Új törvényjavaslattal bővült a zaklatókkal szembeni eszköztár. A személy elleni erőszakos bűncselekmény sértettjének indítványára a hatóság határozatban hívja fel a terheltet, hogy tartózkodjon a magánéletbe való önkényes beavatkozástól. Ha valaki megszegi ezt a felhívást, az már zaklatásnak minősül, és innentől kezdve akár egy évig terjedő szabadságvesztéssel is büntethetik.
Na de vajon elég ennyi idő egy zaklatónak? Többek között erről is kérdeztük szakértőnket, a Fővárosi Törvényszék büntetőbíróját.
Mennyire gyakoriak ma Magyarországon a zaklatásos bűncselekmények?
Fontos megemlíteni, hogy járásbíróságokon foglalkoznak zaklatásos esetekkel. Azt kijelenthetjük, hogy megszaporodott az ilyen esetek száma.
A családon belüli erőszak elég gyakori Magyarországon, már egyre sűrűbben fordul elő az, hogy a bántalmazott nem tűri tovább, és bemegy a rendőrkapitányságra, hogy megtegye a feljelentést.
A zaklatás egyébként bárhol és bárhogy megvalósulhat, akár a telekommunikációs térben, akár az online térben. Gyakori elkövetési mód például, ha egy szerelmi kapcsolatnak vége szakadt, de az egyik fél ezt képtelen elfogadni, akkor telefonhívásokkal vagy sms-küldésekkel zaklatja a másikat.
Azért most nyújtották be ezt a törvényjavaslatot, mert mostanában nőtt meg az online zaklatások száma?
Ez tulajdonképpen egy salátatörvény. Az elsődleges célja ennek a törvényjavaslatnak az online csalások elleni fellépés, és ennek érdekében módosít jogszabályokat. Emellett még sok minden más törvényt is módosít, más okokból, többek között a zaklatással kapcsolatos jogszabályi rendelkezést is.
Alapvetően az online zaklatások elleni rész egy mellékága ennek a több rétegű törvényjavaslatnak.
Egyébként a törvényjavaslat miniszteri indoklási részéből sem az derül ki, hogy a jogalkotó azért hozta meg ezeket az új szabályokat, mert az online térbe tevődött át a hangsúly, hiszen eddig is ott volt.
(„Nem csak a sértett, hanem minden személy magánautonómiájának tisztelete magában foglalja azt a mindenkire vonatkozó jogi kötelezettséget, hogy az érintett akarata ellenére tartózkodni kell magánéletébe való egyoldalú beavatkozástól. Még hangsúlyosabb ez az igény a személy elleni erőszakos bűncselekmények olyan sértettjei részéről, akik nem kívánnak semmilyen módon kapcsolatot fenntartani a sérelmükre bűncselekményt elkövető személyekkel...” – részlet a miniszteri indoklásból.)
A gyakorlati tapasztalat azt mutatja, hogy a zaklatások elsősorban nem személyesen, hanem a telekommunikációs vagy az online térben történnek.
Azt is érdemes pontosítani egyébként, hogy mit minősíthetünk online térnek. Hiszen, ha valakit felhívunk simán telefonon, az még nem online tér. De mi van akkor, ha úgynevezett IP-telefonról indítjuk a hívást, amihez internetkapcsolatra van szükség? Ezzel csak arra szeretnék kilyukadni, hogy az online tér fogalma igen messzire vezethet, és félrevezető is lehet.
Előfordul, hogy a zaklatók fake profilok mögé bújnak, hogy zavartalanabbul bűnözhessenek. Ez mennyire nehezíti meg a bűnügyi eljárást?
Ezek is szerepelnek a törvénymódosításban, de nem a zaklatások, hanem az online csalások eseténél.
Ez azért lehetséges, mert a zaklatás esetében a büntetőeljárási törvény nem tud profil mögé bújt, ismeretlen személyekkel foglalkozni. A zaklatók esetében akkor lehetséges a büntetőeljárás indítása, ha tudjuk, hogy ki ő.
Ez az új törvény is kimondja, hogy „a személy elleni erőszakos bűncselekmény sértettje indítványozhatja, hogy a bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság hívja fel a terheltet arra, hogy tartózkodjon a sértett a magánéletébe, illetve a mindennapi életvitelébe való önkényes beavatkozástól.”(Be. 51/A §)
Itt egyértelművé válik számomra, hogy egy bizonyos terheltről beszélünk. A terhelt pedig, az eljárás kezdeti szakaszában, szükségszerűen gyanúsított.
A törvényjavaslatban arról is olvashatunk, hogy a zaklatót egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntethetik. Ez elegendő idő?
Ezt nehéz megmondani, mert a zaklatásnak megvan a rendszertani hierarchiában a helye, ami a büntetési tételeket is illeti. A jogalkotó úgy gondolja, hogy ez esetben ez a megfelelő büntetési tétel. Ha megnézzük a Btk. 222. szakaszát – ez a zaklatás – akkor láthatjuk, hogy eddig is bűncselekménynek minősült, tehát ebből a szempontból nem történt újítás.
Jelenleg is az a szisztéma, hogy minden olyan háborgató cselekmény, ami általában az emberek eszébe jut, az már most is bűncselekménynek minősül, tehát büntetendő.
Ami az újdonság, hogy miután megindult a büntetőeljárás, akkor kisegítő jelleggel, a törvényjavaslat lehetővé teszi azt, hogy a sértett indítványozza azt, hogy a hatóság hívja a terheltet egy határozattal arról, hogy tartózkodjon az önkényes kapcsolatfelvételtől.
Ezáltal lesz egy formalizált hatósági határozat, ami, hogyha befogadható, akkor a bíróság közölheti a terhelttel. Ez azt eredményezi, hogy a terhelt feje felett ott lebeg egy távoltartó határozat, amit ha megszeg, akkor újabb bűncselekményt követ el, és újabb büntetéssel, akár szabadságvesztéssel is sújtható.
Kiegészítve a „hagyományos” távolságtartást, ami alapvetően egy kényszerintézkedés, a végrehajtásához nagyon szigorú feltételeknek kell megfelelni, hogy ezt egyáltalán el lehessen rendelni. Így az újfajta jogszabályi rendelkezés esetében sem bíróiengedély-köteles kényszerintézkedésről beszélhetünk, hanem egy kevésbé kötött „felhívásról”.
(A távoltartás fajtáiról ITT olvashatunk részletesebben.)
Mi van akkor, ha az áldozatot nem nyugtatja meg, hogy zaklatója leülte az egyéves büntetését. Ez után is kérvényezhető a távoltartás?
Nem, egészen addig, amíg nem követ el újabb bűncselekményt. Nem lehet abból a koncepcióból kiindulni, hogy az illetőnél a börtönbüntetés nem éri el a célját, és onnan fogja folytatni a bűnözést, ahol abbahagyta.
Nem lehet olyan eszközöket beépíteni, amik mindig a legrosszabbra készülnek, annak ellenére, hogy az élet esetenként a lehető legrosszabb forgatókönyvet írja.
A bíróság eszköztára csak akkor tud életbe lépni, ha már folyamatban van egy büntetőeljárás. Nem építhet spekulációkra, tényekre van szüksége, feljelentés és jogellenes cselekmények formájában.
Általában mennyi időt vesz igénybe egy ilyen eljárás lebonyolítása a feljelentéstől az ítélet meghozataláig?
Egy hagyományos értelemben vett zaklatásos ügy esetében, amikor minden bizonyíték ott van a nyomozóhatóságok kezében, akkor a vádemelést követően nagyjából egy-két tárgyalás után meg lehet hozni az ítéletet. Ez persze a bíróság leterheltségétől is függ.
Az újfajta zaklatásos ügy, amit ez a törvényjavaslat hoz, szintén gyorsan lezongorázható, amennyiben rendelkezésre állnak a megfelelő bizonyítékok.
Azt fontos megjegyezni viszont, hogy ez egy célzatos bűncselekmény (mondjuk meg akarja félemlíteni az illetőt), tehát mérlegelni kell. Ugyanis a zaklatási ügyekben minden esetben vizsgálandó az elkövető önkényességre.
Nagyon nehéz olykor elhatárolni, amikor van két különélő szülő, és az egyik feljelenti a másikat zaklatásért, mert hogy a folyamatos hívogatásokkal beavatkozik a magánéletébe. Ilyenkor azonban mérlegelni kell a közös gyermek kérdését, hiszen ilyen esetben vagy megosztották a szülői felügyeletet, vagy tartási kötelezettsége van az egyik szülőnek, és ilyen esetekben biztosítani kell a kapcsolattartást. Mivel ez a jog megilleti, így nem számít önkényesnek.
Az önkényesség akkor válik nyilvánvalóvá, ha a kapcsolatfelvétel mondjuk napi 170 telefonhívásban valósul meg, aminek nagy része este tíz és hajnali három között történik.
A bírói gyakorlat a zaklatásos esetekben azt is tartalmazza, hogy a sértettnek nem kell felvennie a telefont, nem kell elolvasnia az üzeneteket, és az üzeneteknek nem kell feltétlenül negatív hangvételűnek lenniük ahhoz, hogy önkényességnek minősüljön a dolog.
Egyre jobban terjed az online zaklatás a gyerekek körében is. Ebben a cikkünkben írtunk róla és arról, hogyan védekezhetünk ellene.
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
