Názer Lili 11 éves, szabadidejében a tesójával játszik és tehetséges vívó, több érmet is bezsebelt már. Horváth Roland 15 éves, a soproni Széchenyi István gimnáziumba jár. Erős iskola, gyakran adnak sok házit, de ha ráér, akkor szeret fotózni és moziba járni a barátaival.
És hogy mi bennük a közös? Az, hogy mindketten olyan menő appot fejlesztettek szabadidejükben, hogy a korosztályukban megnyerték a UPC Future Makers hazai nagydíját, sőt itt nem álltak meg, már a Future Makers nemzetközi döntőjében is a legjobb 10 között vannak.
11 évesen megoldja a család időbeosztását
A 11 éves Názer Lili a programozást a véletlennek köszönheti. "Épp olvadoztunk a játszótéren, amikor próbáltam Lilinek valamilyen nyári tábort szerezni, de sehová nem vették be, minden betelt, mint kiderült, már májusban minimum jelentkeznem kellett volna. Az egyetlen hely akik megsajnáltak, a Robot Tábor volt, és milyen az élet, ez a véletlen vezetett rá minket egy későbbi elmélyült érdeklődés útjára.
Itt nagyon megtetszett Lillinek a programozás, utána a Skoolt már tudatosan kerestük, mint lehetőség, ami egy szuper foglalkozás, csak lányoknak" - mesélte Lili édesanyja, Győri Eszter. Lili naponta minimum egy órát foglalkozik a programozással, és azért szereti a Skoolt is, mert ott egyáltalán nem fiús dolog programozni. Az első program amit fejlesztett egy játék volt, amivel a kishúgának segített megtanulni számolni. A versenybe a DailyTakeMe nevű applikációval nevezett.
"Teljesen az ő ötlete volt, én valamilyen charity dolgot javasoltam, amivel hátrányos helyzetű embereknek lehet segíteni, de nagyon tetszett, hogy ő határozottan kijelentette, hogy márpedig ő a gyerekeket teszi fókuszba, mert az ő érdekeiket szeretné képviselni!
Mit érez egy szülő amikor a 11 éves kislánya odaáll elé, és azt mondja, csinálok egy appot? Csodálkozik, aztán csodálkozik, aztán csodálkozik....majd mikor magához tért, meghatódik, hogy de hát csak most született, aztán pedig büszke, hogy talán nem veszik majd el a világban nagyon" - mesélte Győri Eszter, aki nem az IT világából érkezett, így otthon nem igazán tudnak segíteni Lilinek a programozásban.
És hogy miért nem lehetett eltéríteni Lilit ettől az alkalmazástól?
"A nagymamám egy nyári tábort vezetett, ahol az egyik délután elég ijesztőre sikeredett, mert eltűnt egy gyerek, azaz mint később kiderült, a szülők akik elváltak, nem egyeztettek, hogy ki viszi el a gyereket, és elfelejtették, hogy kinek a hete következik. Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy a gyerekek számára a legrosszabb ez a kiszámíthatatlan helyzet, és egy ilyen applikáció segítheti ezt a problémát megoldani. Persze a sok dolog, amit csinálok - vívás, programozás, stb.- is közrejátszott, hogy nekem is mindig egyeztetnem kellett a szüleimmel, hogy ki jön értem, mikor" - mesélte Lili és valóban, ki más tudhatná jobban mi is segíti meg igazán egy gyerek életét, mint egy gyerek.
"Az app fejlesztéséhez, javításához új programnyelveket szeretnék megtanulni (C++, Javascript, html, IOS megismerése). Szeretnék egy honlapot csinálni neki, amin a családoknak saját fiókja lehet, így több eszközről is elérhetővé válik, valamint a honlapon tapasztalatokat is cserélhetnek a családok, ki hogy oldja meg a hétköznapokat" - mesélt Lili a további tervekről.
Ha nyerne, akkor utazásra és tanulásra költené a pénzt, meg esetleg egy Macbookra, hogy azon is megtanuljon programozni. "Aki szereti gondolkodni, és a kreativitását kipróbálni, annak javaslom! Nagyszerű érzés valami olyat alkotni, amit mások használni tudnak!" - válaszolta Lili arra a kérdésre, hogy javasolná-e a programozást mint hobbit a többi gyereknek is.
15 évesen segíteni szeretne a gyerekeknek, hogy elfogadják hallássérült társaikat
"Az iskola robotprogramozó szakkörében készültünk egy versenyre, ahol a versenyfeladat a robot jelelésre programozása volt. Ekkor találkoztam először a jelnyelvvel. Minél jobban belemélyedtünk, annál jobban rácsodálkoztunk, hogy milyen keveset tudunk a témáról, pedig rengeted embert érint. Például csak Magyarországon 1 millió, Európában 500 millió hallássérült él!
Az igazi meglepetés akkor ért, amikor rájöttem, hogy nincs magyar jelnyelvet oktató applikáció a neten. Azonnal tudtam, hogy csinálnom kell egyet. Nem telt sok időbe, hogy összeálljon a koncepció. A Mutasd! nem alkalmas arra, hogy megtanuljuk vele a jelnyelvet, hanem arra szolgál, hogy megismerjük azt, hogy van ilyen, és vannak emberek körülöttünk akik csak így, jelelve tudnak kommunikálni. Mi pedig, a többség nem ismerjük a „nyelvüket”.
Én sem ismertem eddig a jelnyelvet, egyelőre még csak néhány jelet ismerek . Főként gyerekeknek szántam az applikációt, hiszen ők a legfogékonyabbak a másság elfogadásában, előítéletek nélkül. Ezért lett a felhasználó felület egyszerű, letisztult, könnyen kezelhető, a tartalom pedig kedves, színes és játékos" - mesélt Horváth Roland az applikációjáról, ami elérhető Androidos, iOS és Windows felületre is, és még egy honlapot is készített hozzá. Mindegyik platformra ő írta a kódot.
"A fejlesztői fiók éves költségei már meghaladják a zsebpénzem. Ezek költségeit, illetve az online kurzusok, szerverbérlések költségeit a versenyeken nyert nyereményekből fedezem" -
Rolandnak nem ez az első versenye, ahol sikereket ért el, ahhoz képest, hogy még az érettségiig is előtte áll néhány év, az önéletrajza már most hosszabb, mint sokaké több éves munkatapasztalat után.
Mikor megkérdeztem mennyire izgul a nemzetközi versenytől, kiderült, hogy neki ez már szinte ismerős terep, és bár természetes a drukk, de túl van ő már egy-két megmérettetésen.
"Nagyon szeretem bemutatni a Mutasd!-ot , az külön érdekesség, ha nem magyar közönségnek mutathatom be. Nagyon izgultam, hogy hogyan fogadják majd Svájcban.
"Kicsi korától láttuk, hogy a számítógép gyakorlatilag vonzza. Óvodás korában egy kiselejtezett asztali számítógép szétszedése és az alkotó részek ki-be dugdosása volt a kedvenc elfoglaltsága. Amint megvettük a laptopunkat, ő megcsinálta 4-5 évesen a saját kartonpapír laptopját. Az oviban napokig ült a sarokban és „dolgozott”. Őt nem kellett terelni, ő maga választott, mi csak figyelmünkkel kísértük s kísérjük" -mesélte Roland édesanyja, Horváth Margit.
"Kezdetben, az óvodában karton laptopokat készítettem és képernyőket rajzoltam. Én is sokat játszottam a számítógépet, mint minden korombeli, de engem mindig is érdekelt, hogy hogyan működnek azok a játékok, és hogy hogyan tudnám én is megcsinálni őket. Lassan felfedeztem, hogy az interneten minden elérhető, bármilyen tudás, ami engem érdekel, elsajátítható.
Azóta kutakodok, tanulok a netről, és hetente új technológiákat, programozási nyelveket tanulok lépésről lépésre" - mesélt a kezdetekről Roland, akinek az iskolában néha tud segíteni az informatikát oktató tanárnő, de van, hogy már az ő tudása sem elég.
"A fejlesztések során sokszor akadályba ütközök, a megoldásokat szintén az interneten keresem. Ekkor napokig kutatgatok a neten, a témát érintő, oktató angol nyelvű online kurzusokat, előadásokat hallgatok, fórumokat böngészek, amíg meg nem találom a keresett megoldást" - vázolta fel Roland, hogyan is fejleszti a képességeit.
"Soha ne adjátok fel, hiszen mindig mindenre van megoldás. Szerintem isteni hobbi, a legjobb benne az, hogy szinte bárminek az elkészítését meg lehet online tanulni, és te is el tudsz bármit készíteni, legyen az játék, közösségi oldal, honlap, alkalmazás és akármi, amit csak el tudsz képzelni" - üzeni azoknak, akik szeretnék kipróbálni a programozást.
A számítógép jó, de oda kell figyelni
Sok szülő nem szereti ha a gyereke sokat ül a számítógép előtt, pedig Lili és Roland is így találta meg az egyik legfőbb hobbiját. Egyikük családjában sincs programozó, csak pontosan olyan átlagos internethasználók, mint bármilyen másik családban, ezért megkértük az édesanyákat, mondják el ők hogyan álltak gyerekük hobbijához.
"A számítógépet felesleges valami gonosz dobozként aposztrofálni, mert már a mindennapok része. Meg kell tanítani őket ebben otthonosan mozogni. Alkotó-művész családból érkezem, így a legfontosabb alapvetésem, hogy a gyerekek ne csak passzív felhasználói, hanem tevékeny formálói is legyenek a jövőnek, az eszközök nyújtotta lehetőségeket a saját gondolataik, ötleteik megvalósítására is használják.
Sokat tanulhatnak a játékokból is, de a játékkészítés által még egy-egy játék hátterét is megláthatják, jobban megbecsülik, hogy milyen idő-energia befektetés mehetett bele. A biztonságos internethasználatról folyamatosan kell beszélni, mert sajnos ez is az élet része már" - mondta Győri Eszter, Lili anyukája.
"Tudomásul kell venni, hogy a számítógép és az internet a mindennapok része. Nem tilthatjuk el tőle a gyerekeinket, mert akkor gátoljuk abban, hogy lépést tartson a fejlődéssel. A mi feladatunk, hogy megtanítsuk őket arra, hogy mire jó igazán a számítógép. Az internet a végtelen tudás tárháza, tanítsuk meg őket ezt okosan használni. Úgy, ahogy minket elvittek a szüleink a könyvtárba annak idején.
Mindenképpen fontos azonban azt is megjegyezni, hogy igen, rengeteg veszélyt is rejt az internet. Ezekre is fel kell hívni a figyelmet, meg kell mutatni nekik a veszélylehetőségeket is, pont mint ahogy arra is meg kell tanítanunk őket, hogy hogyan juthatnak el biztonságosan gyalog az iskoláig.
Mi kezdetben sokat neteztünk együtt, vagy egymás mellett. Folyamatosan figyelemmel kísértük mit, hogyan csinál, hogyan közelít meg, hogyan old meg dolgokat. Sokáig a szemünk sarkából figyeltük, csak, hogy mit hogyan csinál. Aztán fokozatosan elengedtük el a kezét, egy jó ideje pedig már mi kérünk tőle tanácsot.
Természetesen, mint minden szülőben bennem is ott él a féltés. Főleg attól féltem, hogy annyira lelkesen belemélyed egy-egy feladatba, hogy elveszti az önkontrollt. Ilyenkor ott kell lenni és szülői szigorral kell fellépni, megálljt parancsolni. Szeretnénk, ha megtalálná az egyensúlyt és a sok feladat ellenére maradna az aki valójában, egy kedves, mosolygós 15 éves kamasz" - mondta el tapasztalatait Horváth Margit, Roland édesanyja.
És hogy mit javasolnak a szülőknek a gyerekek?
"Szerintem felesleges tiltani, mert nekünk már ezeken történik minden: tanulás, munka, kapcsolattartás. Természetesen a mérték azért fontos, mert a valóságban is kell tudni létezni, nem csak a virtuális világban" - mondta Lili.
"Nem mindig gond a számítógépen lógás. A számítógép a mai világ óriás tudástára, ahol mindent meg lehet találni, bármit meg lehet tanulni. A tiltást nem tartom helyesnek, engem szerencsére nem tiltottak az ilyesmiről. 10 éves koromban megkaptam első önálló számítógépemet. Szerintem a lényeg az volt, hogy a szüleim azt is megmutatták, hogy mi mindenre lehet használni a gépet. Saját internetkapcsolatot kaptam, és kezdetben együtt keresgéltünk a neten.
Aztán miután látták, hogy ésszel használom, már magamra hagytak. Persze, mai napig szól vita arról hogy mikor elég mára. Viszont legtöbbször joggal féltenek, mert néha elég megszállott tudok lenni" - világított rá Roland arra, hogy hiába megy a vita otthon, a gyerekek a lelkük mélyén tudják, hogy a szüleiknek lehet, hogy igazuk van.
