12 napos, lakomával és bolondozással teli ünnep, melyet ugyanakkor 40 napnyi elcsendesedés előz meg: ilyen volt a karácsony és az advent a középkorban. Az ajándékozást egy időben egyenesen betiltották, de divat volt férfiként nőnek öltözni, és ekkoriban kezdték el feldíszíteni a házakat is az ünnepre készülve.
Azt, hogy mikor legyen karácsony, a valóságban I. Gyula pápa döntötte el: ő választotta ki december 25-ét az ünnep dátumául. A negyedik századig ugyanis, bármilyen furcsa is, nem volt fix dátuma Jézus születése ünnepének, mindig máskor tartották.
Jézus egyébként szinte biztosan nem december 25-én született, a Bibliából származó információk alapján legalábbis nem lehet levonni ezt a következtetést.
Nagyon nem volt ugyanakkor véletlen, hogy ezt a dátumot választották: a római szaturnáliák vagy az északi Yule, illetve egyéb pogány ünnepek is a téli napegyenlőség környékén zajlottak, az egyház pedig – ahogyan a halloweent is – szerette volna átalakítani a téli ünnepek arculatát. Érdekesség az is, hogy a középkor kezdetén közel sem karácsony volt az igazi nagy ünnep, hanem inkább vízkereszt, január hatodika.
Advent nem mindig volt kötelező
A középkori ember naptárában karácsony előtt 40 nappal kezdődött meg a készülődés az ünnepre. Az advent, azaz az eljövetel, mely Jézus születése előtt a lelket ünnepi köntösbe öltözteti, nem forralt borral és vásározással telt, hanem böjttel. Eredetileg Szent Márton ünnepén indult a készülődés, ekkoriban például tojást vagy húst sem vettek magukhoz az emberek.
Ezt az időszakot éjféli harangozással nyitották meg, majd misére jártak, elmélyültek imádságaikban, hogy így készüljenek az év végét is jelző karácsonyi hedonizmusra.
A keresztények körében sem volt ugyanakkor eleinte hagyománya annak, hogy négy adventi vasárnapot megülve készülődjenek: Nagy Szent Gergely a VII. században rendelkezett erről, az advent kötelezővé tétele pedig még ennél is későbbre 1570-re datálódik.
A karácsony dekadens középkori bulisorozat volt
A téli ünnepet az egyszerű emberek egy része biztosan nem vagy nemcsak vallási okokból várta, hanem azért is, mert ekkor 12 napig nem kellett munkát végeznie. Amikor véget ért advent, és december 25-én elkezdődött ez a kicsapongó fieszta, mindenki saját lehetőségei szerint tartotta jól családját, a tehetősek hatalmas lakomákon ünnepeltek.
Ajándékozás volt már a középkorban is, de egyrészt ezt egy ideig tiltotta az egyház, pogány hagyománynak vélve azt, másrészt amikor lehetőség nyílt rá, akkor sem pont úgy zajlott, mint ahogyan gondoljuk.
A hűbéresek vittek például ajándékokat hűbéruraiknak, a templomokban a szegényeknek gyűjtöttek, majd január elsején következett egy újabb ajándékozás.
A házakat ugyanúgy feldíszítették, ahogyan manapság is sokan teszik, a mécsesek, illetve a zöld növények a paplakok és az egyszerű otthonok dekorálásában is szerephez jutottak. Karácsonyfát majd csak a 16. században kezdenek el állítani, de a középkor második felében már megkezdődött a betlehemezés szokása, melyet állítólag Assisi Szent Ferenc nyitott élőszereplős betlehemével.
Az asztalra akár hattyú is kerülhetett karácsonykor
De lássuk, milyen is volt pontosan egy hamisítatlan karácsonyi buli a középkorban! Azt már érintettük, hogy nem egy volt, hanem egy 12 napos sorozat, amelyben december 25. után december 28., aprószentek napja is kiemelt ünnepet jelentett. Az egyház ekkor emlékezik meg azokról a két év alatti fiúcsecsemőkről, akiket Heródes a názáreti Jézustól való félelmében megöletett.
A háztartások ugyanúgy készültek, terveztek a lakomázással kapcsolatosan, ahogyan mi ma tesszük. A hús, különösen a jó minőségű hús fontos eleme volt az ünnepi asztalnak, melyre lehetőség szerint vaddisznó, marha, szarvas, liba, fogoly és akár hattyú is került, a halak közül lazaccal és angolnával kiegészítve. Akinek ilyesmire nem volt lehetősége, az is legalább egy disznót vágott novemberben. Máskor lehet, hogy szűkmarkúan mérték a kenyeret vagy a sajtot, de ilyenkor ezzel megtömhették bendőjüket, mellé pedig természetesen sör vagy bor folyt. A dekoráció a faliszőnyegek és a nagy ónedények képében tette méltóságteljesebbé az ünnepeket.
Ami a királyi lakomákat illeti, azok még ennél is fényűzőbbek voltak. III. Henrik a lazac mellé szarvast és vaddisznót evett csak, V. Henrik viszont már rákot is fogyasztott a jeles napon.
Ebben az időszakban rendezték meg a bolondok lakomája nevet viselő, fordított világot hozó eseményeket is, melyekben az egyszerű embereket a papok vagy a földesurak szolgálták ki, ám az egyház ezeket az ünnepeket betiltotta.
Bolondoztak, amennyit csak lehetett
A középkori Angliában szokás volt női ruhát ölteni vagy állatnak maszkírozni magukat, így jártak viccelődve, dalolva házról házra. Volt, aki csak szórakozni kívánt így, míg mások apró ajándékokban vagy pénzben reménykedtek. A királyi családokban még bizarrabb hagyomány is élt: főtt állatfejeket viselve parádéztak végig a lakomának helyt adó teremben az ünneplők.
A csínytevésnek vízkeresztkor is megvolt a helye, ekkor különleges gyümölcskenyeret sütöttek: egyes szeleteibe ugyanis a tésztába rejtett szárazbab is bekerült. Aki ezt kapta, az egy napra király volt, akárcsak a magyar hagyományokban a farsangi királyok.
Érdekes, hogy ebben a 12 napos időszakban a papság tagjai azért tanulmányozták lázasan a Szentírást, hogy abban jeleket leljenek, amelyek megjövendölik azt, ami a jövőben várhatott az emberiségre. A diákok ezzel szemben inkább csak élvezték, hogy nem kell tanulniuk, és szívesen töltötték idejüket a szabadban. Minden családnál szerepet kaptak ilyenkor a társasjátékok, a sakk, az ostábla és egyéb hasonló, közösen gyakorolható játék: az együtt töltött idő minőségivé tétele már a középkor emberének is célja volt.
Ha egy különleges, csak hazánkban élő adventi hagyományról olvasnál, van cikkünk a roráte misékről is!
