gyermek vállalás

Sokféle ok állhat amögött, hogy valaki vállal-e gyermeket, vagy sem. Azok, akik tudatosan döntenek amellett, hogy nem vállalnak gyermeket, gyakran hosszas mérlegelést követően megfontolt, felelősségteljes döntést hoznak. Lehet, hogy valaki egyszerűen nem érez késztetést arra, hogy szülővé váljon, mások pedig környezeti vagy gazdasági okok miatt teszik le voksukat a gyermektelenség mellett. De vajon mi a közös bennük? Ez a döntés messze nem az önzésről szól, hanem arról, hogy felismerjék, hogy mi a legjobb számukra, és milyen életet szeretnének élni.

Társadalmi nyomás és megbélyegzés 

Mind a mai napig sokszor tabunak számít az önkéntes gyermektelenség témája, főleg az olyan társadalmakban, ahol a gyermekvállalás még mindig az élet természetes velejárója, és elvárt szükségessége.

Ez a hozzáállás számos félreértést szül, és komoly kommunikációs problémákat okozhat, ha úgy érzik, a döntésüket nem tisztelik vagy nem értik meg. A valóság azonban az, hogy sokan éppen azért döntöttek a gyermektelenség mellett, mert az őszinte vágyuknak megfelelő életet élhetnek.

A családi nyomás kiemelten jelentős szerepet játszik ebben a témában, ugyanis sok szülő és (leginkább) nagyszülő fogadja el nehezen, hogy a következő generáció már nem akarja folytatni a hagyományos családmodellt, nem szeretne gyermeket vállalni. Ez különösen fájó pont lehet, amikor a gyermekük kiegyensúlyozott életet él, azonban folyamatosan olyan kérdésekkel találja szembe magát, minthogy „mikor lesz már gyerek?”.

Ahhoz, hogy jobban megértsük, hogy mi áll a tudatos gyermektelenség mögötti döntések hátterében, K. Marietta megosztja velünk személyes történetét, a társadalmi és családi nyomással kapcsolatos tapasztalatait, valamint azt, hogy milyen kihívásokkal és előnyökkel jár számára ez az életforma.

Mikor és miért döntöttél úgy, hogy nem szeretnél gyermeket vállalni? 

Ha visszagondolok az eddigi életemre, akkor azt tudom elmondani magamról, hogy bennem soha nem voltak anyai ösztönök. Nagyon sokan már gyerekkorban, tinédzserkorban vagy fiatal felnőttként arról álmodoznak, hogy családjuk legyen és gyerekeik. Nekem nem volt ilyen érzésem. Fiatalabb koromban még nem is nagyon foglalkoztam vele, mert aktív életet éltem, illetve hamar elkezdtem a karrieremet építeni, abba pedig kiváltképp nem fért volna bele egy gyerek. A barátaim közül, akivel megosztottam ezeket a nézeteimet, mind azt válaszolták, hogy ne aggódjak, majd jön ez az érzés.

Vártam ezt az érzést, de nem igazán érkezett el.

Körülbelül 20 évvel ezelőtt sokkal nagyobb társadalmi nyomás volt a fiatal nőkön, akik párkapcsolatban éltek: minél előbb alapítsanak családot. Nem vetettem el én sem teljesen a dolgot, az akkori párommal próbálkoztunk családot alapítani, de nagyjából 35 éves lehettem, amikor nem jött össze. És akkor elkezdtem gondolkodni azon, hogy ennek valószínűleg egy nagyon erős gátja lehet bennem. Ekkor engedtem el, és úgy döntöttem, hogy én ezt nem szeretném.

Találkoztál olyan társadalmi vagy családi nyomással, amely megkérdőjelezte a döntésedet? Hogyan élted meg ezt?

Erről nagyon kevés embernek beszéltem. Körülbelül 15 évvel ezelőtt ez elég nagy stigma volt, hogy valaki erről nyíltan beszél, és őszintén bevallja, hogy nincsenek benne anyai ösztönök. Felvállalja azt, hogy valójában nem akar gyereket, és egyszerűen nem látja magát anyaként és nem szeretné feláldozni magát nőként. Lehet, hogy így kimondva ez erős, de valójában nekem ott volt a karrierem, a magánéletem, teljes életet éltem, minden területen kiteljesedtem. Egész egyszerűen nehéz volt elképzelni, hogy ezt az időt beforgassam egy gyerekbe. Tisztában vagyok vele, hogy ez elég önzőn hangzik.

Mivel nem sok embernek mondtam el, hogy nem szeretnék gyereket, a környezetem folyamatosan feltette a kérdést nekem: mikor lesz gyerek?

Nagyjából 10 évvel ezelőtt érkezett egy fordulópont az életembe, és betöltöttem a negyvenet, onnantól kezdve már senki sem kérdezte, hogy mikor szeretnék gyereket. Ezek után már én is sokkal nagyobb hangot adtam ennek a témának, ezt követően már én sem titkoltam. 15 évvel ezelőtt sokkal nehezebb volt még a családomnak is beszélni erről, de aztán ez változott, és kicsit elfogadóbbá váltak az emberek.

Számodra mi volt a legnagyobb kihívás a gyermektelenség választásában?

Leginkább ellenállni a társadalmi nyomásnak, vagy megnyílni és elmondani ezeket a gondolatokat másoknak is. Volt egy pont, amikor kimondtam ezeket a szavakat, hogy nem szeretnék gyermeket, és megrökönyödtek az emberek. Nagyon nehezen fogadták el, hogy ezt ilyen nyíltan valaki kimondja.

Én magamnak szeretnék élni, és minden életszakaszban meg akarom találni azt az örömet, amit valószínűleg nem tudnék megvalósítani, ha lenne egy gyerekem. Ez volt a legnagyobb kihívás, amikor ezeket kimondtam. És nagyon érdekes volt, mert nem mertek véleményt nyilvánítani mások, nem ítélkeztek, de láttam a tekintetükben a döbbenetet.

Volt, aki azt mondta, hogy önző vagyok. 

Milyen pozitív hozadékai vannak annak, hogy tudatosan döntöttél a gyermektelenség mellett? 

Minden tekintetben befolyásolja, ha csak anyagi tekintetben nézzük, vagy a karrier és az önmegvalósítás szempontjából. Nekem nincsenek határaim, azt csinálok, amit akarok. Úgy élek, ahogy akarok, új dolgokat tudok tanulni, a világ nyitva maradt számomra. Sokan megkérdezik tőlem, hogy mi tart téged ilyen fiatalon? Erre azt szoktam mondani, hogy a gyermektelenség.

Mindezek mellett számomra nagyon fontos, hogy elfogadjuk egymást úgy, ahogy vagyunk.

Aki úgy dönt, hogy szeretne gyereket, az az ő döntése, csak fogadjuk el azt is, hogy más pedig nem úgy dönt, és más életet szeretne élni.

Hogyan vélekedsz arról a nézetről, miszerint „az élet gyerek nélkül nem lehet teljes”? Mennyire érzed ezt igaznak a saját tapasztalataid alapján?

Ezt abszolút cáfolom. Sőt, nekem így most 50 évesen nagyon sok lehetőségem van, hogy megvalósítsam önmagam.

Régebben ez a családi modell másképp volt, hiszen amikor felnőttek a gyerekek, és kirepültek, a férj és a feleség kettesben maradtak egy nagy házban, és nem tudtak mit kezdeni magukkal. De hát az embernek az élete az öregedéssel nem ér véget, mindegyik életszakaszban megtalálod a jó dolgokat, és hogyha ezeket kötöttségek nélkül meg tudod élni, akkor ez nem jelent problémát. De ehhez nagyon fontos az, hogy olyan típus legyen valaki, hogy önmaga miatt szeret élni, és nem mások miatt. Saját magadnak szeretnéd megvalósítani a legszebb álmaidat, és akkor teljesen mindegy, hogy melyik életszakaszodban vagy, mert akkor azt mindig megtalálod. Az szerintem sokkal nagyobb probléma, ha valaki nem tud magával mit kezdeni.

Nekem viszont mindig volt lehetőségem fejleszteni magam, új terveket szőni, új dolgokat találni.

Mit gondolsz, miért van az, hogy sokan még mindig nem fogadják el a tudatos gyermektelenséget?

Sajnos nagyon sokan nem tudnak nyitottan gondolkodni, és Magyarországra jellemző a konzervatív gondolkodásmód, aminek alapvetően lehetnek vallási okai is. Illetve nagyon sokan még mind a mai napig nem elfogadók, tehát nem tudják elfogadni, hogy van, aki másképp gondolkodik. Sokan ítélkeznek, pedig szerintem, ha ez nem történne meg, sokkal jobb lenne mindenkinek.

Hogyan befolyásolja ez a döntés a párkapcsolataidat, baráti köreidet vagy a munkahelyi életedet?

A munkahelyi életemet egyáltalán nem befolyásolta, hiszen nekem ez nem jelentett soha problémát: mindig rugalmas voltam, bármilyen pozíciót el tudtam vállalni. Nekem nem kellett óvodába, iskolába rohannom a gyerekért, nem voltam otthon a beteg gyerekkel, persze, hogy ez a munkáltatónak pozitív volt. Mindennek ellenére annyit megjegyeznék, hogy amikor 40 éves korom előtt jártam állásinterjúkra, több helyen is megkérdezték, hogy akarok-e gyereket.

És volt olyan, hogy ekkor felálltam, és hazamentem.

A barátaimat? Persze, hogy befolyásolta, hiszen én mindig ráértem. Ahogy valakinek felszabadult egy kis ideje, én rögtön ott voltam, hiszen én mindenhova el tudtam menni. Be tudtam ülni egy bárba hétköznap este hétkor, bárkivel tudtam találkozni. 

A párkapcsolatomat pedig valójában nem befolyásolta, mert a másik fél részéről sem volt olyan nagy vágy arra, hogy közösen alapítsunk családot, mert neki az előző kapcsolatából volt egy gyerek. Abból a szempontból befolyásolta, hogy sokkal szabadabban tudtunk élni.

Mit üzennél azoknak, akik azon gondolkodnak, hogy tudatosan a gyermektelenséget válasszák, de félnek a társadalmi elutasítástól?

Erre azt mondanám, hogy ne féljenek. Először is ők legyenek biztosak ebben a döntésben, hogy valóban ezt az utat választják. Aki ebben teljesen biztos, az fel tudja vállalni e véleményét. Ha van még benne félelem, akkor szerintem még nem ért meg erre a döntésre.

Miért utálja a környezetük az ambiciózus nőket? Olvasd el a cikket ide kattintva.