A latin tánc szokatlanul népszerű lett hazánkban: tele vannak a stúdiók. Maga a latin tánc egy szenvedélyes, életörömöt diktáló szertartás, amelyik nemcsak szexi, de zsírégető hatású is.
Kellemes fogyás nullkalóriás szósszal
Egy táncot meglehetősen nehéz leírni, hiszen erősen vizuális műfajról van szó, ám összeállításunkban megpróbálunk átfogó képet adni erről a divatos és erotikus lázról ami minden valamirevaló tánciskola repertoárjában megtalálható. A latin tánc stílusok közös vonása, hogy van konszolidált báltermi és vad, utcai változatuk is. A salsa nálunk is kedvező talajra hullott, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy megalakult a Magyar Salsa Egyesület, melynek farvizén számos stúdió kínálja a latin táncok professzionális elsajátítását. Kalandozásunkban segítségünkre lesz Zelencsuk Tímea és Incze Miklós a Miguel y Timi Stúdió vezető táncművész-tanár párosa. Megkérdeztük Tímeát, miért ilyen népszerű a latin tánc hazánkban.
„A latin táncok 10 éve folyamatosan divatban vannak nálunk. A 80-as évek mozifilmjei is sokat segítettek az elterjedésében. A varázs talán ott lehet, hogy a latin zene olyan hatással van az emberre, hogy önkéntelenül is táncolna, és ha elkezdi, alig bírja abbahagyni. Elindul a ritmus szekció és a buli önmagától robban ki."
Partnert cserélni nem okos dolog
A páros először egy New York-i salsát mutatott be, majd végigmentünk a karibi hangulatú merenguén, egy kis tangón és a míves bachatán. Ami a táncruhákat illeti, harsány színek jellemzik a salsa-ruhát, a versenytáncos verzión még díszítő kövek is láthatók. „A salsa és a mambo a szerelmünk, 10 éve vagyok együtt partneremmel, szerintem a siker kulcsa a páros összeszokása - sokan cserélnek partnert, ami nem túl okos dolog. A salsa izzasztó és zsírégető, mivel hastáncot is űzök, tudom, hogy a vonalak megőrzésére is kiváló módszer egy tánctanfolyam. A latin zene népszerűsítésében sok sztár is szerepet vállalt, és beépítette egy-egy albumának anyagába, gondoljunk csak a Gipsy Kings-re, Gloria Estefan-ra vagy Santanára."
„Csak fél éve járok salsázni, meglehetősen fura dolog ez nálam, mert egész életemben ezt akartam csinálni" - meséli Szilvia, salsa gyakorló. „Azért érdekel, mert sok dolog van benne, többek között egy olyan örömforrás, amit nem tudok semmihez sem hasonlítani. Az a két óra, amit tánccal töltök, a legjobb dolog, amit mostanában csinálok. Úgy örülök neki, mint egy gyerek. Pszichológiai oldalról közelítve ez azért érdekes dolog nálam, mert egy erős, önálló nő vagyok, és fura érzés számomra, amikor más vezet. Igazi nőnek érzem magam, amikor egy férfi felkér táncolni. A másik érdekes dolog, maga a tánccsoport összetétele, hiszen nem is gondolnánk, hogy egy-egy ember mennyire jól ki tudja fejezni magát tánc által. A tánccsoport különböző korú embereket hoz össze, ezért valódi közösségi élmény."
Hömpölyögj a Riói karnevállal!
A salsa a latin táncok koronaékszere. Bár gyökerei Kubából erednek, villámgyorsan elterjedt az egész világon és ma már ez a tánc, az európaiak kulturális találkozási pontja lett. Elterjedt Puerto Ricóban és a Karib-térségben, végül az egész világon fanatikus lázzal üdvözölték. A salsa páros tánc, de létezik egyedül is ropható fajtája, persze párosan mutatósabb. Lehet improvizált, vagy megtervezett koreográfia alapján művelni. A salsa név szószt jelent, mivel több tánc stílusjegyét is magában hordozza, akár egy jó szósz, melyet különféle fűszerrel ízesítettek, a salsa is ehhez hasonló. A páros salsánál a férfi középen fogja a partner csípőjét, és maga a tánc meglehetősen sok - látszólag nem fárasztó- mozgással jár.
A samba élénk, ritmikus tánc, amelyik Braziliából ered, és már a 19. század végén hódított tüzes ritmusa. Több egyszerű, menetelő tánclépésből áll, és az idők során sokat változott is egy-egy lépés, de sokan vitatkoznak azon, hogy mi is számít eredeti sambának. Jelentős különbség van az utcai és az elegánsabb báltermi samba között. A samba többnyire egyéni tánc, amolyan felvonulós tömegtánc - a leggyakrabb verzió egyfajta rögtönzött zenére indul és meg sem áll, csak kígyózik, áramlik, hömpölyög. Lassan indul, majd a gyorsuló zenével együtt felgyorsulnak a tánclépések is. Az alapvető koreográfia szerint kell egy egyenes hát, és egy hajlított térd, mindez egy időben. A láb alig mozog, csak néhány centit előre. A második szakaszban kissé kanyarodik a térd, és erőteljes mozgást végez a csípő.
Előjáték forró lávával
A rumba a latin-amerikai táncok gyöngyszeme. Lassúbb tempójához képest a leggyorsabb tánc - a lassú zene az olykor a gyorsabb mozgást hívja életre. Kétféle rumba zenét különböztetünk meg; az egyik a nemzetközi társastáncos rumba zene, amely a kubai rumba boleróhoz hasonlít, a szenvedélyes erotikus tánc két ember forró szerelmét tükrözi vissza. A kubai emberek számára a rumba egy gyors, dinamikus tánczene mint pl: a rumba guaracha. A tánc alműfaja a Guaguancó, amely egy bonyolult ritmusú zene, konga alappal, olykor szólóénekes és kórus is besegít neki, persze kell még hozzá két bevállalós táncos is. Ha nincs konga, se kórus, az innovatív falusi közösségek szerint megteszi néhány kanál, és edény is.
Egyes történészek szerint a guaguanco a bantu nép őstáncából ered. Maga a táncsor szexuális előjátéknak sem utolsó - sajátos és meglehetősen erotikus csípőmunkával jár. A tánc elején a férfi anélkül körözik partnere körül, hogy hozzáérne, amikor pedig hirtelen kitör a vulkán, a férfi megmenti a nőt a kiömlő láva elől. Akár többször is.
A mambo kubai eredetű, 1930-ból indul Havannából, és szinte azonnal osztatlan népszerűségre tett szert az egész világon. A mambo zenére nagy hatással volt a jazz, elterjedésében pedig sokat segítettek az olasz-amerikai gengszterek, akik rendszeresen bevették az ellenőrzésük alá tartozó éjszakai lokálok, kaszinók zenei kínálatába és az amerikaiak azonnal rá is haraptak. A műfaj atyja Perez Prado zeneszerző, aki 1940-től a műfaj arca és piacnyitója lett. Havanna után, Prado mambója Mexikóba költözött, ahol a zene és a tánc új otthonra lelt. Az eredeti mambo-t egyfajta tagadhatatlan szabadság és a bonyolult lépések jellemezték, és a divatos zene mellett, maguk a táncosok is sztároknak számítottak. Szinte a mai napig felbukkannak mambo elemek a mexikói filmekben. Az a táncos, aki nem érezte minden tagjában a mambot, elveszett. A mambo a mozivászonról ugrott a popkultúrába, ugyanis a 80-as években dübörgő Dirty Dancing-nek az alapmotívuma volt.
A cha-cha-cha is kubai eredetű móka, atyjának a szintén kubai zeneszerzőt és hegedűművészt Enrique Jorrín-t tartják. Az elnevezés egy hangutánzó szóból származik, amely a ritmus és a tánclépések könnyed merészségéből ered. A filmrendezőket és művészeket egyaránt megihlető érzéki táncot egyaránt lehet művelni autentikus kubai zenére, latin popra, illetve latin rockra. A cha-cha-cha az 1950-es években meglehetősen modern táncnak számított, amely a mambo-ból fejlődött ki, és tánctanárok alakították ki mesterségesen, a mambo zene lelassulásával. Az 1960-as években Walter Laird óriási hatással volt a latin-amerikai tánc fejlődésére, Nagy-Britanniában háromszor nyerte el a World Professional Latin bajnoki díját. Ő edzett számos sikeres táncost, beleértve Allan Tornsberg-et, Vibeke Toft-ot, Espen Salberg-et és Donnie Burns-t. Azóta a Cha-cha-cha nem változott, szilárdan őrzi az eredeti kubai hagyományokat.
Szenvedélyes matadorok és vulgáris tánc
A paso doble a matadorok véres világába repít, hiszen egy tipikus spanyol táncról van szó és a lépései is inkább üzekedést sejtet (szó szerinti jelentése spanyolul: kettős lépés). Páros tánc, és arra a fajta zenére járják, amit általában a bikaviadalok során lehet hallani: sok drámai elemmel színezett, élénk stílusú, fordulatos, menetelős zene, ehhez idomul maga a tánc. A hazafias motívumokat, helyi karaktereket, és híres bikaviadalokat idéző mozgásrítus vezetője a matador szerepét játszó férfi. A tánc szigorúan tartott kereteken belül zajlik, a férfi cipőjének sarkai ólmozottak, és a csípőmozgás itt már háttérbe szorul. Tánc közben nagy szüneteket tart a páros és a szigorú koreográfia és a hagyomány miatt általában csak táncversenyeken látható.
Ringó csípők bedöntött nők, vulgáris tánc - a bálok egyik leglátványosabb tánca a jive-stílus, amelyet az Egyesült Államokból származó afro-amerikaiak honosítottak meg az 1940-es évek elején. Élénk és gátlástalanul változó swing tánc, ennek ellenére érzelemmentes ábrázattal kell járni. A jive egyike az öt nemzetközi fő latin táncnak és erősen szaggatott ritmus, valamint hármas lépések jellemzik. A kifejezés azoktól a jazz-zenészektől származik, akik az 1930-as 40-es években a swing zenét szolgáltatták a tánc alá - jelentése vitatott, de valószínűleg gúnynév. Az amerikai katonák hozták Európába 1940 körül, és hamar népszerű lett a fiatalok körében. Az Egyesült Államokban használatos kifejezés Swing lett, míg az Egyesült Királyságban - az eltérő technika és stílus miatt - a Boogie-woogie és a Swing Boogie lett.
