Tehetetlenül szeretni
Amikor Tomi az életembe költözött, nem vágott földhöz a vonzalom. Nem volt az szerelem, se első látásra, se másodikra, de harmadikra is csak a legnagyobb jóindulattal. Hosszú, intenzív hónapokba telt, mire megszerettem, beleszerettem: barátommá, szeretőmmé, játszótársammá, mindenemmé fogadtam. Őszintén szerettük egymást, férfiasságában megerősítenem azonban két és fél éven keresztül sem sikerült. A rózsaszín köd után újra előbújt a bizonytalanság, a túl kemény önkritika és a tükör gyűlölete. Depressziójával szemben szépen lassan csatát veszettem. Hiába volt minden próbálkozás, önmagáról alkotott képét nem sikerült porrá zúznom.
„A szép és a szörnyeteg!"
„Túl csúnya vagyok én melletted."
„Elviselhetetlen, ahogy az emberek megnéznek minket. Biztosan azt gondolják, hogy lehet egy ilyen szép nőnek ennyire ocsmány párja."
Ilyen és ehhez hasonló beszólásokkal fűszerezte a hétköznapjainkat. A külvilág frusztrációjából mit sem látott, viszonylag hitelesen játszotta a röhejes bohóc szerepét, akin mindig jókat lehetett nevetni. Csak kevesen láttak az álarca mögé, ami a szomorú férfit rejtette. Én tudtam, mi a valóság, mégis hiába volt minden próbálkozás, hogy bebizonyítsam: az én szememben ő e legszebb. Önmaga felé irányuló gyűlölete mindennél erősebb volt - ebbe pedig szerelemünk is belekopott. Két és fél év után vágtam rá végleg az ajtót.
Az ideális férfi
Példáján keresztül megtanultam, nemcsak a nők számára létezik az ideális férfi mintaképe. A férfiak fejében éppen úgy él egy elképzelés a tökéletest illetően. Egészséges körülmények között ez akár erős motiváció is lehet ahhoz, hogy a férfi a legtöbbet hozza ki magából. Egy bizonyos szintig lekopírozza az áhított tulajdonságokat, magáévá teszi, s túllép saját kényelmetlen szerepén. Új külseje, stílusa, hobbija vagy akármije hozzásegíti őt, hogy jól érezze magát saját bőrében.
Szerencsés az, akinek ez sikerül
A legtöbb esetben ugyanis irreálisan magasra kerül a mérce, amit nemhogy megütni, de megközelíteni sem lehet. S bár a köztudat mintha többet foglalkozna a testükkel elégedetlen nőkkel, a férfiak legalább annyira szenvednek az elvárásoktól. De nem is kell erről beszélni, elég csak egy kicsit odafigyelni: a metrón, a villamoson, a szórakozóhelyeken, a munkahelyen, de a közvetlen baráti körben is rengeteg a feszengő férfi. A suta mozgás, a bizonytalan tekintet, a kényelmetlen ruhák, a felvett póz mind arról árulkodnak, valamiért kényelmetlen az a test, amit rájuk szabtak.
Pedig elég csak egy picit tovább figyelni, a szép részletek ott vannak - amiket megszerethet az ember lánya.