Az idei őszi óraátállítás időpontja 2024. október 27. vasárnap, hajnali 3 óra lesz, ekkor húzzuk hivatalosan vissza hajnali 2 órára az órát.
Megint egy utolsó óraátállítás?
Mióta évtizedekkel ezelőtt bevezették, ez már nem az első „utolsó” óraátállítás hazánkban. Az Európai Parlament 2019. március 26-án megszavazta az Európai Unióban az óraátállítás leállításáról szóló uniós bizottsági irányelvtervezetet 410 képviselő támogató szavazatával, 192 képviselő tiltakozása ellenére és 51 képviselő tartózkodása mellett. A gyakorlati megvalósítását már az egyes tagországokra bizta, ahogyan 2021-es határidővel annak eldöntését is, hogy ki marad a nyári és ki a téli időszámítás mellett, de a szokás hatalma erősebbnek látszik, így az órát azóta is Európa-szerte állítgatjuk.
Miért és mióta trükközünk az idővel?
Az óraállításnak a természetes fényviszonyok mind előnyösebb kihasználása és az abból fakadó optimalizált energiafelhasználás miatt volt létjogosultsága.
Hazánkban először – német mintára – 1916. április 30-án éjjel, 23 óráról 24 órára pörgették előre az időt.
Az órát hol tekerték eleink, hol nem, az átállítást hol szorgalmazták, máskor hanyagolták, de például 1954 és 1957 között ugyancsak preferálták. Aztán megint jött egy átállításmentes időszak, de az 1970-es évek olajválsága és az abból fakadó energiatakarékosság utáni vágy több országot is arra sarkallt, hogy megkísérelje a munkanapot a természetes fény által biztosított időszakhoz kötni. Európa különböző országaiban tehát ekkor kezdtek igazán tudatosan óraátállításba. Érdekes, hogy míg Spanyolország már 1974-ben csatakozott a rendszerhez, mi pedig 1980 óta takarékoskodunk újra így, Svájc például csak 1981 óta pörgeti az időt. Ugyancsak érdekes adalék, hogy
a második világháború után Németországnak a Szovjetunió ellenőrzése alatt álló területein, a nyári időszámításhoz óráikat egy helyett rögtön két órával csavarták előrébb, hogy ebben is azonosuljanak a nagyhatalom időzónájával.
Így telnek a napok fél év sötétségben
Elérkeztünk a 21. századhoz, amikor sokan megkérdőjelezik a természetes fény által diktált életritmus létjogosultságát, főleg, hogy számos olyan ország van, akár csak itt, Európában is, ahol
az év egyik felének szélsőséges világossága és másik felének extrém sötétsége ellenére mégis egyszerre lüktet a gazdaság és előrehaladott a környezetvédelem.
Anita, aki lakott korábban Dél-Európában és a Távol-Keleten is, már jópár éve Izlandon él, és azt vallja, hogy
a nyáron soha le nem nyugvó nap melletti örök világosságot éppúgy szokni kell kezdetben, mint a véget nem érően hosszú téli hónapok szinte állandó sötétségét.
Ékes bizonyítéka annak, hogy a természetes fényviszonyok függőségéből kikerülve is van minőségi, modern és ökotudatos élet, az, hogy ezekhez a fényviszonyokhoz is meg lehet tanulni kiválóan alkalmazkodni. Anitáék nyáron több réteg sötétítőfüggönnyel és fényzáró redőnyökkel „csapják be” szervezetük ciklikus érzékelését, és
néha még az ébresztóra jelzését is beállítják estére, hogy a nappali világosságban el ne felejtsenek lefeküdni aludni.
„Erősen közelednek a sötét éjszakák és nappalok, amikor sötétben mész dolgozni és jössz haza a 12 órás műszakokban. Iyenkor tudod, hogy jön a tél megállíthatatlanul. A kinti élet érezhetően lelassul, ám a benti élet felturbózódik. Már most mindenféle ünnepséget, bálokat, karácsonyi bulit kezdenek tartani, hogy minél gyorsabban elteljen karácsonyig ez a két hónap. Aztán persze jön az átkozott január, február és március…” – teszi hozzá Anita, aki szerint ezek a hónapok végtelenek. „Nagyon sokan depressziósak itt a téli időszakban, külföldiek és helyiek egyaránt. Ugyanakkor, szintén sokan megengedhetik maguknak, hogy elmenjenek egy két-három hetes tenerifei „telelésre”, így túlélhető ez a három hónap” – avat be az izlandi rutinba Anita, aki egyébként kedveli a sötét időszakot. Ilyenkor, mint mondja,
visszavonul, élvezi a csendet, a nyugalmat, gyertyát gyújt, főz.
Anita számára a legnagyobb nehézséget a munkahelyére autózás jelenti ebben az időszakban, miután az egyébként 35 perces utat legalább alatt tudja csak megtenni a hófúvás miatt. Március vége az ott élők számára tehát szó szerint olyan, mint a fény az alagút végén.
Ha kíváncsi vagy az óraátállítás élettani hatásaira, ezt a cikkünket is ajánljuk figyelmedbe.
