Létezik egyáltalán olyan, hogy féltékeny típus? Azt tapasztalom, a féltékenység inkább kapcsolat, mintsem típusfüggő.
Horváth Gergely: Nem hiszem, hogy valaki féltékeny típus lehet, de tudom, hogy bármelyikünk lehet féltékeny. Aki sorozatban rosszul választ, annál fixálódik a bizonytalanság érzése, tehát akár már-már maga is elhiheti, hogy féltékeny génnel született. A rossz választásra aztán könnyen ráül még a rossz helyzetekre adott rossz válaszadás is, tehát ördögi spirálban húz lefelé.
Tari Annamária: A féltékenység komplex: megtaláljuk benne a szeretetet, a félelmet a másik elvesztésétől és szorongást attól, hogy egy harmadik elveheti-e azt, akit ő birtokol. Ez az érzés tudattalanul komponálódik, senki nem tudatosan építi fel magában. Általában a partnerkapcsolatokban jelentkezik, különösen akkor, ha mélyek az érzelmek és valóban fontos a másik.
Aki féltékeny típus, az valóban sokat és sokszor szenved, mert ezt az érzést nehezen állítja le magában, kezelni általában nem tudja, marad tehát a veszekedés, amivel a kialakult feszültségek csökkenthetők és a harag kiadható.
A hátterében az a tudattalan félelem, hogy valaki elveszi azt, ami az övé, néha nagyon erőssé válhat, ilyenkor beteges méreteket öltve kiterjedhet az élet minden területére. Fokozott ellenőrzéssel és kontrollálással együtt jár. A féltékeny ember gyakran kutat zsebekben, telefonban, táskákban és szúrópróbaszerű ellenőrzéseket tesz telefonon.
HG: Ugyanakkor, ha valaki nem tanult meg bízni senkiben, vagy rossz tapasztalat égett be nála, annál nagyon sok türelemre van szükség pro és kontra. Mert azért az is előfordul, hogy a felé irányuló szeretetet, hűségjelzéseket nem veszi valaki: vagy mert nem tudja (nem tanulta meg), vagy nem akarja.
Ha próbálunk valamiféle érzelmi biztonságot teremteni a kapcsolatban, az elég lehet ahhoz, hogy elejét vegyük a kényszeres ellenőrzéseknek?
TA: Az érzelmi biztonság a legfontosabbak egyike. De csak akkor jöhet létre, ha az önálló biztonságérzés, önértékelés is működik. Az olyan párok, akiknél külső kontroll kell a biztonsághoz, nem rendelkeznek ezzel, és így folytonosan konfliktusokba gabalyodnak, mert nincs állandóság érzésük, és bizalmuk önmagukban/a másikban.
Tari Annamária
A felszínen korlátozni lehet az ellenőrzéseket, nem kell kutatni és összeesküvés elméletet gyártani, de az általában csak ideiglenesen sikerül. Anyáink jóslata, hogy „te taszítod mások karjaiba a féltékenységeddel” pszichológiailag igaz, mert a folyamatos gyanúsítgatás sokszor kivált a másikból egy dacos reakciót, hogy „akkor legyen”. Az örökös ellenőrzés és gyanakvó légkör, pszichésen nagyon sok energiát emészt fel, tehát valóban fárasztó, az ilyen kihallgatások után kimerültséget, idegességet, ürességérzést élhet át bárki.
Sokszor hallani, hogy a féltékenység nem arról szól, hogy mennyire szeretsz, hanem hogy mennyire vagy bizonytalan.
TA: Ha kisgyermekkorban kialakult önértékelés és bizalom, a szeretet és a kötődés képessége harmonikusan fejlődött, nem érte olyan trauma (sérülés), ami a későbbiekben egy partnerkapcsolatban bizalmatlanságként, gyanakvásként jelentkezne.
Akiben a szerelem kiváltja a féltékenység érzését, valójában önmagában is bizonytalan, ez kivetül a másik személyére és folyamatos alapot ad az elvesztésétől való félelemre. Nagyon bonyolult folyamat ez, aminek a gyökereit valóban a gyerekkorban találjuk meg.
Tari Annamária: A féltékenység tönkreteheti a legjobban működő kapcsolatot is, mert aki féltékeny, az érzelem hevében nem veszi észre, hogy a másikat már kezdi értékteleníteni, soha nem képes megbocsátani, folyamatosan feszült légkört alakít ki maga körül, amiben a társa azt érezheti, hogy megfullad.A féltékenység ára
A szerelem nevében nem lehet rabbá tenni senkit sem. Nyilván a féltékeny ember, a saját igazában hisz, úgy érzi, hogy jól látja a jeleket, apró mozzanatokat gyűjt, melyeket „felfűz” egy olyan vezérfonalra, amit tudattalanul ő maga alkotott. Így válik minden apróság különös fontosságúvá, és magyarázó értelművé.
A kapcsolatok általában azért mennek tönkre, mert a beszélgetéseik már csak erről szólnak, hiszen a biztonságot csak az adhatja, ha a kontroll érzése folyamatos. Ezt előállítani pedig csak úgy lehet, ha minden pillanatban ellenőrzi a másik érzelmi állapotát.
Az ilyen kapcsolatban élő emberek arról szoktak beszámolni, hogy a legváratlanabb pillanatokban vannak „elszámoltatva” olyan mozzanatokról, amire már nem is emlékeznek, ami így szintén gyanús lehet.
A legnehezebb az, hogy racionális magyarázattal nem lehet leállítani a féltékenységet, mert tudattalan természete szerint növekszik. A „nem csináltam semmit és nem beszéltem senkivel” magyarázatok sem működnek, mert ott az azonnali válasz, hogy „de biztos szerettél volna..”
Azt még fontos tudnunk, hogy a fogyasztói társadalom erősen vizualizált. A nők és férfiak törekednek arra, hogy megmutassák önmagukat. Ettől az utcán sétálva szinte "kirakatokat” láthatunk, ami egyébként egy vonzó inger is lehet. Ha ehhez hozzávesszük az óriásplakátok tökéletes nőit, akkor az átlagos nő bizonytalansága is érthetőbb lesz.
A fizikai tulajdonságok, megjelenés és saját külső értékelése pedig akkor értékelődik fel nagyon, ha a belső tartalmak nem annyira számottevőek, különösen egy önmagával elégedetlen, szorongó ember esetében. A féltékenység nem arra figyelmeztet, hogy van esélye az elszeretésnek, hanem arra, hogy csak a kontroll adja a biztonságot. És ez mindig probléma.
HG: Amikor én a legféltékenyebb voltam az életemben, akkor az nem fizikális jellegű momentum volt, hanem egyszerűen csak a harmadik személyről szóló elismerő beszéd foka. Csak azt tudtam, hogyan beszél róla, és ahhoz képest a pitvarban sem voltam. Nem volt megcsalás, de később igazam lett. A teljes bizalomban érlelődő párkapcsolat szerintem a féltékenységet állja, pláne azért, mert a bizalommal a megismerés is teljesebb, jobban megismerjük a másikat és a vele alkotott párosunkat és felismernénk, ha van esélye az elszeretésnek.
Gergő, hogy értetted azt, hogy a féltékenység a számodra nem fizikális jellegű volt?
HG: Úgy, hogy nem arra rezonáltam, atletikus-e, milyen fanyar életstílusban nyomul és van gondja a lével, hanem egyszerűen azt érzékeltem, hogy a számomra akkor közel álló szemében nagyobb a helyiértéke, mint nekem. Lehet és legyen mindenkinek elismertsége, az helyes, csak itt azt éreztem, hogy a másik srácról szóló minden egyes pozitívummal én veszítek a súlyomból. Azonos nő lett a mértékegységünk, pedig nem egy pályán fociztunk.
Mindannyian védeni szeretnénk érzelmi befektetéseinket, csak van, ahol a biztonságérzetet garantálni vélt őrzés-védést drágán megfizetik, és van, ahol nincs szükség az Annamari által írt kontrollra. Egyébként az Ószövetségben, a mózesi törvények között is van féltékenységi törvény, az a nő általi csalás férfiben való pusztító dühét (is) igyekszik valamelyest féken tartani. Nagyon kemény törvény, nem véletlenül: a féltékenységből düh, harag lesz, majd könnyen bosszú. A bosszú pedig Istené. Ember maradjon revans nélkül. Egyébként az is a bosszú egy formája, ha egy szakítás után a felek még az előző párjuk elképzelt élete ellen játszanak: hogy ha majd találkoznak, a másik vesztesnek érezze magát az elhagyásért.
Tényleg egyfajta bosszú, de teljesen hiábavaló és megnyomorít.
HG: Az érzelmi károkozást, ha például kiöli az emberből a bizalmat, ugyanúgy lehet halálnak nevezni.
Horváth Gergely
Rádiós műsorvezető, író 1972-ben született Budapesten. A Berzsenyi Dániel Gimnáziumban érettségizett, majd az ELTE BTK történelem szakán folytatta tanulmányait. 1995-ben kerül a Magyar Rádió Petőfi adójához, ahol olyan műsorok készítésében vett részt, mint például a Reggeli Csúcs, Moziklub, Egy férfi, egy nő. 2007-ben az Európa kiadó gondozásában jelent meg első regénye, A szív útjai. Jelenleg az MR2 Petőfi rádióban mixeli a popot a kultúrával.
TA: Egy féltékeny embert ilyenkor a harag és a düh vezérel, nem pedig a bölcs belátás. Akkor érthetjük meg azt a bosszúvágyat, ha átlátjuk: csak az indulat létezik. Az ilyen típusú féltékenység elérheti azt a szintet, amikor valaki tartósan boldogtalan a saját féltékenysége miatt és képtelen kordában tartani az érzéseit.
Az erősödő érzés gyakran együtt jár olyan fizikai tünetekkel, amik a szorongást és a feszültséget jól mutatják, a kézremegés, alvászavar, motoros (izmokban működő) nyugtalanság, vagy a düh és harag állandó jelenléte. Ez gyakran már az életvezetés minőségét is rontja, tehát csökkenhet a tanulási vagy munkabeli színvonal, a baráti kapcsolatok érzelmi hőfoka.
Annamari, visszatérve a kirakatos gondolatodhoz - hogy a nők és férfiak mindenképpen meg akarják mutatni magukat – ezt úgy értsük, hogy a fogyasztói világ is a féltékenységet gerjeszti?
TA: Igen, mert az emberek nagy részének erősen inog az önértékelése és olyankor a vizualizált világ csak rontja az esélyeit az elégedettségnek és nyugalomnak. Egy nő, ha elégedetlen a külsejével, gyakran szorongva megy az utcán, mert azt érzi, mindenki sokkal szebb, aki szembejön. A média intenzíven közvetíti az ideális alakot, aminek az ellentartásához komoly énerő kell.
Vannak olyan párok, akiknél a férfi vagy a nő szinte pásztázza a szemével a külvilágot, és nem szalaszt el semmi érdekfeszítőt. Ha érzelmeik egymás felé kielégítők és biztonságot nyújtanak, akkor is zavaró lehet, hogy több figyelem irányul a külső szereplők felé. A kíváncsiság elég fontos emberi tulajdonságunk, nem mindegy viszont, hogy az ellenkező nem tagjainak a szemrevételezése olyan érzelmi üzenettel történik-e, ami fájdalmat okoz a másiknak.
Azt hiszem, ez többnyire a nőknek okoz több problémát.
TA: A nők általában rosszul tűrik, ha párjuk túlságosan észrevehető módon szemlélődik, mert ezzel az idegen nő egyfajta rivális szerepbe kerül. Ettől kiszolgáltatottságot, szorongást lehet átélni, ezek mértéke rossz érzést kelt már, és megjelenhet „az én miért nem vagyok elég jó” gondolata.
Általános tapasztalat, hogy előbb-utóbb mindenki szóvá teszi párjának, mennyire zavaró számára ez, csak nem mindegy milyen indulati szinten fogalmazza a mondatokat. Aki „kikéri magának”, vagyis küzd azért, hogy saját nőisége ne csorbuljon, kevésbé lesz konstruktív, mint a szelídebb kérés, melyben valaki az intenzív külső figyelem mértékére hivatkozik. Azt senki nem várhatja el a másiktól, hogy bekötött szemmel járjon mindenhol, de azt igen, hogy a kapcsolatot meghazudtoló mértékben ne szemezzen, mert azzal kellemetlen szituációt okoz.
Elég fontos jelzés egy kapcsolatban, hogy ezt a problémát sikerül-e megoldani, mert érzelmileg olyan koalíciót jelez, melyre a biztonság miatt nagy szükség van. Ha viszont nem működik a problémamegoldás, el kell gondolkozni azon, valóban elégséges figyelmet és érzelmet ad-e a másik. Fontos, hogy a kíváncsiság kontra kapcsolati biztonság mérlegében melyik a súlyosabb. Aki érzékeli, hogy párjának ezzel problémát okoz, nyilván változtat. Ehhez megértés és elfogadás kell, mert tényleg nem lehet bekötött szemmel járni.
Címlapfotó: Katie Tegtmeyer
