíg a fényképészek világszerte számtalan és színes magazinokban örökítik meg csábító idomainkat, szexis vonásainkat a művészet, a figyelemfelkeltés vagy éppen az eladhatóság érdekében, mi tudjuk, hogy ez csak a látszat, a keret, a felszín, a forma. | Férfi agy – női agy?
