KÖLYÖK

Boldogtalanok a magyar fiatalok, és tojnak a politikára

Primilla 2016. április 10., vasárnap 13:46

A magyar fiatalok többnyire elégedetlenek az életükkel, politikailag szinte teljesen passzívak, leginkább sikeres vállalkozókként tudják elképzelni magukat, és minden mást fontosabbnak tartanak, mint hogy a társadalom hasznos tagjai legyenek. Nagyjából ez rajzolódik ki abból a kutatásból, melyben négy ország, Ausztria, Lengyelország, Bulgária és Magyarország Y generációba tartozó fiataljait kérdezték meg.

A Millennial Dialogue című kutatási programban arra voltak kíváncsiak, hogy négy, számos ponton hasonló, de mégis eltérő történelmű és fejlettségi szinten álló ország 15 és 35 év közötti korosztálya hogyan látja a közéletet, a politikát és általában a világot maga körül. 

Az európai fiatalok többsége elégedett az életével, ám a vizsgált négy ország közül Magyarországon érzik magukat a legkevésbé boldognak a fiatalok. Vannak fokozatok is, míg a másik három országban az Y generációsok negyede-ötöde teljes mértékben jól érzi magát a bőrében, sőt, kimondottan boldog, addig nálunk csak a fiatalok 7 százaléka érez így. Inkább elégedettnek Magyarországon a fiatalok 60 százaléka érzi magát, (vagyis 40 százalék nem!), a többi országban viszont 90 százalékuk vallja magát boldognak, és csak 10 százalékuk nem. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Állj! Senki se rendeljen még jövő éves tankönyvet!

Primilla 2016. április 8., péntek 15:09

Április 1-én megkezdődött az iskolákban a tankönyvrendelés a következő tanévre, amit máris szeretne lefújni a Civil Közoktatási Platform (közelebbről a Tanítanék Mozgalom, de ha így jobban megy: Pukli Istvánék). Konkrétan arra kérik az iskolákat, hogy az április 12-i tárgyalásokig, de inkább április 20. előtt ne adják le a tankönyvrendeléseket, ugyanis abban bíznak, sok minden megváltozhat akkor, és jövőre már normális könyvekből tanulhatnak a gyerekek.

A kormány három évvel ezelőtt gyökeresen megváltoztatta a rendszert, államosította a tankönyvkiadás jelentős részét és a tankönyvterjesztést (és létre hozta a célra a másik gigát, a KELLÓ-t). A kísérleti tankönyvekkel és az állami kiadók könyveivel sok a probléma, a korábban használt és bevált tankönyvek közül pedig egyre kevesebb rendelhető meg.

2013 óta a magánkiadók könyveit például egyáltalán nem engedélyezik, vagyis újak nem kerülhetnek fel a listára, a „remek” kísérleti könyveket viszont sebtében szerkesztették össze, és a gyerekeken, élesben kísérletezik ki.

A szabad tankönyvválasztás követelése szerepel a Civil Közoktatási Platform először március 15-én, Pilz Olivér által ismertetett 12 pontja között. Azt akarják, hogy ne korlátozza semmi a magas színvonalú, és hosszú évek alatt folyamatosan fejlesztett, kompetencia alapú tankönyvek és programcsomagok használatát az iskolákban. Azt akarják, hogy a kormányzat és a KLIK hagyjon fel a „kötelezően választandó tankönyvlistával” és más burkolt beavatkozással. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

A társasjátékozás aranybánya, a legjobb fejlesztés

Mártonffy Zsuzsa 2016. április 7., csütörtök 18:51

Hogy fejlesszük a gyereket társasjátékokkal? Lencse Máté pedagógus hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozik, az Igazgyöngy Alapítványhoz tartozó Toldi Tanodában fejleszti őket többek között a játék segítségével. Beszélgetésünk során kiderül, hogy a társasjátékozás aranybánya, sokféle készség és élethelyzet begyakorolható általa. Az SOS Gyermekfalvak interjúja.

Ha a szülő, nagyszülő társasjátékozik a gyerekkel, rögtön felmerül, hogy hagyja-e nyerni a kicsit.

Szerintem ne. A gyerek nem hülye, rá fog jönni. Ha olyan a játék, hogy a felnőtt jobb, sokkal elegánsabb előnyt adni. Ez olyan, mintha bal kézzel teniszeznék. Nagyon fantáziadús módon lehet számos játékban előnyt adni.

Lencse Máté
Lencse Máté

Sokszor attól fél a szülő, hogy a gyerek, ha veszít, sír vagy tombol, hisztizik.

Ilyenkor inkább az a megoldás, hogy nagyon gyors, 3-5 perces játékokat játszunk. Ha vesztett, gyorsan jöhet az új parti, újra van esélye nyerni.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Az iskolában tanítják tüntetni a holland gyerekeket

Primilla 2016. április 6., szerda 17:16

Az ön gyereke tanul állampolgári ismereteket az iskolában? Elmondják neki, hogy a civil kurázsi nem egyenlő a hőbörgéssel, és ha valami az állampolgárok érdekei és akarata ellen való, akkor igenis joguk van kiállni az igazukért?

A hétvégén Hollandiában voltunk, az ott élő ismerőseink egy szívmelengető történetet meséltek arról, hogy éppen egy nappal azelőtt hogyan mutattak példát erre az iskolásoknak.

Történt ugyanis, hogy kiderült, a gyerekek iskolája melletti zöld területet, ahol egyébként gyakran ejtőznek, vagy fogyasztják el az ebédjüket, a város be akarja építeni, méghozzá egy parkolóházat terveznek oda. Látták a gyerekek a terveket, még a sulirádióban is bemondták, hogy mire készül a városvezetés.

Az iskola népe érthető módon aggódni kezdett. A gyerekek egymás közt és otthon is csak erről tudtak beszélni, érezhetően problémaként élt bennük a lehetőség, hogy elveszik a zöldjüket, és helyette autók (értik, autók, Hollandiában, ahol télen-nyáron mindenki biciklivel közlekedik) fognak ki-be állni az iskola mellett.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Így lesz a kamasz saját szerencséjének kovácsa

Cziglán Karolina, pszichológus 2016. április 5., kedd 19:24

Ahogy minden ember, a tinik is elhelyezhetők valahol azon a dimenzión, hogy alapvetően inkább „külső kontrollosnak” vagy „belső kontrollosnak” számítanak. Ez a lélektani kifejezés arra utal, mit hiszünk magunkról, rajtunk múlik-e, hogyan alakul a sorsunk, kezünkben van-e a kormányrúd, vagy csak úgy sodródunk az eseményekkel. Inkább belső kontrollhittel jellemezhető, aki úgy véli, kezében van élete alakítása, külső kontrollos, aki rajta kívül eső okokkal magyarázza, jól alakulnak-e a dolgai.

Minden ember életére erőteljesen rányomja bélyegét ez a tulajdonság (ami persze nem vagy-vagy alapon működik, hanem ki-ki elhelyezhető valahol a két szélső pont között), azonban serdülőkorban még több figyelmet érdemel a téma.

shutterstock 167791814

Egyrészt, annyi minden alakul, változik a gyermek életében, hogy húsbavágó kérdés, hogyan éli meg a kamasz: hat-e arra, hogy végül milyen lesz a kimenetel, milyen felnőttkor adatik meg neki, olyan lesz-e az élete, amilyenre vágyik. Másrészt, a szülő stílusa, kommunikációja nagyon erőteljesen hat arra, hogyan alakul a gyerek gondolkodása.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Pár egyszerű ok, amiért nem helyes beteg kismalachoz hasonlítani gyerekeket.

Primilla 2016. április 4., hétfő 19:16

Néhány nappal ezelőtt Szigetvár állatorvos végzettségű polgármestere egy egyszerű, állattartói körökben nyilván közérthető hasonlattal érvelt a szegregált oktatás mellett: azt mondta, nem baj az, ha a lassabban haladó gyerekeket kisegítő osztályokba rakják. Így csinálják azokkal a kismalacokkal is, amik elmaradnak a többitől: külön veszik őket, és jobban tartják, hogy megerősödjenek.

Ezzel az eszmefuttatásával – ha már állattartói hasonlatoknál tartunk – ügyesen beledobta a disznótrágyát a ventilátorba, a fél magyar sajtó ettől a kijelentéstől volt hangos.

Na most én természetesen semmi rosszat nem feltételezek a szigetvári polgármesterről, nyilván jóindulatból mondta, amit mondott, hát istenem, nem pedagógus és nem is szociológus, hogy minden szempontból felkészült legyen gyereknevelési kérdésekben, és ismerje a szegregáció hátrányainak évtizedes tapasztalatait.

Még a hasonlatát is megértem: aki sertésekkel foglalkozik, annak disznós hasonlat jut eszébe. Ha pék lenne, nyilván a lassan kelő briósokkal példálózott volna, amiket segítő szándékkal melegre visznek, ha meg kőműves, a lassan kötő beton jutott volna eszébe, szakmai ártalom, na. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Segítség, Marslakó a gyerekem!

Cziglán Karolina, pszichológus 2016. április 3., vasárnap 14:09

Akinek tizenéves gyermeke van, gyakran szembesül azzal, hogy a tini szerint őt úgysem fogják megérteni. „Nem mondom el, mi bajom, mit gondolok, mert Ti úgysem értetek engem!” A szülőnek persze nem esik jól, hogy nem szavazzák meg neki a bizalmat, de az is fájhat, hogy látja, gyermeke tényleg magányos, tényleg elszigeteltnek érzi magát. Van, aki meg is fogalmazza, hogy ő különc, vagy, hogy az a benyomása, mintha másik bolygóról érkezett volna, mint a többiek. Leginkább: mint a családja. Sajátos kamaszkori látásmód ez, amiben a többiek, a „ti” közös masszává olvad össze.

De miért is érzi magát másnak a tizenéves, és mit kezdjen ezzel a szülő – ha kell egyáltalán kezdeni vele valamit? A „marslakóérzésnek” érthető okai vannak kamaszkorban. Részben az elszigetelődésről, a magányosság érzéséről szól ez, részben viszont valamiféle különlegesség, vagy akár kiválasztottság érzésről. Ebben az életkorban még ez is belefér!

shutterstock 365933243
Távolról sincs vége, olvasson még »

Amikor a tininek születik kistestvére

Cziglán Karolina, pszichológus 2016. április 2., szombat 18:44

Mi az ideális korkülönbség két gyerek közt? A szülők Murphy törvénykönyve szerint egy teljes generáció. Ha komolyabban válaszolunk, mondhatjuk, hogy nincs ilyen. A leggyakrabban 2-3-4 évet szoktak gondolni az emberek, amivel könnyű vitatkozni. Ez a dackorszak, az ödipális időszak eleje, mindkettő fokozott nárcisztikus, azaz önértékelésbeli sérülékenységgel jár, ide tehető az óvoda megkezdése, aminek eredményeképp érezheti a gyermek, hogy jött a baba, őt pedig kipaterolták. Természetesen ugyanígy lehet problémát találni az ennél nagyobb és kisebb korkülönbségnél is, ahogy előnyöket is társíthatunk mindegyikhez. Attól viszont a legtöbben félnek, hogy kifejezetten nagy legyen a gyerekek közti korkülönbség, és a tizenéves mellé érkezzen kistesó. Holott a szülők szempontjából sokszor ez lenne a praktikus, mégsem merik megkockáztatni.

shutterstock 303328355

Ha azt hallja az ember, a tizenévesnek született kistestvére, sokakban eleve felmerül (jogosan) a kérdés, mindkét szülő azonos-e. Annyira nem szokványos ez, hogy mozaikcsaládot képzelünk el. Ha édestestvérekről van szó, motoszkálni kezd a gondolat: biztos, csak véletlenül csúszott be, esetleg a házasság megmentését szolgáló kísérlet a baba vállalása. Ez is mutatja, valami okot keresünk, mintha nem lenne racionális, hogy valakik egyszerűen csak így akarták. De nézzük, hogy vajon a nagytestvér szempontjából milyen, ha tiniként a tízes éveiben érkezik a kicsi, és mire figyeljen oda a szülő!

Távolról sincs vége, olvasson még »

Jó is lehetne az állami KRESZ tanító oldal, de nem az

Primilla 2016. április 2., szombat 12:08

Lusta megtanítani helyesen közlekedni a gyerekét, vagy nincs ötlete, hogyan kéne? Vágja be őt a net elé!

Már vagy egy éve nem sopánkodtunk azon egy sort sem, hogy a gyerekek (és sokszor a felnőttek) mennyire nem tudnak közlekedni, az autós meg csak találgathatja, hogy ez előtte karikázó gyerek milyen kreatív megoldást fog kieszelni egy-egy közlekedési szituációra. Emiatt elég sok baleset is történik – a kamaszokkal statisztikailag a legtöbb. Nem ismerik a KRESZ szabályait, miközben az iskolában mindent megtanítanak nekik, Odüsszeusz utazásának összes állomásától Lázár feltámadásáig, csak azt nem, hogy hogy kéne átkelni biztonságosan az úttesten, vagy bringával szabályosan balra kanyarodni.

Márpedig igény az lenne rá. A minap a lakóhelyünk közelében megváltozott a forgalmi rend egy közepesen bonyolult kereszteződésben, ezután Facebook-posztok sorában érdeklődtek a kétségbeesett városlakók (alapvetően biciklis város), hogy ezentúl hogy is kell ott közlekedni? A szokásjogra ugyanis nem hagyatkozhattak tovább, tételes KRESZ ismeretek nélkül pedig maguktól nem tudták kikövetkeztetni a helyes megoldást. És akkor a gyereknek mégis hogyan magyaráznák el, ha maguk sem tudják?

Távolról sincs vége, olvasson még »

20 dolog, amitől tuti dührohamot kap a kamasz

Primilla 2016. március 29., kedd 16:29

Amint az ember arra mer gondolni, hogy milyen boldog is az élet a kamasz gyerekével, a kölyök abban a pillanatban elkezdi forgatni a szemét és kitör belőle a megmagyarázhatatlan harag. Ismerős? Nos, a klinikai pszichológus, aki tinikkel dolgozik vagy húsz éve, és maga is egy kamaszgyerek édesanyja, összegyűjtötte a Hufftington Postnak, hogy mik azok az okok, amiktől menetrend szerint megérkeznek a váratlan dühkitörések.

Először is persze azért, mert a gyerek tini, és mint ilyennek, érzelmektől vezérelt tinédzser agya van. Másrészt pedig, mert a szülő ehhez hozzáteszi magát, a saját gondolatait, viselkedését és jól irányzott beszélgetéseit, amelyek meglehetősen hirtelen képesek elindítani egy érzelmi örvényt, melynek a legalján egy ránk vágott ajtót találunk, és lehet, hogy még azt is hozzáteszi, hogy „te ezt nem értheted”.

shutterstock 176638493

Vessünk csak egy pillantást az okokra, amelyek kiváltják a tinik haragját. Semmiképpen sem szeretnénk azt sugallni, hogy költözzön csak el nyugodtan otthonról arra a pár évre, amíg a gyerek fel nem nő, vagy váljon azzá a szülővé, aki a következő 4-5 évben egy szót sem szól. Helyette megpróbáljuk megvilágítani, mik azok a dolgok, amelyektől a gyermek rendre elveszíti a hidegvérét. Azon vagyunk, hogy megérthessük, mi is zajlik le a sarjban, amikor együtt vagyunk vele. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Nem kell a tini legjobb barátjának lenni!

Cziglán Karolina, pszichológus 2016. március 27., vasárnap 14:01

Létezik olyan felfogás, hogy az igazán jó szülő nem is olyan, mint egy anya vagy egy apa, sokkal inkább, mint egy jó barát, vagy akár a legjobb barát: a gyerek legközelebbi, egyenrangú bizalmasa. Különösen, amikor eléri a fiatal a tinédzser kort, akkor fogalmazódik meg ez a cél a szülők egy részében.

Ha valaki úgy fogalmaz, „jó barátok” a gyermekével, az jelentheti pusztán azt is, hogy jókat beszélgetnek, élvezik a közös programokat, és nem minden pillanatban uralja a kapcsolatukat az alá-fölé rendeltség hangsúlyozása. Ebben az értelemben persze örömteli, ha van a szülő-gyerek kapcsolatnak baráti oldala, baráti arculata is. De ha valaki arra törekszik, hogy kifejezetten baráti kapcsolattá alakítsa át a szülő-gyermek relációt, annak komoly buktatói vannak.

shutterstock 293975219
Távolról sincs vége, olvasson még »

Emigráltunk: egy mesevárosban teljesedett be álmunk

kh 2016. március 26., szombat 12:30

Az annak idején 24 óra leforgása alatt megtalált, mindenféle keresetigazolás nélkül kibérelhető freitali lakás azonnal a szívünkhöz nőtt: ott kezdtük el németországi életünket négy gyerekkel és egy macskával. De a három szobás kecó már a kezdetekkor szűknek tűnt ennyi embernek, és ahogy teltek a hónapok, egyre kisebbnek éreztük a szobákat, és egyre sürgetőbbnek a költözést egy tágasabb bérleménybe.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Fiúgyerekek a modern iskola ellen - 0:1

Primilla 2016. március 25., péntek 14:09

Egyre inkább elfog a pánik, ahogy közeledik az idő, hogy iskolába adjam az örökmozgó kisfiamat, aki mindig kitalál valamit (és meg is valósítja, még ha szét is kell érte szerelni a turmixgépet), és leginkább bokáig érő pocsolyában guggolva érzi jól magát, ahogy a vízben mozgó cuccokat tanulmányozza. Vészesen közeledik az idő, hogy ezt a gyereket beültessék egy iskolapadba, és a következő 12 évben csöndben és mozdulatlanul kell gondolkodnia olyan dolgokon, amik nem igazán érdeklik, mert sokkal fontosabb dolgok járnak az eszében.

Sok-sok fiús anyuka blogját olvasom, és azt látom, hogy nem vagyok egyedül. Ők ugyanígy félnek az iskolától, az egyébként teljesen normális, jó fej gyereküket a tanárok szemével nézve „furcsának” tartják, de legalább is semmiképpen sem kompatibilisnek az iskolapaddal.

Nemrégiben találtam egy cikket a Washington Postban, és hirtelen igazolva láttam az elméletemet: a fiúgyereknek az iskola kínszenvedés. A cikkben egy nyolcéves fiú anyukája, Jennifer Fink írja meg, hogy mekkora baj, hogy az oktatási rendszer egyáltalán nem vesz tudomást a fiúgyerekek igényeiről, és csodálkoznak, hogy csak a baj van velük.  Íme.

shutterstock 292955825

"A nyolcéves fiam gyötrődik az iskolában. Már megint.

A téli szünet után nem volt könnyű visszaülni az iskolapadba. Az iskolai szabályok és elvárások – Maradj Nyugton! Légy Csendben! Csináld, Amit Mondtam! Nem Többet, Nem Kevesebbet! – bántják őt, és ez látszik is rajta. A tanára írt nekem egy e-mailt, amiben jelezte, hogy megváltozott a gyerek viselkedése, (dacoskodik, nem működik együtt), és tudni szeretné, nincs-e valami baj itthon.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Tanársztrájk a tavaszi szünet utáni első napon

Primilla 2016. március 23., szerda 10:40

Egy órás munkabeszüntetést jelentett be március 30-ára Pukli István, a Tanítanék Mozgalom egyik vezéralakja. Vagyis pontosabban március 15-étől számítva nyolc napot adott a miniszterelnöknek és a köztársasági elnöknek, hogy bocsánatot kérjenek „az elmúlt hat évben megfélemlített, megalázott emberektől, azoktól, akik Magyarország jövőjéért vagy a saját jogaikért emeltek szót”.

Ez a bocsánatkérés nem történt meg március 23-áig, vagyis március 30-án, reggel 8 és 9 óra között jön a munkabeszüntetés, ami ugyan első alkalommal csak egy órán át tart, viszont mindenkit hívnak, aki egyetért a követeléseikkel. Nem csak a tanárokat: a mozgalom számításai (és felmérések) szerint a társadalom 75 százalékát, a Fidesz-szavazók 67 százalékát, 950 intézményt, 35 ezer támogató magánszemélyt, és 70 támogató szervezetet.

A másik feltétel sem teljesült határidőig, mégpedig az, hogy Balog miniszter és Palkovics államtitkár helyett a tényleges döntési helyzetben lévő Varga Mihály vagy Lázár János üljön le tárgyalni a pedagógusok valódi képviselőivel a követeléseikről. Jön tehát az egy órás munkabeszüntetés – ami valószínűleg legalább olyan nagy tömegeket fog megmozgatni, mint a kockásinges péntek, vagy március 29-i Nem leszek suliban-nap

Távolról sincs vége, olvasson még »

Anyacsavar és Kockafej: egy autista fiú kalandjai

Puskás Pálma 2016. március 20., vasárnap 18:29

Ma már szerencsére a hazai piacon is viszonylag sok könyv elérhető autizmus témában, köztük szakkönyvek, autista gyermekek szüleinek vallomásai, illetve autizmussal élők önéletrajzai, önvallomásai. A két utóbbi csoportba tartozó igaz történetek sokat segítenek az autizmus elfogadásában és megértésében mind az érintetteknek, mind a téma iránt érdeklődő laikusoknak.

Idén elsőként jelenik meg egy olyan beszámoló, amely nem fordítás, és amelynek főszereplője egy magyar autista (kis)fiú és anyukája: Kartali Zsuzsanna Anyacsavar és Kockafej néven írta meg autizmussal élő fia, Zsombor történetét a fogantatástól a kamaszkorig.

anyacsavar.png
Fotó: Athenaeum Kiadó

A könyvben Zsuzsa, azaz az anyuka hosszabb-rövidebb történeteket mesél el a főszereplő Zsombi, illetve a család életéről, hétköznapjairól és küzdelmeiről. Zsombi már csecsemőként, majd később kisgyermekként időnként kissé nehezen kezelhető, de külső szemlélő számára nem illeszkedik a „tipikus” autista szerepébe – például kortársainál hamarabb és változatos szókinccsel beszél (autizmusban jellemző lehet a beszédfejlődés késése).

A nehézségek inkább rugalmatlanság, makacsság formájában jelentkeznek, később válik nyilvánvalóvá a társas együttélés, a szociális szabályok követésének nehézsége. Anyukája mindezt igyekszik túlélni, a lehetőségekhez képest türelemmel és szeretettel kezelni, és szerencsére (és az olvasó szerencséjére is) legtöbbször képes humorral, öniróniával felülemelkedni a mindennapi élet nehézségein.

Természetesen minden anya-gyerek páros más és más, és ez az autizmussal élő gyermekekre és szüleikre is igaz. Zsuzsa elbeszélése által megismerhetjük, milyen problémákkal szembesül ez a konkrét fiú és anyukája, milyen kalandok, küzdelmek, vicces történetek és feldolgozandó nehézségek tarkítják az életüket. Kartali Zsuzsannával a könyv születéséről beszélgettünk.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Gyerekpofozó tanárt éltet a net népe. Mi van???

mzd 2016. március 18., péntek 15:50

Egy olyan, állítólag az egyik zalaegerszegi középiskolában készült videóra hívja fel a figyelmet az Eduline, amiben egy tanár pofán vág egy diákot. A felvétel körülményei és az, hogy valóban úgy és az történt-e, ami látszik még nem tiszták, az ügyben ugyanis rendőrségi nyomozás folyik – annak lezártáig pedig a Zalaegerszegi Szakképzési Centrum nem kíván nyilatkozni.

Thug tanár

Zalaegerszegen ne szarozz a tanárokkal :DThug Life Hungary

Posted by Thug Life Hungary on Wednesday, 9 March 2016

A videó a Thug Life Hungary Facebook-oldalán jelent meg először március 9-én, és érdemes egy pillantást vetni az alatta született hozzászólásokra is. A legtöbben egyetértenek a testi fenyítéssel, többen pedig nevető szmájlit használnak reakcióként.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Hogyan szőrtelenítsen egy tizenkét éves?

abra 2016. március 16., szerda 15:01

Nem gondoltam volna, hogy ilyen korán eljön az első szőrtelenítés kérdésköre, hiszen a lányom még csak tizenhárom lesz, de a szőrök nem vártak még éveket a növéssel, csak hogy nekem ne kelljen ezzel foglalkozni.

Nóra korán érő típus, és bár hálistennek igazi gyermeklélek, simán középiskolásnak nézik ismeretlenek. A nőiesedés velejárója viszont a szőrösödés is, ami eleinte izgatottsággal, nem titkolt büszkeséggel töltötte el, mostanra viszont teher lett számára. Főleg a hónalj- és lábszőrzete miatt vannak komplexusai (tényleg nem 4-5 szőrszálról van szó), amit télen még tudott takargatni, de nemsokára itt a jó idő, és már most szorongással tölti el, hogy ujjatlan felsőt, rövid nadrágot kell majd felvennie. 

shutterstock 220912123

Szerintem ez a pont az, amikor a szülőnek nem kell kézzel-lábbal tiltakoznia a szőrtelenítés ellen csak azért, mert mindössze egy tizenkét évesről van szó. Az ötletet a lányom vetette fel, én pedig rövid időn belül kötélnek álltam: ha ezzel segíthetek a gátlásai feloldásában, miért ne engedném meg neki? Tiltás helyett inkább megtanítom a higiéniára, mire figyeljen oda, ha szőrteleníteni kezd, milyen veszélyei vannak, stb. Ha már csinálni fogja, akkor legalább helyesen tegye, ne legyenek bőrproblémái a későbbiekben. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Támogassuk a kamasz önbizalmát – de hogyan?

Cziglán Karolina, pszichológus 2016. március 15., kedd 12:58

A tizenéveseknek általában ingatag az önbizalmuk. Ez a kor az identitás kimunkálásának időszaka, és az életkorukból fakad, hogy még nem rendelkeznek olyan kidolgozott énképpel, amilyen egy felnőttnek lehet. Ezért fontos, hogy milyen szülői támogatást kapnak: hogy megerősítik vagy elbizonytalanítják őket.

A tini önbizalma valójában nemcsak az elhangzott mondatokon múlik, hanem sokkal korábbi gyökerei vannak, tehát a szülő csak korlátozottan befolyásolja azzal, ahogyan a kamaszévekben beszél vele. De ez is sokat számít!

shutterstock 342516176

Csak tudni kell, hogy legalább ennyire fontos az egész családi légkör, hogy a legkisebb metakommunikatív rezdülésekkel a születésétől fogva mit közvetítenek a gyerek felé, mi van a levegőben: „elégedettek vagyunk veled, örülünk neked” vagy „szégyenkezünk miattad, csalódást okoztál”.

Mégis érdemes tudatosan is odafigyelni, mert előfordul, hogy a szülő valójában büszke a gyerekére, és szeretné is támogatni, de a legjobb szándék mellett úgy dicséri vagy úgy biztatja, hogy az ellenkezőjére fordul.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Tüntetési kisokos: ez a baj az oktatással európai szemmel

Primilla 2016. március 14., hétfő 16:07

A kockásinges tiltakozás kapcsán mostanában sokat lehet olvasni arról, hogy a tanárok és a diákok szerint mi a baj a magyar oktatási rendszerrel, mit szeretnének elérni a tiltakozó pedagógusok, sőt már azt is megírtuk, hogy az OECD felmérése szerint milyen gondok vannak. A civilek is beszálltak a buliba, hiszen volt kockásinges nap, és olyan is, amikor sokan nem vitték be a gyereket az iskolába. Ebben a cikkben pedig azt foglaltuk össze, hogy az igazságosabb oktatás nem nulla összegű játszma, amelyben az egyik annyit veszít, amennyit a másik nyer, hanem egy olyan rendszer, amivel az egész társadalom csak nyer.

Ha a Március 15-i, Tanítanék! Tüntetés az oktatás szabadságáért megmozdulás előtt további adalékokra kíváncsi, most az is kiderül, hogy az Európai Bizottság hogyan látja a magyarországi oktatás helyzetét.

Eszerint a legnagyobb baj, hogy

  • romlanak a tanulók alapkészségei
  • az iskola konzerválja a társadalmi különbségeket
  • továbbra is bevett dolog a szegregáció
  • sokan végzettség nélkül hagyják ott az iskolarendszert
  • és kevés a diplomás szakember.

Ez az öt dolog egyébként elég erősen összefügg. Nem elég, hogy a PISA felmérés és az országos kompetenciafelmérés eredményei egyaránt azt mutatják, hogy a magyar iskolások az alapkészségek terén egyre gyengébben teljesítenek, az is kiderült, hogy az alacsonyabb társadalmi-gazdasági hátterű diákoknak a fele az alacsonyan teljesítők között van, míg a jobban szituált családból származó gyerekeknek csak a tíz százaléka teljesít gyengén az alapkészségek terén.

 

Távolról sincs vége, olvasson még »

3 ok, amiért nehéz egy tini szülőjének lenni

Cziglán Karolina, pszichológus 2016. március 13., vasárnap 12:20

Mindenki tudja, hogy bizonyos viharokra kell számítania, mikor eljön a gyerek kamaszkora. Ebből kiindulva azt is gondolhatnánk, végül is miért is ne lehetne rá felkészülni, miért ne viselhetné könnyedén a szülő a serdülő érzelmi kitöréseit, nagyobb vitakedvét, önállósodási törekvéseit, szemtelenkedését és mindent, ami ezzel jár?

A gyakorlatban látható, hogy ez nem így működik, hiába tudják az anyák és apák, nagyjából mire számítsanak, és hiába kapnak tippeket, hogyan kezeljék a helyzetet, érzelmileg mégis megviseli őket ez az időszak. De vajon milyen érzékeny pontokat érint meg a gyerek a viselkedésével, ami miatt ennyire nehéz higgadtnak maradni?

Távolról sincs vége, olvasson még »

E-napló, te spicli

Primilla 2016. március 12., szombat 21:38

Nagyjából az utolsók között, idén végre a gyerekem iskolájában is bevezették az e-naplót. Mondanom sem kell, a magam részéről imádom az ilyesmit (Primilla vagyok, és techfüggő), az elsők közt telepítettem a telefonomra és a tabletemre a megfelelő alkalmazást. És mivel a gyerek jó tanuló, naponta többször is csekkoltam, mi újság, van-e már újabb ötös. Nem mintha baj lenne, ha nincs, vagy ha rosszabb jegy érkezne, de hát az ötös, az mégiscsak olyan érzés, mintha hájjal kenegetnének: itt a bizonyíték, hogy milyen okos gyerekem van, hát nem csodálatos? De.

Egy idő után viszont kezdtem megfigyelni, hogy a gyerek által hazaszállított hírek, és az e-naplóban található bejegyzések bizonyos szinkronhiánnyal küzdenek: mondhatni, szinte semmi összefüggés nincs köztük. Jön a gyerek, beszámol egy osztályzatról, majd nézem az e-naplót, semmi. Végül harmadnap, vagy két hét múlva bekerül egy jegy, amit vagy sikerül beazonosítanom egy régebbiként, vagy nem.

Az a baj, hogy elvesztettem a fonalat. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Nem éltünk hiába: átírják a kínos feladatsort

Primilla 2016. március 12., szombat 15:12

Nagy népszerűségnek örvendett az a cikkünk, amelyben elmagyaráztuk, hogy miért rendkívül kínos, ha 9-10 éves gyerekeknek környezetismeret órán egymás szépségéről és jóságáról kell nyilatkozniuk, illetve szülőként miért nem örülünk annak, ha a gyereknek tanórán választania kell, hogy tetoválást, testékszert, hajfestést vagy magas sarkú cipőt szeretne-e viselni pár év múlva. Az „Így hozzunk kínos helyzetbe egy egész osztályt” című írásunkkal úgy látszik, célt értünk, jövőre ez a feladatsor már  nem, illetve nem így lesz benne a 3. osztályosok környezetismeret munkafüzetében. Ilyenkor szép újságírónak lenni.

Cikkünkre reagálva A mi világunk című környezetismeret munkafüzet kiadója, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet közölte: Az OFI célja, hogy a pedagógusok a legjobb minőségű tankönyvekhez és tanítási segédanyagokhoz juthassanak hozzá, ennek érdekében az átvett kiadványokat szükség esetén alapos és szakszerű átdolgozási eljárásnak vetik alá.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Beleszóljunk a kamaszlány "női" dolgaiba?

Cziglán Karolina, pszichológus 2016. március 10., csütörtök 16:06

A tizenéves kor az ideje annak, hogy a fiatal elfogadja, teste már nem úgy néz ki, és nem is úgy működik, mint a gyereké. Kifejlődnek a másodlagos nemi jegyek, más illata van a testnek, megjön a lányok menzesze. A szülő néha elbizonytalanodik, mennyire szóljon hozzá ezekhez a kérdésekhez, hiszen ott van két, olykor ellentmondó szempont: egyrészt még tájékozatlan a gyerek, szüksége van terelgetésre, segítségre. Másrészt a szülő érzi, hogy már nagyobb tapintattal kell kezelnie a gyerek testével kapcsolatos kérdéseket, mint korábban.

Nagy a különbség a családokban, hogy mennyire kezelik nyíltan a testiség kérdéseit, és abban is jelentős az eltérés, mennyire igényli a kamasz, hogy a nemiséggel kapcsolatos kérdésekről beszéljenek (és ez tágabb téma, mint a szex). Elfogad-e segítséget, például szeretné-e, ha a szülő elkísérné az első nőgyógyászati vizsgálatra. Talán a lányoknál még több kérdés merül fel: valami módon fel kell készíteni a menstruációra, a szülő feladata jelezni, ha elérkezett az ideje a melltartó viselésének, és mintha a lányok kiszolgáltatottabbak is lennének az ebben az időszakban szerzett rossz élményekkel kapcsolatban.

shutterstock 123919609

Persze, fiúnak lenni sem könnyű, nekik is fontos, kapnak-e elég megerősítést (főként az apától), hogy elég jók, hogy elég férfiasak, hogy igen, bizony érdemes már leborotválni a „szakállat”. De most foglalkozzunk a lányokkal!

Távolról sincs vége, olvasson még »

Útközben legalább kiderül, mik a határaim

Primilla 2016. március 9., szerda 17:25

Aki valamilyen érzékszervi fogyatékkal él, mondjuk hallás- vagy látássérült, nem túl valószínű, hogy bekerül a felsőoktatásba, később pedig nyolcvan százalékuk a megfelelő képesítés hiányában munkanélküli lesz. Jelenleg a főiskolai-egyetemi hallgatóknak csak egy százaléka hallás- vagy látássérült.

Pedig egyáltalán nem törvényszerű, hogy így legyen. Puha Andrea sikeres újságíró, és a Szájkóder blog szerzője hallássérült, és jelenleg a harmadik diplomáját szerzi. Andi végtelenül nyitott és jópofa lány, rengeteget nevettünk, amíg az interjú készült. Kérdezhettem őt mindenről, például, hogy hogyan hall (ez egy elég bűvös dolog), vagy, hogy hogy tanult meg beszélni. Tudták önök, hogy szájról olvasni például egyáltalán nem magától értetődő egy siket számára, hanem borzasztóan fárasztó dolog? Roppant tanulságos interjú.

Dívány: Főiskolára jársz, de ha jól tudom, nem ez lesz az első diplomád.

Puha Andrea: Az első diplomámat a Kodolányi János Főiskolán szereztem, ahol újságíróként végeztem. A második diplomámat pedig a BME mesterképzésen, kulturális iparágak szakirányon, szintén kommunikáció vonalon. Oda nem akartam igazából menni, csak mondták, ha már BA (alapfokozat) akkor legyen MA (mesterfokozat) is. Végül nem bántam meg, mert a diplomamunkám miatt is készült el a kiállításom a szájról olvasásról, és sok gyakorlati tudásra tettem szert. Most pedig harmadéves vagyok az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karon, gyógypedagógiát tanulok, hallássérültek és értelmileg akadályozottak szakirányon.

Miért kezdtél el pont kommunikációt tanulni hallássérültként? Hiszen egy hallássérültnél pont a kommunikáció ütközik akadályokba, ahogy én elképzelem a dolgot.

Igaz, viszont újságíró akartam lenni. Ugye, én írásban mindig jobban ki tudtam fejezni magam. Már általánosban fogalmazás versenyekre jártam, később írótáborokba, novellákat írtam, és különféle újságokban publikáltam. Rengeteget olvastam, a betűk világában biztonságban éreztem magam, pont azért, mert élesben, verbálisan bizonytalanabb voltam bizonyos helyzetekben. Mondtam, hogy akkor én újságíró leszek. Nem gondoltam bele, hogy ott ugyanúgy kell élesben kapcsolatot építeni, ahol nagyon is fontos a verbális kommunikáció. Ez a gyakorlatok során jött elő, akkor szembesültem azzal, hogy milyen korlátok léteznek még azon kívül, amiket addig észrevettem. Viszont az elején hajtott a bizonyítási vágy, a dac, hogy meg tudom csinálni így is, gondoljon mindenki, amit akar.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Agresszív a gyerek? Lehet, hogy csak álmos!

Puskás Pálma 2016. március 6., vasárnap 21:44

A gyerekek viselkedése, az átlagtól eltérő magatartása sokszor okozhat gondot a szülőknek, de ronthatja a gyermek iskolai teljesítményét és társas kapcsolatait is. A magatartászavarok, teljesítményproblémák természetesen számtalan okból előfordulhatnak, a szakemberek szerint azonban gyakran nem gondolunk egy nagyon triviális okra: sokszor ugyanis azért kezelhetetlen a gyerek, mert álmos.

A nappali álmosság az iskoláskorú gyerekek 17-21 százalékára jellemző, azaz nagyjából öt gyerekből egy ezzel küzd. A nappali álmosság oka pedig az esetek jelentős többségében az éjszakai alvás elégtelensége: vagy nem elég jól alszik a gyerek, vagy egyszerűen csak túl keveset alszik.

Távolról sincs vége, olvasson még »
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29

Blogok, amiket olvasunk

KETTŐS MÉRCE Percenként keres annyit, mint más havonta

Mészáros Lőrinc tavaly 96 milliárd forinttal gazdagodott. Napi 263 millió, percenként 183 ezer forint gyarapodás. Nem rossz!

KREATÍV PSZICHOLÓGIA Ezek a játszmák teszik tönkre a kapcsolatainkat

A játszmákkal nem csupán saját magunkat tehetjük boldogtalanná, de embertársainkat is az őrületbe kergethetjük játszi könnyedséggel.

HATÁRÁTKELŐ Hogyan szerezzünk barátokat külföldön?

Négy éve költöztünk Svédországba, nulla kapcsolattal. Innen épült fel a társaságunk. Tippek barátkozáshoz.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés