Péntek délután tanítás után a legtöbb gyerek rohan haza vagy a haverokhoz, másnap nincs se iskola, se házi, se dolgozat. Ehhez képest első ránézésre is legalább száz középiskoláskorú gyerekkel találkoztam a Telenor székházában, és még ki tudja mennyien követték nyomon online az előadásokat.
Mindannyian egy közös célért gyűltek össze: segíteni szeretnének a tartósan beteg társaiknak abban, hogy ne maradjanak le az iskolai tananyaggal, amíg a kórházban vagy éppen otthon lábadoznak.
Ha egy olyan betegség kezdődik a gyermek életében, hogy az iskolából való hiányzása meghaladja a 250 órát, akkor osztályzó vizsgát kell tennie év végén. Ha a gyerek egy hosszabb vagy elhúzódó betegség során magántanulói státuszba kerül, elvileg az iskolának kellene gondoskodnia a felkészítéséről, ám ez az esetek túlnyomó részében ez sajnos nem valósul meg, a gyermekeket ugyanúgy kezelik, mintha önszántukból választották volna a magántanulói státuszt.
Kórházsuli program
A Kórházsuli program elsődleges célja, hogy a tartósan kórházba került gyerekek, vagy azok, akik otthoni ápolásra szorulnak, ne essenek ki az iskolából és a közösségi éltből sem. A beteg gyerekek személyre szabott, kimondottan nekik készült tananyagot kapnak kortársaiktól, akik pedig mindent beleadnak, hogy érdekes, szórakoztató, izgalmas de mégiscsak hasznos és informatív tananyagot készítsenek a gyógyuló társaiknak.
A program nem áll meg ott, hogy segítsen megérteni az adott tantárgyat, hanem kortárs kapcsolatokat is ad azoknak a gyerekeknek, akik legtöbbször teljes izolációban élnek a betegségük miatt.
"A segítetteink egy része átmenetileg van magántanulói státuszban, de nagyon sok olyan gyerek is van, akik az akár az egész iskolát magántanulóként kénytelenek elvégezni." - mondta Tóthné Almássy Monika, a Kórházsuli program egyik megálmodója.
Kórházi ellátás során a gyereknek tudnak segíteni a kórházpedagógusok, viszont miután hazakerülnek, egyedül vagy a szüleikkel kell megbirkózni a tananyaggal és a pótlással. Ez a program viszont egy olyan szintű folyamatosságot és állandóságot jelent a gyereknek, ami nagy segítség nem csak a tanulásban, de a társas kapcsolatok megőrzésében is.
Magántanulói státusz otthoni ellátás esetén
Az iskola köteles gondoskodni a tanuló felkészítéséről, érdemjegyeinek és osztályzatának megállapításáról akkor is, ha szakorvosi vélemény alapján otthoni ellátás keretében részesül tartós gyógykezelésben, és emiatt magántanulóként folytatja tanulmányait. A fentieknek megfelelően, ha a gyermek szakorvosi vélemény alapján otthoni ellátás keretében részesül tartós gyógykezelésben, és emiatt magántanulóként folytatja tanulmányait, felkészítéséről az intézmény köteles gondoskodni. (569/2013/OJBIT)
Hogy ki van magántanulói státuszban, az az Oktatási Hivatal 2014-es jelentése alapján is jól látszik, hogy eddig kizárólag az iskolák tartják számon, vagyis nem volt egy olyan központi nyilvántartás, hogy az ország mely területein hányan készülnek fel így az év végi vizsgákra és milyen okból kifolyólag. A 2014-es jelentés szerint egyébként 8217 gyerek folytatta tanulmányait, 17,43 százalékuk egészségügyi állapot miatt kényszerült magántanulói státuszba. A szám egyébként akkor növekvő tendenciát mutatott. Azóta annyi változott, hogy a szakszolgálatok feladata a magántanulói státuszban lévő diákok nyilvántartása, de eszközeik, módszertanuk nincsen arra, hogy napi segítséget tudjanak nyújtani.
Nincs annak a gyereknek elég baja a matek nélkül is?
De miért is lenne az az elsődleges, hogy a gyerek tanuljon? Nem az a legfontosabb, hogy felépüljön a betegségből vagy balesetből? Sokszor a szülők is úgy gondolják, hogy kisebb gondjuk is nagyobb annál, mint hogy a gyerek érti-e a másodfokú egyenlet megoldóképletének a levezetését.
"Hiába mondom neki, hogy csináljon meg 142 gyakorlatot még akkor is ha fáj, és akkor jövő héten szerdán délben fel tud állni a kerekesszékből, ilyen az egészségükkel kapcsolatban nincs. Viszont ha az iskolában kapnak egy jó jegyet, mérhetővé válik a befektetett energiájuk. Az iskola az ő munkahelyük, az életközösségük, az ő helyük, ott élik ki magukat, bandáznak. Dumálnak például a mosdóban, és fontos, hogy a kerekesszékes társuk se maradjon ki ezekből a trécselésekből csak azért, mert nem tud bemenni a mosdóba.
Ha nem tud járni, nem tud beszélni és még iskolába sem tud menni, az elég komoly veszteség és elég komoly dráma, ezért fontos, hogy tudjuk ezt pótolni - összegezte Sorompó Anett szociális munkás, a Kórházsuli program másik motorja, a Bethesda Kórház gyermekrehabilitációs osztályának munkatársa, aki a súlyos koponyasérült, gerincsérült, súlyosan égett gyerekek rehabilitációjával foglalkozik. Nagyon hosszú hónapokig vannak itt az egész országból gyerekek, és a rehabilitációjuk már az intenzív osztályon kezdődik, amiben pedig az oktatási rehabilitáció is szerepet kap.
Az iskolát, az iskola törvényben előírt kötelezettségét és felelősségét nem kívánja pótolja ez a program, hiszen fontos, hogy az iskolával is megmaradjon a beteg gyermek kapcsolata. Azonban az cél, hogy az anyaiskola szaktanáraival kapcsolatba kerüljenek az online korrepetitorok, tőlük szakmai útmutatást és segítség kapjanak, hisz ez megerősíti majd minden érintett felelősségét. Most 11 egészségügyi intézményben vannak jelen, de a program lényege az, hogy bárki bárhonnan elérhesse, ha éppen szüksége van rá.
És hogy hogyan leveleznek ők?
A segítők és a segítettek gyakran leveleznek egymással, ezek közül közlünk most néhányat. A neveket és a betegségeket direkt hagytuk ki, hiszen most egyáltalán nem ez a lényeg, hanem, hogy valóban mennyire örülnek annak, ha tananyagot kapnak, illetve hogyan tudnak segíteni a gyerekek egymásnak.
Egy nagylány, aki évek óta nem jár iskolába: „Ma volt az első 'óránk'! Nagyon élveztem! Alig várom a következőt! :))) Orsi teljesen más megvilágításba mutatja/mutatta be Nekem az irodalmat, már most imádok vele dolgozni!!!”
Egy 10 éves figyelemzavaros kisfiú, anyaga az ige fogalma: „A fiam ma délelőtt megnézte a nyelvtant, és mindent megcsinált. Délután pedig azt mondta, hogy olyan kedve lenne még tanulni. Várjuk a következő részt :)” - írta édesanyja.
Segítő gimnazisták tananyagokba ékelt buzdító szavai:
- Mi mindketten még teljesen újak vagyunk ebben a műfajban, (de nagyon lelkesek!) Ha minden jól alakul, akkor mostantól mi fogunk matekozni veled, (juhéééj) valószínűleg átrágjuk magunkat az összes eddigi központi felvételin, hidd el, így lehet a legjobban felkészülni.
- Ha bármi kérdésed van, írj nyugodtan, amúgy tök kedvesek vagyunk, tényleg!
- Ennek a feladatnak a leírása kicsit hosszúra sikeredett, ezért bocsánat is, viszont így találtam a legelmagyarázhatóbbnak, és remélem jól gondoltam. :)
- Előre szólok, hogy néha nagyon csúnya tud lenni a feladat megfogalmazása, ilyenkor venni kell egy mély levegőt, és legjobb képességeink szerint értelmezni a szöveget.
- Most biztos azt gondolod, hogy elég lesz a tudományos nyelvből Matyi! : D Ennek ellenére biztos vagyok abban, hogy megérted, mert valójában nem nagy ördöngösség, hidd el ;) .
- Huh, ügyes vagy hogy eddig kitartottál, pihenj egy kicsit, igyál egy pohár vizet és utána folytathatjuk is a feladatokkal :). Itt egy részlet egy népszerű Disney filmből, a leghíresebb betétdala, gondolom ismerős, csak most angolul fogod hallani.
A kezdetek
Tóthné Almássy Monika két pedagógus kollégával álmodta meg ezt a programot. Ő 15 éven keresztül dolgozott a Heim Pál Kórházban kórházpedagógusként, vagyis első kézből látta milyen komplex segítség kell a gyerekeknek a felépüléshez, aminek a tanulás csak egy része.
"Már a kórházban elkezdtem keresni azokat az embereket, önkéntes fiatalokat, akik az otthoni létbe be tudtak segíteni, és ezzel egy picike kis pluszt tudtam adni ahhoz képest, mint ami a kezemben volt"- mesélte Tóthné Almássy Monika.
A másik alapító Prievara Tibor, aki akkor a Madách Gimnázium tanára volt, fejlesztette ki azt az E-Study Group keretrendszert, amiben történik a tananyagok fejlesztése, emellett pedig saját tanítványai közül a Madách gimnáziumból toborzott önkéntes diákokat. A program elindításánál ezen kívül még sokat segédkezett dr. Záhorszky Tamás is.
A 2014/15-ös évben kezdték el tesztjelleggel az egészet, majd még abban a tanévben csatlakozott a csapathoz Berczelédi Réka az Eötvös Gimnáziumból, aki az Iskolai Közösségi Szolgálatot koordinálja, és úgy látta nagyon nehéz a diákoknak valami motiváló (és ütős) programot találni. Annyira jól sikerült az első találkozás, hogy hamarosan a budapesti Eötvös József Gimnázium a program bázisiskolájává vált. Tavaly indult be az ország többi részén, több iskola is csatlakozott, elkezdték ízlelgetni a program megálmodói, hogyan is működhet ez nagyobban.
Ekkor futott be főtámogatónak a Telenor majd a Richter, és más támogatók, akik segítségével sikerült biztosítani azt, hogy napi két órában lett egy koordinátor, hogy segítse nyomon követni a tananyagok útját egészen onnantól, hogy megérkezik a megkeresés, addig, hogy visszajusson az elkészült tananyag a lábadozó gyerekig.
Azóta a támogatók segítségével készül egy saját CRM rendszer, lett nyomtató, tabletek, jogi segítség, vagy éppen sikerült elérni azt, hogy idén januártól, a tanév második félévétől Tóthné Almássy Monika már főállásban egyengeti a program útját, miközben visszajár önkénteskedni a kórházba.
"Sok középiskolával vagyunk kapcsolatban, vannak köztük vidékiek is, mint például Miskolc, vagy Agárd, vannak Tiszaföldváriak és Edelényből is jelentkeztek érdeklődők. Az is jó, hogy egyáltalán nincs helyhez kötve, nagyjából online mennek a dolgok, és így nem is számít, hogy hol vannak, mindenhonnan várjuk a diákokat, sőt vannak olyan fiatalok is, akik csak hallanak rólunk, és egyedül jelentkeznek lelkesen."
Állami támogatást nem kapnak, igaz az alapítók is inkább a saját lábukon szeretnének megállni és alapítványi keretek között működnének továbbra is, hogy függetlenek maradhassanak olyan szakmai célokkal és módszerekkel, amit ők jónak látnak.
Na de hogy lesz ebből tananyag?
A programhoz az iskolai félévek elején lehet a képzésen való kötelező részvétel után csatlakozni.
"Azt kellett kitalálnunk, hogy melyik korcsoportot milyen mélységig vonjuk be. A középiskolásokat ez nagyon megérinti, nem feltétlenül tudnak mit kezdeni azzal a helyzettel, ami elé egy beteg gyerek álltja őket. Azok a gyerekek, akik túl vannak ennyi betegségen, a korosztályukhoz képest sokkal felnőttebbek. Mindenképpen kontrollálni kell a folyamatokat, nehogy bármelyik oldal sérüljön.
Ezért a középiskolások a tananyagfejlesztésben vehetnek részt, az egyetemisták pedig a személyes találkozásban. Mivel a középiskolásoknak is nagyon fontos a személyes kapcsolat, így azt is ki kellett találnunk, hogyan lehet ezeket kontroll alatt tartani. Év közben a közös munka folyamán megkapjuk a segített levelét, azt mi továbbítjuk a segítőnek, majd az ő válaszával ugyanezt tesszük, és vissza, illetve igyekszünk olyan programokat szervezni, amik lehetőséget adnak a személyes találkozásra, és ezeken az alkalmakon mi, felnőttek is mindig jelen vagyunk"- meséli Tóthné Almássy Monika.
Az egyetemisták azok, akik személyesen segítik a gyerekeket, eljárnak hozzájuk személyes korrepetációra, vagy Skype-on, cseten keresztül segítenek a tananyagok feldolgozásában. Ők sokkal komolyabb képzést kapnak a Bethesda kórházban - ami időközben a program báziskórháza lett, esettanulmányokkal, pszichológiai képzéssel, és szupervíziókat is tartanak menet közben, hogy a nehézségeken szakértők segítségével tudjanak átlendülni.
"A középiskolásokat nem tájékoztatjuk minden részletében a betegségről és a segített egészségügyi állapotáról. Annyit tudnak, hogy van egy beteg fiatal, akinek négy hónapon keresztül segíteni kellene biológiából. Azt is tudják egymásról, hogy mit szeret a másik, hogy mi az érdeklődési köre, hobbija, mert az a személyre szabott tananyag fejlesztéséhez elengedhetetlen. A középiskolások például olyan Youtube-linkkel színesítik a tananyagot pihenés- vagy ajándékképpen, amiben a segített fiatal kedvenc énekesével találkozhat.
Az egyetemisták már mások, van például egy olyan kislány, aki kerekesszékbe kényszerült, nem tud beszélni sem, ő például úgy angolozik, hogy csetel az egyik egyetemistánkkal angol nyelven és imádja ezeket az alkalmakat. Nemrég kaptunk tőle egy levelet arról, hogy milyen szépen halad, és mennyit segít neki az, hogy ezen a csetelésen és az angolon keresztül jön hozzá be a külvilág".
Megkereséstől tananyagig
Ők csak megrendelésnek hívják azt a megkeresést, hogy milyen korú gyereknek, milyen tantárgyból vagy témakörből kellene segítség. Erre lecsaphatnak a tananyagfejlesztő csapatok, akik 2-3 fős csapatokban dolgoznak, majd elkezdődik a munka érdemi része. Minden megrendelésre lecsap egy egyetemista mentor, vagy a saját iskolából való mentortanár is, ő felügyeli azt, hogy a tananyag elkészüljön, segít ha elakadnak, leellenőrzi a tananyagot.
Az első megkeresés után két héttel kell, hogy elkészüljön az első tananyag, aztán már sűrűbben követik az újabbak. A mentor a koordinátornak küldi el az anyagot, aki továbbítja a beteg gyereknek. Most már E-napló is van, ott gyűlnek a tananyagok, amiket akár később is elő lehet majd venni, és a szülők e-mail címére is elküldik a tananyagokat, hogy minél több visszajelzés érkezzen, hiszen ebből tud mindenki tanulni.
A gyerekekre szabott oktatás
"Mindig azt keresem, mi a legjobb a gyereknek. Ha az, hogy személyesen jön be hozzá valaki, akkor Tóthné Almássy Monikával együtt választunk mellé egyetemistát, aki eljön és együtt tanul a gyerekkel. Ha azt látjuk a pszichológus teammel együtt, hogy ez neki még nagyon korai, akkor a fejlesztett tananyagot kapja, és az itteni pedagógussal együtt dolgozzák fel"- mondja Sorompó Anett, aki azt is elmesélte, hogy a team alatt egy 52 főből álló csapatot kell érteni.
Az emberi tényező
"Az az élmény, hogy mások is ott vannak, segítenek és hogy ő fontos, az egy gyerek számára nagyon megerősítő. A kortárs segítők erősítik bennük azt az érzést, hogy van hova gyógyulni, nem felejtették el őket, és van egy csapatuk" - mondta Sorompó Anett.
Ezzel a módszerrel aktivizálni lehet őket, pedig az életükben egyébként hatalmas passzivitás van, hiszen a gyerek egy kórházban fekszik, nem mehet ki, nem szaladgálhat, nem élheti a kamasz életét. "Nem mehetnek moziba, még egy sunyi kocsmázásra sem lóghatnak el, ide vannak bezárva, de lesz egy aktivitás az életében, ami önmagában is gyógyít. A normál élethelyzetet próbáljuk visszaállítani, és ezért nagyon hatásos."
Ráadásul azok a fiatalok, akik egy ilyen programban részt vesznek önkéntesként, a legtöbb esetben megérintődnek, és egy életen keresztül képesek lesznek az ilyen helyzeteket kezelni.
Az idei tanévben eddig 59 beteg fiatal kapott segítséget, a kereslet azonban óriási. A KórházSuliban résztvevők azonban egyöntetűen azt vallják, hogy csak annyit vállalnak, amennyit elbír a rendszer, hiszen ezeknek a gyerekeknek felelőtlenség lenne olyat ígérni, amit nem tudnak tartani, és ezzel csalódást okozni, mert ez akár az iskolarendszer későbbi elutasítását is jelentheti.
"A résztvevő önkéntesek komoly személyiségfejlődésen mennek keresztül, ami kihat a további életükre, jövőjükre. Olyan generáció nevelődik általa, aki képes a világban meglátni azt a szeletet, ahol a segítő kézre nagy szükség van. A tanév második felében megduplázódott a KórházSuli programba bekapcsolódott egyetemisták száma, egyelőre az ELTE áll az élen, de vannak önkénteseink vidéki egyetemekről is."- meséli Tóthné Almássy Monika.
De mi a helyzet máshol?
Nyugat-Európa egyes országaiban sokkal kielégítőbben működnek ezek a folyamatok. Hollandiában például teljesen az anyaiskola felelőssége, hogy mi történik a gyerekekkel, és ott elképzelhetetlen, hogy valaki, aki magántanulói státuszban van, szépen lassan eltűnjön a rendszerből. A magyar kórházpedagógiai rendszer a kórházakra fókuszál, viszont amint kilép onnan a gyerek, gyakorlatilag magára marad. Ezzel szemben több nyugat-európai országban a kórházi tanárok egy része a beteg gyerekek otthonába is kijár tanítani. Külföldön a rendszerben szerepelnek olyan pedagógiai asszisztensek is, akik a kórház és az iskola között mediálnak, előkészítik a gyerekek visszaintegrálását az iskolákba.
