Habár 2010 óta ugrásszerűen megnőtt az egyházi iskolák, így az ezekbe járó gyerekek száma, mégis egyre kevesebb fiatal tartja magát vallásosnak. Be kell tehát látnunk, tévedtünk, amikor annak idején azt írtuk, az egyházi iskolákban vallásos gyerekeket nevelnek. A valóság inkább az, hogy csak próbálkoznak, de hosszú távon gyakorlatilag sikertelenül, sőt, egyre romló hatékonysággal.
Pontosabban, ha a pillanatnyi helyzetet nézzük, igazunk volt: az egyházi iskolákban valóban a keresztény hitre nevelik a gondjaikra bízott gyerekeket, aztán, ahogy ezek a gyerekek kilépnek az iskolából, a vallásos érzület és a templomba járás úgy elmúlik, mintha sosem lett volna. Legalább is ez derül ki a Magyar Ifjúság 2016 kutatásból, aminek az egyik fejezete a vallásossággal foglalkozik.
A kutatás a 15-29 éves fiatalokra fókuszál, és azt látjuk, hogy évről évre egyre kevesebben tartják magukat vallásosnak. Ez a trend nem most kezdődött, hanem már jó régen, 2000-ben például a fiatalok 28 százaléka mondta, hogy egyáltalán nem vallásos, 2008-ban 35 százalékuk, és 2016-ban pedig már a korosztály 41 százaléka jelentette ki, hogy egyáltalán nem hisz semmiféle istenben.
Sőt, még azoknak az aránya is csökkent valamennyire, akik a "maguk módján vallásosak", tehát nem valamelyik egyház tételes tanítását követik, hanem a saját elképzeléseik szerint hisznek valamiben.
Ez pedig azért különösen furcsa, mert 2010-től egyre több, korábban önkormányzati fenntartású iskolát vettek át az egyházak, és öt év alatt (2015-ig) megduplázódott az ilyen általános iskolába járó gyerekek száma. Az egyházi gimnazisták aránya ez idő alatt 15-ről 20 százalékra nőtt, a szakközépiskolákban pedig 2,6 százalékról 10,8 százalékra ugrott az arányuk, vagyis megnégyszereződött.
Hogy miért adják a szülők egyházi iskolába a gyereküket, annak ezer oka lehet, és nem feltétlen a hitbuzgóság az. Például az van közel. Oda járt a nagyobb gyerek is, amikor még önkormányzati suli volt, ott tanít a kedves, bevált tanítónő. Jól lehet parkolni, van fűtés, tetszenek a módszerek, oda megy a haver is, vagy ott indul az a tagozat/szak, amire a gyerek menni szeretne.
Szóval nem feltétlenül vallási indíttatásból íratják a szülők egyházi iskolába a gyereküket, sőt, négy éve tartó, ám koránt sem reprezentatív felmérésem szerint törpekisebbségben vannak azok, akiket elsősorban ez motivál.
Márpedig ha vallásos emberekkel nem lehet megtölteni ennyi iskolát, akkor maradnak azok, akik más miatt járatják oda a gyereküket, vagyis az iskolának sokszor a nulláról kell kezdeni a hitéleti oktatást. Hát, ahogy a számok mutatják, nem sok sikerrel járnak.
Az egyházi iskolákban ugyanakkor jellemzően nagy gondot fordítanak a gyerekek vallásos nevelésére. Már a kötelező hit- és erkölcstan bevezetése előtt is voltak hittanórák, heti rendszerességgel tartanak a gyerekeknek áhítatot, és elvárják a tanévenként meghatározott számú vasárnapi templomlátogatást. Van, ahol a szülői értekezlet is áhítattal kezdődik, vagyis a szülőket is bevonják a hitéleti nevelésbe, nem beszélve arról, hogy az alsós gyerekét még nyilván elkíséri a szülő a kötelező templomlátogatásra, tehát a felnőttek sem igazán tudják kivonni magukat belőle.
Mindezek betetőzéseként pedig, jellemzően hetedik vagy nyolcadik osztályban, az egyházi iskolába járó gyerekeknek át kell esniük a felnőtté válási szertartáson: felekezettől függően bérmálkozáson vagy konfirmáción. Nos, ez az az aktus, amikor a legtöbb gyerek kipipálva érzi a feladatot, és búcsút is int az egyházának. Szép szóval: kikonfirmálnak.
Végeredményben pedig az marad, hogy a 15-29 éves korosztálynak közel fele soha nem megy többé templomba, 18 százalékuk hébe-hóba, vagyis önszántából "ritkábban, mint évente" megy egyházi szertartásra (az unokatestvér templomi esküvője nem számít ide), és csupán 9 százalék, aki heti-havi rendszerességgel mégiscsak megjelenik a misén/istentiszteleten. Igaz, az „egyház tanítása szerint vallásos” kategóriába a fiataloknak csak a 6 százaléka sorolta magát, szóval van itt 3 százalék, aki nem vallásos, de mégis rendszeresen jár templomba, érdekes.
A kutatásból az is kiderül, hogy a fiatalok kevesebb, mint egynegyedét nevelték otthon vallásosan, egyházi oktatási intézménybe pedig összesen kilenc százalékuk járt.
